Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-08 / 2. szám

be ebédjeiket, hogy minél előbb könyveikhez juthassanak, hanem néha még evés közben is olvasnak, a mivel arra kényszerítik a természetet, hogy egyszerre két különböző központi életszervével, az agygyal és a gyomorral működjék. Természetes dolog, hogy ennek szükségszerű hatása csak mindkettőjük elgyöngülésében jelentkezhetik. Egy csésze tbeát, egyik kezünkben Luciánnal vagy Aristophanes-szel szürcsölgetni kellemes és hasznos dolog lehet; de az ebédelés már komolyabb dolog s az egész embernek — totus in illis — a maga teljés áhítatával kell abban részt vennie, »egy egész embernek egy munkára egy azon időben«. Legyen az az ebéd feltálalva kellő időben, szórakoztató társalgással, vagy, a hol szért tehetsz reá, egy kevés vidám zenével, de minden nehéz okoskodás vagy összekuszált problémák fejtegetésének kizárásával. Nagy szolgálatot tesznek e tekintetben a közép- és főiskolákon többfelé szokásban levő közös tanulói étkező helyek — konviktusok, melyek az egyes tanulók magánétkezésénél összehasonlíthatatlanul többet érnek. Az étkezés minősége mellett az ételek változatosságára is mindenesetre törekedni kell. — A változatossággal együtt járó újdonság ösztöne sarkalja az étvágyat; s e mellett a természet is, a maga minden gazdag és kellemetes módja szerint, tiltakozik az egyhangüság ellen. Mindezeken felül a gyakorlati bölcseség körébe vágó dolog megakadályozni a gyomort abban, hogy bármily ételnek is megszokott rabjává váljék. Alakulhatnak körülményeink úgy, hogy kedvenc étrendünktől el kell térnünk, s erre tekintettel, hogy táplálkozási kellemes érzésünk csorbát ne szenvedjen, étkezési rendszeredet, vond bizonyos korlátok közé, a melyen belül még mindig jól tudd érezni magadat. A mi az italt illeti, fölösleges is mondanom, hogy egy pohár jó sört vagy bort inni mindig kellemes, s bizonyos esetekben az emésztés előmozdítására szükséges dolog is lehet; de egészséges fiatal embereknek ilyen izgató szerekre nincsen szükségük, s annál jobb, minél több pénzt meg tud egy szegény tanuló takarítani az olyan fölösleges és helytelen élvezeti tárgyakon, a minő a szeszes ital és a dohány. »A becsületes viznek bizonyára megvan az az érdeme, hogy az még soha senkit bűnössé nem tett« ; a pálinkáról bedig bátran el lehet mondani, hogy bármilyen jótékony hatása legyen is annak valamely mocsaras vidéken, vagy valamely bércnek hólepte ormain, rendszeresen élvezve soha még az senkit széppé vagy kövérré nem tett. Az, a ki föltétlenül tartózkodik tőle, árokban sohasem fog elhalni, s mindig lesz zsebében néhány fillére, melylyel a maga vagy barátja véletlen szükségén segíthet. * * * 4. Azt hiszem, hogy kevés dolog van, a mi ellen szükségesebb volna óvni a tanulókat, mint a zárt és roszszul szellőztetett szobáit káros hatása ellen. Tisztátalan levegő sohasem csinálhat tiszta vért, s a tisztátalan vér megrontja az egész szervezetet. S az a legnagyobb baj, hogy a tisztátalan levegő állal okozott betegségek nem jelentkezvén közvetlenül érezhető hatással, a sok gondatlan ember, lehet mondani, hogy az emberek nagy többsége, ilyen jár-kél szobákban, nem is sejtvén, hogy mindig mérget szív magába. Már pedig mindig azok a bajok a legveszedelmesebbek, melyek a legalattomosabb utakon közelednek felénk. Az olyan ifjú embereknek tehát, kiknek sokat kell kicsiny szobákban időzniök, legyen rá gondjuk, hogy mikor csak ki kell menniök, nyissák föl ablakaikat; és ha hálószobájuk ablaka úgy fekszik, hogy nyitva tartható a nélkül, hogy a légvonat az alvón egyenesen keresztüljárna, legyen az mindenesetre éjjel és nappal, nyáron és télen egyformán nyitva. Ezen eljárás, kivéve a nagyon érzékeny testű embereket, mindenütt csak áldásos lehet; nem szólván az olyan egészségtelen vidékekről, hol ártalmas gázok tódulhatnak be ablakainkon. (Folyt, köv.) Gsiky Lajos. TÁRCA. A materializmus, mint modern evangélium és annak tévedései. Mottó: »Ha valaki inkább hiszen a protoplazmában, mint a Jehovában, és annak az egyszerű ős-sejtnek oly nagy erőt tulajdonít, hogy abból kifejlődhettek az összes növények és állatok a magok szépségökkel és összhangzásukkal; az ember a maga nyelvével és történetével, az Iliással és a kölni dómmal és Jézus engesztelő müvével: akkor mégis valami fenséges isteni erőnek kellett abban a kis sejtben rejlenie, hogy képes volt oly nagy dolgokat létrehozni!« Carrier M. Mi a materializmus ? A materializmus az a tan, mely szerint minden létezés alapját a matéria képezi. Az atom elsőrendű eleme a materializmusnak. A materializmusnak igazi ellentéte a spiritualizmus (nem idealizmus!), mert miként a spiritualisták az anyagot tagadják, akként tagadják a materialisták a szellemet, mint önálló létezőt. Tehát, hogy mi a materializmus : azt még meghatározhatjuk; de, hoyy mi a matéria, a materializmus alapja ? ezt még egy halandó sem tudta megállapítani. A matéria a materialisták szerint az atomok összetétele. A vizsgálódó emberi szemre nézve vannak az anyagnak bizonyos »legkisebb részecskéi*, az úgynevezett »atomok*. Csakhogy ezek a parányi részecskék csupán a megismerés elősegítésére valók, és ki tudja, hogy azok ismét nem végtelenül oszthatók-e ismét? Vagy ki tudja, hogy ezek az atomok, egy bizonyos határig felosztva, nem képeznek-e ismét erőt, úgy, hogy más, mint erő, a világon nem létezik; hátha az anyag is csak kötött erő?! (L. Rülff: »Einheitsgedanke« 70. és 880. old.) Különben már Plátóis »me-ow «-(jxrjOv)-nak (nem létezőnek) nevezte el az anyagot ... A mi engem illet, én inkább hajlandó vagyok a Spannagel Samu »Általános világnézeU-ében közölt abbeli