Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-07 / 19. szám

vennünk a mindkét nemű ifjúságot az iskolában és az iskolán kivül stb. stb. A nagy lelkesedést keltett apostoli intő beszéd után Szőts Farkas titkár indítványára az értekezlet köszönetet szavazott az elnökségnek az eddigi ülések tapintatos és bölcs vezetéseért ; elhatározta, hogy az értekezleteket az őszszel tovább folytatja, s fölkérte az elnökséget és az intéző bizottságot, hogy az előkészítést tovább is végezni szíveskedjék. A XC. zsoltár 1 v. eléneklése és Gergely Antal gyönyörű záró imája után az értekezlet emelkedett, lelkes hangulatban oszlott szét. Krónikás. KÜLFÖLD. Németországi dolgok. A mult évi december 29-én halt meg Potsdamban egy ember, kinek munkássága felől az utóbbi években eltérő vélemények voltak, Egidy Móric, tényleges szolgálatban nem levő főezredes. Ez a lovassági tiszt 1890 körül egy oly valláserkölcsi mozgalom élén állt, mely nagyon hasonlított ahhoz, a minőt Franciaországban Desjardins Pál indított meg. Ugyanaz a programm. hasonló az eljárás és csaknem egyenlő az eredmény. Első röpirata, melyet >Ernste Gedanken* (komoly gondolatok) cím alatt adott ki, a hagyományos keresztyénséggel ellentétben oly vallást alapított, mely a dogmától szabadon egyedül a szeretetre támaszkodott. E munkából néhány hónap alatt 50 ezer példánynál több terjedt el. Ennek és néhány más erre következő munkáinak eredménye arra birta a szerzőt, hogy »kiengesztelodés« (Versöhnung) cím alatt jelentéseket bocsátott közre, a melyeket a középsorsú polgárság és a hivalalnokok világában számosan olvasgattak, de a felsőbb körök s a legalsó néposztály tagjai idegenkedtek tőle. Egidy a maga erejét gyűléseken, értekezleteken és nyilvános egyesületekben érvényesítette, a hol lelkes beszédeivel kézzelfogható eredményeket ért el. De ezen lelkesedéssel nem állt egyenlő fokon gondolatainak értéke-Leginkább az kölcsönzött érdekességet fellépésének, hogy katonatiszt létére foglalkozott a vallás ügyével, egyenruhája fényének nagy szerepe volt az elért eredményben. Az általa alakított »kék kereszt egyesület« a német falvakban elég sikeresen működik. Az egyházi iapok igazságot szolgáltattak Egidy szép törekvéseinek, de megvallják, hogy ép a kellő időben tűnt le a munkamezőről, mert már kezdett elfordulni tőle az érdeklődés. A meg megujuló veszteség mindinkább mutatta, mennyire nehéz bizonyos elveket a gyakorlati világban megvalósítani. Egidy mozgalma feltűnést keltett, de csak az értekezletek, vitatkozások és röpiratok határai között ért el gyér sikert. Az ex-ezredes társadalmi mozgalmat óhajtott indítani, a Reicbstagba is be akarta magát választatni, de megbukott. A szocialistákat kis mértékben idealizálta és moralizálta, a kik aztán a rokonszenves katonatisztnek becsültetést szereztek a művelt társadalomban. De általános a vélemény, hogy nem az Egidy csoport világi bölcselete fogja, ha túléli is szerzőjét, a veszedelmet Németország pozitív keresztyénségére hozni. A veszély másunnan fenyeget. A keresztyénséggel teljesen szakítani kezd a néptömeg, főképen a túlgyorsan növekedő nagy iparos városokban, a mennyiben 20 év óta Németország egyes vidékein mindinkább terjed a szocializmus, mely hovatovább úgy tűnik fel, mint a keresztyénséggel szemben álló vallás. Mert vannak már apostolai, szónokai, dogmái, formulái, sőt papjai is, kik mint más papok, az oltárról élnek. Főleg pedig az nyugtalanít, hogy a szocializmus egyenesen elfordítja híveit a hivatalos keresztyénségtől. A növekedő vallástalanságért, mely a német központok jellemző vonása, gyakran egyedül a protestántizmust teszik felelőssé. De hogy ez mennyire igazságtalan ráfogás, kitűnik abból, hogy a túlnyomólag katbolikusok ból álló városok, pl. München vagy Boroszló, nem kevésbbé ingerültek, mint a hol a protestánsok vannak többségben, pl. Berlin vagy Hamburg. Az azonban elvitázhatlan, hogy a romanizmus jobban védi a maga pozícióját a régi hagyománynyal bíró vidékeken, mint pl. a Rajnai tartományokban, hol századok óta uralkodik. Itt az ultramontánizmus mindinkább hódít, hála érte a Rómában székelő Germanicum Collegium-n&k, melyről a »Kirchlicher Anzeiger« érdekes adatokat közöl. Ezt az intézetet Loyola Ignác alapította 1552-ben, 1818-ban új szervezetet nyert, miután a forradalom alatt néhány évig szünetelt. Növendékeit a Rajna vidéki tartományokból és Ausztriából toborzza, igazgatója Schreeder jezsuita. A tanulók kötelezik magukat, hogy tanulmányaik végeztével visszamennek hazájukba és ott az ultramontán tanok terjesztésén fognak munkálkodni. Továbbá is a jezsuita-főnöknek vannak titkon alárendelve és egyházmegyéikben sokszor alárendelt hivatáskörök betöltésében is nagy befolyást gyakorolnak. Egynehányan püspökségig viszik, többen tanítással foglalkoznak a szemináriumokban és az egyetemek theologiai fakultásain. Szoros viszonyban állanak egymással, folytonos összeköttetésben a római udvarral és alig-alig akad olyan püspök, a ki szemben az ő befolyásukkal fel merne lépni. A független theologusok, mint a würzburgi dr. Schell figyelemmel tartatnak* A mi a főpapokat illeti, azok nem olyan istenfélők és türelmesek, mint a század kezdetén Sailer és Weisenberg püspökök. Németországban is, mint másutt, a római egyház erőltetett fejlődése a nemzeti egyházak utolsó nyomait is kétségessé tette. A Christianisme után Lic. Rácz Kálmán.