Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-09 / 15. szám

van zárva a lehetősége is, mert a kérvényezők viszonyaival ismeretlen, kevés egyháziassággal biró bürokraták véleményeznek. De még nagyobb baj az, hogy meg van adva a mód arra is, hogy jutalmazni és büntetni lehessen úgy, hogy senki se lássa ós érezze, csak a kinek fejére történik. Ha hozzá teszszük még, hogy az államse­gélylyel, meg minden más sególylyel is ez az eljárás járja: ugyan fog-e csodálkozni valaki, hogy az erdélyi egyházkerületben alig van köz­szellem, alig van szólásszabadság, s hogy ez az anomália is eltüretik? A világiaknak nem jut minden eszökbe; a papnak pedig jó eszében tartani a közmondást: ne szólj szám. . . . Tegyük fel, hogy az egyetemes konventnek eszébe jutna az 1886. évi pápai konvent 22-ik számú határozatának végrehajtását megvizsgálni: vájjon mit gondolnak, megfelelő állapotot talál­nának-e az erdélyi egyházkerületben, hol a köz­gyűlés missziói számadásokat soha sem lát, a missziói ügyekben való tanácskozásra fel nem hivatik s a misszióügyben soha egy jelentést nem terjeszt a konvent elé. Persze, ezeket megtette az igazgató-tanács, a mely minden, még állandó misszióügyi bizottság is. Vájjon terjesztett-e va­laha az erdélyi egyházkerületi közgyűlés misszió­ügyi bizottságának jelentése alapján évi költség­vetést a konventhez? De nem is szükséges; mert míg a konvent a többi kerületekkel közvetlenül érintkezik, Erdélyben a misszióügyi állandó bi­zottsággal rendezi el a dolgot. Természetes dolog, hogy a tőkeképző segé­lyezésekről az erdélyi egyházkerületi közgyűlés semmit sem tud, számadásait sem át nem vizs­gálja, sem nyilván nem tartja, hanem végzi az igazgató-tanács. A számadások tehát felmehetnek a konventhez az 1891. 23. e) számú konventi végzés értelmében, de erről a kerület mit sem tud, sem ante, sem post. Ha ezek helyes dolgok : akkor ne bántson bennünket senki speciálitásainkért! Erdélyi Beszélő számok. (Az ev. ref. egyet. Konvent becses figyelmébe.) Manapság, az egyes életviszonyokról elmé­leti úton felállított irányelveket statisztikai ada­tokkal szokás megvilágítani, s néha túlságos, néha igen kevés becset tulajdonítva a nyert adatoknak, ahhoz képest tesznek életbevágó vál­toztatásokat azokon, vagy hanyagolják el a szük­ségesnek mutatkozó intézkedéseket. Állami téren az első irány nyilatkozik meg abban, hogy a statisztika hivatásából, hogy t. i. hasznos segítő­eszköz legyen, innen-onnan kivetkőzve, céllá lesz, s a túlfejlődés rendellenességeit mutatja. Ellenben egyházi téren az e téren kifejtett mun­kásság kevesebb az elégnél, tekintve főleg azt, hogy ma még inkább csak a csecsemő bizony­talan lépteivel kísérli meg az e téren való ha­ladást. — A statisztika ugyanis korántsem felel meg céljának, ha a gyűjteni szándékolt adatok ötletesen felmerült kérdések alapján szolgáltat­nak be; sőt értéke vagy értéktelensége már a kérdések feltételében meg van határozva s el is döntve egyúttal. Innen van, hogy az 1894. évi »Jelentő ív«-et, ha épen használhatatlannak nem is, de mégis teljesen elhibázottnak kell tekinte­nünk. — Azt a célt ugyanis, melyet maga elé tűzött, hogy az egyes egyházak szükségleteit s fedezetét megbízhaló bizonyossággal tüntesse fel, bizonytalanul tapogatódzó kérdéseivel s még hiá­nyosabb utasításaival nem csak meg nem kö­zelíthette, sőt alkalmat nyújtott arra, hogy vilá­gos átnézet helyett hamis képet nyerjünk, mi vei nem csak az egyes egyházmegyék, hanem azokban az egyes körök is más-más alapját fo­gadták el kiindulásuknak, minélfogva az ered­mény sem egységes és megbízható. S tekintve már, hogy ez adatok az akadémikus érték kö­réből kilépve, a legmesszebb kiható intézmények ^lapját képezni voltak hivatva, — felszámítha­tatlan kár s jogos keserűség forrásaivá lettek. A második, már szűkebb körű, e nemű munkálat volt az ú. n. Kongrua-kimutatás, mely­nek méltatását mellőzve, áttérek a harmadikra, mely : »Jelentő-ív az egyházak adózási viszonyai­ról cím alatt még elintézés előtt áll. —- Ennek célja világos, kérdései erre vonatkozók, egysze­rűek, érthetők ; azonban betöltésük körültekintő gondot és sok munkát kiván, melyet — fájda­lom — még sokan sajnálnak az ily fajta kérdé­sektől. Ezért jó lett volna, ha az ív a betöltésre vonatkozó, bővebben körülírt utasítást, vagyis magyarázatot tartalmazott volna elég bő hátulsó lapján, pl. azt, a mit Kenessey úr, az Egyházi Lapban, a mult év őszén tett vala közzé. így az ív, itt is, sok részben megbízhatlan. Mégis vannak egyes kérdései, a melyekre adott feleletek igen becses ós figyelemre méltó adato­kat tartalmaznak, a milyenek, pl.: az egyházta­gok állami adójára, a 10 frtnál kevesebb állami adót fizetőkre s ezek egyházi adójára vonatkozó kérdések. Az ezekre adott feleletek már teljesen megbízhatók, s ezeket már bátran a beszélő szá­mok sorába iktathatom ; habár hiányát érzem a kérdések részletezésének, mely pedig kéznél fekvő s minden további nagyobb fáradság nélkül lett volna kivihető; pl. a második kérdésnél oda le­hetett volna tenni : »s mennyi állami egyenes adói fizettek? A negyedik kérdésnél: »a) a leg-

Next

/
Thumbnails
Contents