Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-14 / 20. szám

nak joga is elveendő. Érettségi bizonyítvány helyett adjon mindkét intézet növendékeinek záró-bizonyítványt (absolutorium). 4. Az érettségi bizonyítványhoz kapcsolt jogoknak és kedvezményeknek a polgári iskolát végzett s záróbizonyítványnyal rendelkező növendékekre részben való kiterjesztését a minősítési törvény revizójánál tekintetbe kell venni, de e kedvezményeket és jogokat a gimnáziumi és reáliskolai nyolc osztályt végző tanulóknak is biztosítni kel). 5. A 4 osztályú polgári iskola minősítés tekintetében nem különbözhetik a gimnázi umés reáliskola négy alsó osztályától. E fokon az egyik intézetből a másikba való átlépést a viszonosság elvén szabályozni kell. 6. A polgári iskolai tanárok képzése és képesítése továbbra is a pedagógiumban történjék ; ha ez intézetnek vannak szervezeti hiányai, azokat meg kell szüntetni. Több tag részéről sokféle oldalról történt hozzászólások után a kör az értekezőjavaslatának 1—5. pontját változatlanul elfogadta ; a 6-ik pontot pedig akként módosította, hogy a polgári iskolai tanerők képzésénék elméleti része az egyetemen, gyakorlati része a pedagógiumban történjék. A kör 4-ik (február 18.) ülésén Csehély Adolf olvasta fél a művészi oktatásról szóló, szintén nagy tanulmányra mutató, tartalmas értekezését, A tanulságos példákkal illusztrált s mind végig érdekkel hallgatott felolvasásból megemlítjük, hogy képek, gipsz-szobrok és műipari tárgyak gyűjteményéből álló művészeti szertár lenne a középiskolai művészeti nevelés lényeges előmozdítója, a mint ezt dr. Láng Nándor a Közlöny hasábjain s Alexander Bernát nagyszabású felolvasásában szintén helyesnek ismerte el. Felolvasó úgy véli, hogy a cél gyorsabban lenne elérhető, ha minden vidéki középiskola tanári testülete a város intelligenciájával szövetkeznék egy helyi muzeum alapítására . . . Feltéve, hogy sikerülne 100, 200 tagból álló mezeum-egyesületet szervezni, csak 2 frtnyi tagsági díj mellet is nagyobb összeg jutna az évi bevásárlásokra mint a középiskola felszerelései általányából, nem szólva arról, hogy az ilyen ismertebb s a nagy közönség által is látogatott városi muzuem gyakrabban juthatna ajándék-tárgyak birtokába, mint a kevésbé ismert s csak a tanuló ifjúág használatára létrehozott iskolai művészeti szertár. * A beható eszmecsere és többek (Bod, Fejes, Szabó Aladár, Hlatky) indítványai után a kör a következőkben állapodik meg: 1. A művészeti érzéknek a középiskolában való ápolását kívánatosnak tartja. 2. Nem tartja szükségesnek a képzőművészetek történetének s az eszthetikának, mint külön tárgyaknak tanítását, hanem a művészeti oktatást más tárgyak, különösen a vallás, földrajz, történelem. " classzika és modern filologia s filozofiai propaendentika, első sorban pedig a szabadkézi és geometriai rajzolás tanítása közben véli legcélszerűbben kivihetőnek. 3. A képzőművészetek iránt való fogékonyság élesztésére és fejlesztésére az önképzőkörökben igen jótékonyan lehet hatni. 4. Hazafias szempontból nagy súly fektetendő a hazai műemlékek megismertetésére, a szabadkézi rajztanítás ornamentális részében pedig óhajtandó, hogy helyet foglaljon az eddigelé mellőzött magyar diszítő stílus. * Hát a hol már van ilyen, >helyi muzeum< és sem iskolai, sem művészeti képzés szempontjából nem használjuk, hanem hét lakattal zárva tartják? ! B. J, 5. Kívánatos, hogy az új tantervhez csatolandó »Utasítások« részletesen jelöljék meg azt, a mi a művészeti képzés szempontjából a középiskola keretébe beilleszthető. Nevezetesen a revideálandó tantervben a művészeti izlés gyakorlati alkalmazása céljából a rajztanítás műremekek után való rajzolás alapján tétessék intenzívebbé, illetve a III. osztálytól kezdve tétessék a szabadkézi rajz a gimnáziumokban is fakultatív tárgygyá. 6. Hogy a vidéki középiskolai ifjúság necsak szóbeli magyarázat és képek útján, hanem közvetlen szemlélődés által ismerkedjék úgy a művészet, valamint a művészi ipár körébe eső mintaszerű tárgyakkal, azt tartja a kör legjobban célhoz vezetőnek, ha minden vidéki középiskola tanártestülete a város művelt közönségének belevonásával mozgalmat indít ily mintaszerű tárgyak gyűjteményéből álló, nyilvános jellegű muzeum felállítása érdekében. 7. Kívánatosnak tarta a kör, kogy a tanulók a földrajzi és természetrajzi kirándulásokon kivül műemlékek megtekintésével összekötött kirándulásokban is részt vegyenek. 8. Kívánatosnak tartja azt.'is, hogya tanuló ifjúságnak alkalom nyújtassék arra, hogy koronként a budapesti képtárakat és műgyüjteményeket megtekinthesse. E célból a legmesszebbre menő (lehetőleg ingyenes) vasúti kedvezmények biztosítása óhajtandó. Kívánatos, hogy lehetővé tétessék az is, hogy Budapesten az ifjúság kedvezményes ellátásban s az iskolákban való ingyenes elszállásolásban részesüljön. 9. Végül kerestessék meg a központ útján a kultuszminisztérium, hogy a képzőművészeti társulat útján valóban művészi reprodukciókról gondoskodjék. A felsőbb leányisicolák reformjára vonatkozó felolvasás más alkalomra halasztatván, Bod Károly ref. kollégiumi tanár előterjesztésében s módosító javaslataiban az Ügyrendet a kör egyhangúlag elfogadta. 14. Ungvári kör. Ez a kör az idén csak a tavalyi működéséről számolt el. Epen ezért hallgatással akartuk mellőzni. Olvasván azonban a Közlöny f. é. 16. sz -ban közzétett referádást, ezt oly általános érdekűnek találtuk, hogy lehetetlennek tartottuk a jelentést legalább röviden nem reprodukálni, már csak Könye Nándornak A nyelvtani műszókról való frappans értekezése miatt is, mely Lapunk 1897-ik évfolyamában a nyelvtani kézikönyveknél bemutatott álláspontunkat fényesen igazolja. Oly nagy fogalomzavar van — úgymond értekező — a középiskolai nyelvtanításban, mind nem volt, mióta Magyarországon magyar és egyéb nyelveket tanítanak... Egy-egy középiskolában 3—4 nyelvet tanítanak, de a grammatikai műszókra nézve a különböző nyelvtanárok a helyett, hogy egymásnak segítségére volnának, egymásra zavarólag hatnak. Legszomorúbb a dologban az, hogy legnagyobb a fogalomzavar a magyar nyelvtanításban. Bemutatja a Gulyás-, HalászHoffmaun-, KalmárKirály Pál-, Simonyi-, és Szinnyei-fele magyar nyelvtanokat. Ez összehasonlításból kétségbeejtő az a zűrzavar és összevisszaság, a mi e nyelvtanokban uralkodik. Az egyik 3 beszédrészt különböztet meg, a másik 4-et, a harmadik 9-et. a negyedik 10-et, az ötödik 11-et. Az egyik szerint az indulatszó se nem beszédrész, se nem mondatrész; a másik szerint meg a hangutánzó szó is beszédrész. Az egyik szerint csak az ige nem névszó; a másik szerint névszó csak a főnév, melléknév, számnév, névmás és határozó. Az egyik szerint a ban-ben, nál-nél, ü stb. viszony ragok, a másik szerint viszony szók. A nagyobb szóban a kettős bb egyik szerint fokra<7, a másik szerint fok képző, a 3-ik szerint nagyítóképző. Ezen igealak : elestem, az egyik szerint a jelen időben befejezett cselekvés, a másik sze-