Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-05-07 / 19. szám

arra ösztönözhet bennünket, hogy hálát adjunk az Istennek azért, hogy ily törékeny edénybe az ő országának oly nagyságos és örökkévaló javait helyezte el. — a mit maga az apostol is teljes készséggel elismer, mikor betegségéről szól, ezt mondván: »De az (Úr) ezt mondá nekem : elég neked az én kegyelmem; mert az én erőm az erőtlenség által végeztetik el. — Nagy örömest dicsekedem azért én erőtlenségimmel, inkább, hogy lakozzék én bennem a Krisztus hatalma. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, a boszuságokban, a Krisztusért való szorongattatásokban: mert mikor erőtelen vagyok, akkor erős vagyok.« (II. Kor. 12: 9, 10.) H. I BELFÖLD. Egyházmegyei és lelkész-egyleti gyűlés Felsőszabolesban. Nyíregyházán tartatott. Előbb volt a lelkész-egyesület közgyűlése, április 17-én, délelőtt, a szokott közepes érdeklődés mellett. Próbálgatjuk, hogyan lehetne élénkíteni tartalmasabbá tenni. Legközelebbi közgyűlésünkben egy javaslat adatott be, kisebb lelkészi körök alakítása tárgyában, mely javaslat megköröztetvén, most került volna megérdemlett beható tárgyalás alá. Került volna, — mert nem került. Az első felszólaló szükségtelennek, sőt károsnak ítélvén, egyszerűen levétetni kívánta a napirendről, a mely köztetszéssel találkozván, ad acta tétetett. Talán nem volt egészen helyén, mert sok szép reményt kötöttek hozzá némelyek s legalább egy búcsúztatót megérdemelt volna. Második tárgy a parókiális könyvtárak felállításáról ismeretes Fejes-féle javaslat volt. Ez sem keltett érdeklődést s azon határozattal zárult, hogy kísérjük figyelemmel. Harmadik tárgyul az egyházi fegyelem kérdése következett. Alapul szolgált volna a buji egyház fegyelmi szabályzata. Előadóként maga esperesünk ajánlkozott; azonban ennek tárgyalása is abbamaradt azon okon, mert egyházkerületünk egyházi értekezlete szintén munkába vett ily szabályzatot, s ennek vázaként csak most jelent meg a Debreceni Protestáns Lapban Zzigmond Sándor bizottsági előadó munkálata. Nehogy elibe vágjunk a remélhető alaposabb egyházkerületi dolgozatnak, esperesünk ajánlotta a napirendről levételt. Ezt a közgyűlés el is fogadta. Hogy mégis alkossunk valamit, indítvány adatott be egy lelkészi temetkezési egyesület megalakítására nézve. Ez indítvány egvhangü helyesléssel találkozván, indítványt tevők megbízattak alkalmas alapszabály megkészítésére, mely a legközelebbi gyűlésen tárgyalás alá kerül. Ezzel vége lett a gyűlésnek, — illetve, elnök bejelentette a tisztikar lemondását, az alapszabály érzelmében — a legközelebbi gyűlésre kitűzetett a választás. Délután 3 órától, a másnapi közgyűlési tárgyak megismerése és a tárgyalás előkészítése czéljából, szokásos bizalmas értekezlet tartatott, élénk érdeklődés mellett. A közgyűlés elég népes volt s szokás szerint a vármegyeháza dísztermében tartatott. Görömbei Péter, az ő szép és buzgó imája után, elnöktársához, Gencsy Albert, egyházmegyei gondnokhoz fordulva, szeretettel üdvözölte őt, gondnoki hivatala elfoglalásának tíz éves fordulóján. Ez emléknapot a vármegye tisztikara is felhasználta egy kis tüntetésre, a mennyiben főispánostól együtt mintegy észrevétlenül beszállingóztak, szintén tiszteletteljes ragaszkodásukat fejezvén ki a gondnok űr iránt. Nem is volt hijábavaió az ő érdeklődésűk, már csak azért sem, mert esperesünk üdvözlő beszéde, történelmi visszapillantást téve a köztünk mőködött gondnokok vallásos és hazafias jellemén, országos kiválóságán, fel, amennyire csak adatok voltak, a reformáció kezdetéig, az igazi jellemnagyságot az ilyen férfiak példáján mutatva be, tanúságaival gyújtó hatással volt és lehetett még azokra is, kik talán egyszerű udvariassági ténynek gondolták az egészet. Gondnokunk szíves szeretettel viszonozta a ragaszkodást, s további munkásságát készségei ajánlotta föl a vallásos élet építésében. S most megindult rendes medrében a tárgyalás, az esperesi jelentéssel; melyből kiemelkednek a következők: Lövő-Petri kis szegény egyház omladozó paplakát önerejéből fölépíteni nem tudván, részére jelentékeny adományok küldettek, első helyen állván a jótéteményben fáradhatatlan Degenfeld család. A kállói egyház részére is szép örökség jutand egy végrendelet szerint. Kótajban, Szakolyban új templomok lettek felavatva, míg egy kis egyház: Cserepes-Kenéz, kitelepülés miatt példátlan erőfeszítéssel, minden épületeit újra építette, idegen segélylyel is, de leginkább hegyeket mozgató hittel. Ezek mind örvendetes jelentések. Négy új lelkészi állomás töltetett be, mind meghívás útján. Tanítói fizetések kiegészítése címén, az állampénztárból, legközelebb 8 iskola részére együtt 2455 frt utaltatott ki. Tanítói korpótlék címén, eddig 49 egyház részére, összesen 2365 frt 63 kr. adatott. Az esperesi jelentés után egy újon választott világi jegyző. Somlyódy István kir. járásbíró, tette le esküjét s lelkesedésre hangolta az egész gyűlést, midőn nemes hévvel ajánlotta szíve-lelke tehetségét szeretett kálvinista egyházának. Megmutatta már különösen a kisvárdai templomépítés körül, hogy nemcsak a szó embere s épen ezért nagy örömmel nézünk jövője elé. Ezután újra eskü hangzott. 12 tanító és 2 tanítónő esküdött föl az egyházi törvényekre. Nem tudom, miért prüszköl ettől az én kedves Csurka barátom, a Tanítók Lapja szerkesztője, — mert hát mégis csak érdemes dolog az anyaszentegyház előtt is hűséget fogadni s ennek megvan felemelő s emlékkeltő hatása. Aztán el ne felejtsek egy szép dolgot: lelkesült örömmel üdvözöltük Hegedűs Sándort, nem a minisztert, hanem az igazi keresztyén embert a bársony széken, a ki már első lépésével is nyugalmat vitt hivatalába s ezzel a keresztyén ember méltóságát a kereskedelmi érzéken felül emelte. S hogy a másik szép dolgot ehhez csatoljam : hálás köszönetünket nyilvánítók az Ószövetség fordítói iránt s az angol Biblia-társaságnak is áldozatkészségeért. Bárcsak ez úton is minél több szívbe villanna amaz isteni fény, melyről méltán zengi az ének: »Tudatlanból tanítót Tesz s betegből gyógyítót.* A több helyi érdekű tárgy között, a külső-somogyi átiratra nézve, egyházmegyénk is óhajtaná, hogy az államsegélyek egy összegben adatnának át egyházi hatóságunknak s ne az adóhivatalok útján. A nyíregyházai leány-internátus ügyében állandó bizottság buzgólkodik. De a nyíregyházai ág. ev. államsegélyes gimnáziumba