Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-08 / 2. szám

nem puszla szórakozást, hanem vallás-erkölcsi épülést keres a lelek ; épen ez különbözteti meg a traktátust, mint sajátos műfajt, egyfelől a pusztán ismeretterjesztő népies iratoktól, másfelől a tisztán mulattató népies szépirodalomtól. A vallásos népiratkákból vallás-erkölcsi életünk nemesítését, termékenyítését várjuk, épen mint a jó keresztyén prédikációtól is. Akár a traktátus, akár a prédikáció, ha nem szolgál keresztyén életünk építésére, ha nem visz előbbre a keresztyén hitben és szeretetben: nem felel meg a céljának. Ezt a becses tanulságot jó lesz megjegyezni a traktátus-íróknak és szerkesztőknek. Itt is uralkodik a hitélet ama nagy törvénye: hitet csak hit fakaszt, élő és munkás hitet csak tevékeny és gyümölcsöző hit. De a terjesztés körül is meríthetünk tanulságokat az eddigi öt év tapasztalataiból. Egyik szomorú, mert negatív tanulság az, hogy a hol alelkészek vagy a tanítók nem vettékkezükbe a vallásos iratok terjesztését, ott nemcsak hogy nem gyökereztek meg, de még csak névről, hírből sem ismeretesek a »Koszorú« füzetei. S ez többszörös baj és kár a népéletre nézve. Mert a nép, ha mi nem irányítjuk, mi nem tanácsoljuk: maga keresi és választja olvasnivalóját; csakhogy ez nem a > Koszorú* keresztyén füzeteiből, hanem a szocializmus erkölcsromboló, vagy a szekták és a pápistaság egyházbomlasztó röpíveiből és füzeteiből áll. Az ember lelki élete pedig természetszerűleg a lelki táplálék szerint alakul. A ki mindig csak kenyérért él, nem vágyik az Isten igéjére; már pétiig maga az Ur megmondotta: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Istennek minden igéjével. Morál: ha nem szoktatod a népedet jó keresztyén olvasmányokhoz : olvassa majd a szocialista bujtogatok és a futkározó próféták nyújtotta vallás- és egyházellenes fércműveket, melyeknek mételyező eszméi aztán nap-nap után éreztetik a maguk áldástalan hatásukat, a hitetlenségben, az egyház-és vallásellenes mozgalmakban és cselekedetekben. Másik örvendetes, mert áldásos tanulság az, hogy a hol meg a lelkészek, tanítók s más elöljárók lelkesen felkarolják a keresztyén vallásos iratok terjesztésének az ügyét, ott a nép a keresztyén naptárak, az evangéliumi szellemű hetilapok (»KisTükör«. »Szövétnek«, »Evang. Családi Lapok« stb.) és a »Koszorú« és hozzá hasonló vallásos iratok által lassanként ismét visszahódíttatik a régi jó prot. családi életnek és kegyes keresztyén szokásoknak; bízik a papjában, mert tapasztalja, hogy az Isten igéje szerint beszél, él és cselekszik; ismét megszereti egyházát, mert benne az igazság oszlopát és az üdvösség erősségét látja; nem jár többé a hitetlenek tanácsán s nem ül a hit-c-súfolók és vallás-gyűlölők székébe, de gyönyörködik az Úr törvényében és evangéliumában. Ezt az áldásos, hitszilárdító és erkölcsnemesítő munkát végzik a »Koszorú« füzetei a gondos és hűséges lelkipásztorok és elöljárók kezében, mely munkából kiszámíthatatlan erkölcsi haszon háramlik lassanként, de következetesen, a nemzet magán- és közéletére is. A M. P. Irodalmi Társaság erre a nemzetépítő és népboldogító nemes munkára vállalkozott a »Koszorú« füzeteknek jutányos előállításával. Az eddigi öt év tapasztalatai meggyőzték arról, hogy jó munkát végez, melyben az egyházi elöljárók, lelkészek és tanítók több százai részéről dicséretes támogatásban részesül, s az eddig elért erkölcsi sikerek remélni engedik, hogy ezután még több, idővel talán minden lelkipásztor, tanító és előljáró tevékeny munkatársa lesz a társaságnak a magyar nép hit- és erkölcsi életének irodalmi úton való megnemesítésében. Mert, hogy erre, a prot. keresztyén tudat és élet nemesítésére égető szükség van, azt ma már az egyházi statisztika megdönthetetlen adataiból, fájdalom, minden gondolkozó protestáns ember beláthatja. Az 1898. évi »Koszorú« füzetek, szám szerint tizen, mindenik a maga módja szerint és a szerzők tehetsége szerint, kivétel nélkül az evangéliumi keresztyén hitnek és életnek tervszerű építésére és nemesítésére céloznak. E tekintetben a »Nagvasszony« (48. sz., írta Cselcme Ferenc) és a »Bálint úr« (46. sz. írta Szentkuti Károly) címűek kivételével, melyekbe szerintünk igen kevés jutott az evangéliumi sóból, mindenik megállja a helyét. Nagy erejű vallásos bensőséggel írt s lélektanilag szépen font elbeszélés »Az öreg pap hagyatéka* (41. sz., írta Béri Gyuláné, mely írói nevet egy előkelő fővárosi úrnő viseli); kár, hogy egy kissé nem népiesebb, zamatosabb stílusban van tartva. A »Hágár« című bibliai kép (42. sz., írta Vargha László a. némedi-i ref. lelkész) könnyen folyó, zengzetes versekben beszéli el a bibliai Hágár és ízmael megindító történetét. Bibliás népünknek bizonyára kedvenc olvasmánya lesz ez a füzet. Az »Angyal és ördög* (43. sz., Bányai Géza tollából) érdekesen szőtt s megkapó jelenetekben gazdag elbeszélés; de tartalmába több elkelt volna az építő hiterőből, s nyelvezetébe nem ártott volna egy kissé több népies zamat. Minden izében népies elbeszélés a »Tóth Pál János csutorája« (44. sz. írta Borsos István ref. s.-lelkész); tárgya, eszmeköre, észjárása és stílusa tőrül metszett népies, s a vallás-erkölcsi erő és tanulság is kielégítő benne. »Barcsy Ágnes* című történeti kép (45. sz., írta Vajda Ferenc sz.-lónai ref. lelkész) nem értéktelen darab, de stílusában, eszmekörében több oly vonás van, a mely nem érdekli a népet, s talán elég morálja sincs a füzetnek. A 46-dik füzetben a fentebb említett «Bálint úr« és »A tékozló fiú« című bibliai kép foglalnak helyet, mely utóbbi folyékony versekben a bibliai tékozló fiú történetét beszéli el, Szabó Géza ócsai lelkész tollából. Érdekes a tárgya »A jezsuita-rend feloszlatása* című elbeszélésnek, melyet Mészöly Győző alcsuthi ref. lelkész írt, s mely érdekfeszítő módon beszéli el az ismert történetet, mikor József trónörökös, a későbbi császár unszolására a római pápa eltörli a jezsuita-rendet. A 48. számúról fentebb már szóltam. A 49-dik füzet >A szociálista« címmel tanulságos elbeszélés keretében az agrárszociálizmus mételye által megmérgezett földművelőnek erkölcsi elvadulását s azután e bajból való kigyógyulását rajzolja, Forgács Endre erőteljes népies tollával és lélektani hűséggel. Aktuális tárgyáért s zamatos népies stílusáért bizonyára egyik legsikerültebb darabja az 1898.