Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-09 / 15. szám

kólája részére, mely múltjánál, anyagi helyzeténél, tanerőinek kiválóságánál s eme tulajdonságain alapuló jóbirnevénél fogva rendelkezik a fejlődésképesség föltételeivel, a továbbfejlődést biztosítsa. Ugyanerre törekszünk mi is. Ma tehát abban a kellemes helyzetben vagyunk, a mivel a közelmúltban nem dicsekedhettünk, hogy az államkormány politikája a jogi szakoktatást illetőleg megegyezik a miénkkel, miután megfelel az nemcsak a gyakorlati élet, de egyszersmind a históriai fejlődés követelményeinek is. Nagyméltóságod véglegesen be akarja illeszteni a modern nemzeti közoktatási szervezet keretébe a jogakadémiákat, oly módon, hogy azok további kísérletezés tárgyai ne legyenek, s evvel lehetővé kivánja tenni, hogy az emiitett tanintézetek, melyeket néha meg ellenséges áramlatok is nyugtalanítottak, szilárd alapra helyezkedvén, hivatásukat minden akadály nélkül betöltsék. Ugyanez volt mindig a mi óhajtásunk is, mert. csak így remélhettük a recompenzációt azokért a nagymérvű áldozatokért, melyeket jogakadémiáink fentarlása érdekében sokszor tulajdonképeni egyházi intézményeink rovására hoztunk. Egész őszinteséggel kijelentjük azonban, hogy épen mert annyira méltányoljuk Nagyméltóságodnak a miénkkel teljesen rokon-törekvését: óhajtottuk volna, ha azt még világosabban kifejezésre juttatja, az által, hogy a jogi szakoktatást betetőző állam vizsgálatra vonatkozó tervezetét egy, magát a jogi szakokfatast részletesen szabályozó törvény keretébe illeszti be. Óhajtottuk volna ezt azért, mert az előttünk fekvő törvényjavaslat-tervezet nem egészen határozott, mondhatnók halvány színekkel rajzolja meg a jogi szakoktatás körvonalait, ügy hogy az említett törvényjavaslat-tervezet alapján még azt sem állapíthatjuk meg egész bizonyossággal, hogy az újonnan szervezendő jog- és államtudományi karok a felsőbb iskolák melyik kategóriájába fognak tartozni. Igaz. bogv az indokolásban kifejezi Nagyméltóságod abbeli reményét, hogy »egyik-másik jogakadémia idővel a harmadik, negyedik, ötödik egyetem jegecedési pontjául szolgálhat* ; de ebből csak az következik, hogy nem fogadja el Nagyméltóságod azt a rendszert, mely ez idő szerint Franciaországban divatozik, hogy t. i. a jogi fakultások tisztán gyakorlati szakpályára előkészítő szakiskolák legyenek; arra nézve azonban határozott tájékoztatást nem nyerünk, hogy az elméletet a gyakorlattól élesen elkülönítő angol vagy a német rendszer fog-e nálunk mintául szolgálni; legfölebb csak következtetjük, hogy a mint a németországi egyetemek a gyakorlati életpályára is képeznek, a tudományos irányra is nagv súlyt fektetnek : a mi jogi szakiskoláinknak is ez lesz a hivatásuk. De mivel Nagyméltóságodnak a jogi szakoktatásra vonatkozó politikáját abban a részében, melyet bizonyára helyesen fogtunk fel, magunkévá tesszük: méltán szorítkozhatunk a törvényjavaslat-tervezet bírálatában kizárólag a tanügyi szempontok kiemelésére. A törvényjavaslat-tervezet — igen helyesen — egységessé teszi az államvizsgálatot s ily módon szakít a jogi szakoktatás természetével ellenkező bifurkáció rendszerével, mely még abban az alakjában is, a meiyben jelenleg nálunk alkalmaztatik, az ifjúságot arra az abszurd föltevésre jogosíthatja, hogy lehet valaki jó bíró vagv ügyvéd, anélkül, hogy alaposan ismerné a társadalomnak a pozitív jog által szabályozott életjelenségeit s az azokra vonatkozó törvényeket; s hogy viszont lehet valaki jó közigazgatási hivatalnok anélkül, hogy a hatáskörébe tartozó társadalmi viszonyok jogi oldalával tisztában volna. A mint Poroszországban az államvizsgálat újjászervezésekor a törvényhozás egész haturozottsággal kifejezte abbeli kívánságát, hogy a joghallgatók ne csupán a legszükségesebb, u. n. kenyér-studiumokat igyekezzenek elsajátítani, hanem vonják be tanulmanyaik körébe azokat az eddig teljesen elhanyagolt államtudományokat is, melyek az egyoldalú szakképzés korlátait ledöntvén, a jogászi képzésnek szélesebb tudományos alapot adhatnak : nálunk, a hol külön-külön mindkét vizsgálatnak megvan a minősítő jellege, a hol tehát ma még szabadságában áll a fiatal embernek a jog- és államtudományokat oly módon szétválasztani egymástól, hogy akar amazokat, akár ezeket egyszerűen kilökheti tanulmányai köréből, — kétszeresen szükséges a tanrendszer olyatén átalakítása, melynél fogva a jogászi képzés egyoldalúsága megszűnjék. Ballagi Géza, az ev. ref. egyház egyetemes tanügyi (Folyt, köv.1

! bizottságának jogi szakelőadója. TÁRCA. A vasárnap Hollandiában. Én azt hiszem, hogy a vasárnap megünnepléséből következtetést vonhatunk a nép vallásosságára, különösen ha látjuk, hogy nem az »előlülés,* vagy feltűnő hivalkodás viszi a temlomba az embert, hanem a szívnek és léleknek Istenhez xágyódó szent indulata; a megnyugvás utáni örök sóvárgás, a bűn élénk tudata és a megszentelődés bizonyos reménysége, melyek együttesen teszik a »belső* embert. A ki az Úr eme parancsát: »A hetedik napot megszenteljed* — szivén hordja, az nt-m feledkezik meg a többiről sem. Hogy a vasárnap megünneplése és az igazi vallásosság között benső összefüggés van, ennek kétségtelen bivonyságát látni a hollandok között, a kiknél a vasárnap valóban ünnep, a szív és lélek Istennel társalkodásának megszentelt napja. Az Úré minden nap; de a vasárnap kiválólag az áhítatnak, a magasabb régiókba szárnyalásnak napja. A monda szerint Vinetának, egy elsülyedt városnak harangjai vasárnaponként megszólalnak és a tengeri utasok hallják a távolból jövő hívogató hangokat. Ekként hangzik az ember szívébe a vasárnapi csend, a vasárnapi nyugalom — ahol ez még megvan — és mint szelíd napfény vonja be derűvel a mindennapi élet sokszor oly egyhangú, majd nyugtalanul zajló tengerét. — Csendülő harangnak hívogató hangja ...bizony sok helyen elhal a köznapiság sivító zajában ; sokaknál a pénznek csengése édesebb a fülnek. De hiszen a hívogató hangnak nem is a fülben, hanem a szívben kell megcsendülnie. A szívben van az a húr, mely a hívogató hangra felajzik s Istent magasztaló éneket hallat. De ha a szív vallásos érzelmek árjával nem telített, a húr csak nagy nehezen ajzik fel. Azért vész el a semmiségben a hívogató szó. A vallásos lélek azonban nemcsak meghallja, hanem követi is ezt a hívogató szózatot. Igen, ezt látom a hollandoknál. Midőn felvirrad a vasárnap, úgy érzi az ember, mintha egy magasabbb világ légköréből szívná az üdítő levegőt, s látva a hivo-30*