Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-02 / 14. szám

mondd nyolcezer forintot jövedelmezett. Elszomorító csekélység ez, akkora hajszára, annyi hű-hóra, a mekkorát e jó ügy érdekében hazánkban és külföldön kifejtettek. De hát ezt előre lehetet látni. A közvetett jótékonyságnak az a rendszere, a melyet a jótékony sorsjátékok, a jótékony bálok stb. képviselnek, eléggé divatos, de teljességgel nem áldásos dolog. Köztudomásű, hogy az ilyen adakozásoknak, a sok költség, jutalék és más kiadások miatt, igen csekély része jut a jótékony célra. A szeretetház-sorsjáték elrettentő példája nagyon szomorúan igazolja ezt. A kolozsvári szeretethazi sorsjegyekből bevett a rendező bizottság százezer frtot, de a jótékony célra a legszigorúbb gazdálkodás mellett is csak nyolcezer frtot tudott megtartani; a többi elment költségre, jutalékra. Hát nem borzasztó, hogy mind azon irtokból, melyeket a szent célra adtunk, 90 —92 krt a közvetítés nyelt el és csak 8 — 8 kr. jutott el a valódi céljához ?! Az ilyen közvetett jótékonyságok diszkreditálják az igazi jótékonyságot, azt a közvetlen adakozást, mely nem a mulatságért, nem nyereségvágyból, hanem szeretetből ad, mint azt a názáreti Jézus tanította. Jó lesz ezt a példát intő például emlékünkbe vésnünk. Szeretetházakat pedig Erdélyben is, Dunamelléken is közvetlen adományokból, az evangéliom-tanította úton igyekezzünk alapítani. (S.) Pápista türelmetlenség. Nem régen adtunk hírt a maradéki reformátusok zaklattatásáról, s úgy látszik? hogy az ultramontán türelmetlenség máshol is felüti a fejét az > eretnek* protestánsok ellen Horvátországban. A mint értesülünk, a pakraci pápista plebánus is mindent elkövet, hogy a református hívek elhagyatottságát felhasználva, visszakényszerítse őket a pápási

egyházba. A szórványokban élő protestánsoknak külön temető helyük nem levén, ezt a körülményt használja fel a pápa e buzgó szolgája az erőszakos térítésre. A ref. halottakat nem engedi eltemetni a róm. kath. temetőbe, ha csak azok a halálos ágyon neki meg nem gyóntak, — és a gyengébbeket, kik ki akarják kerülni a temető árkában való elföldeltetés gyalázatát, egynehány esetben sikerült is már reákényszeríteni a gyónásra, a melynek alapján azután a plebánus róm. katholikusoknak minősítvén őket, pápista rítussal temeti el, a családtagok minden ellenkezése dacára is. így történt ez f. évi február 8-án egy Spidlik nevű cseh evangélikus testvérünkkel is Omorovácon. F. hó 23-án, ugyancsak Omorovácon, egy meggyónni nem akart ref. halottat nem engedett eltemetni, s a család tagjai kénytelenek voltak a holttestet, zivataros havazásban egy szomszéd faluba vinni át, a hol a reformátusoknak külön temetőjük van. De ha eltemetni nem engedi is a ref. halottakat a plebánus úr, azért a zsebét mégis szereti tölteni az >eretnekek* pénzéből. Ha kívánják, ha nem, délben harangoztat a prot. halottra, azután kizsarolja a harangozás díját. — Nem ártana, ha a megyei alispán úr útját vágná ennek a zaklatásnak is, mint Maradékon, — s nem ártana, ha egyházi főhatóságaink is latba vetnék tekintélyüket eme szórványokban élő hittestvéreink megvédelmezésére. ISKOLA. Nyilvánossági jog. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter a mezőtúri ev. ref. főgimnáziumnak, mint nyolcosztályú középiskolának, a nyilvánossági jogot és az érettségi vizsgálatok tartásának jogát az 1898/99., 1899/1900-dik és 1900/1901. tanévekre folytatólagosan megadta. Húsvéti tanárgytílés. A polgári iskolai tanárok f. hó 27-én tartották meg húsvéti közgyűlésüket Budapesten Lád Károly, igazgató tanár elnöklete alatt. A gyűlés a polgári iskolai tanárok panaszainak és sérelmeinek tárgyalásával foglalkozott legnagyobb részben. Legelső sorban a fizetés csekélysége miatt hangzott fel a panasz; — azután, hogy a felekezeti és községi tanárok nem kapnak kárpótlékot és hogy nincs fizetésükben emelkedés; — végül pedig a miatt, hogy a törvény fogyatékosságát felhasználva, egyes tanfelügyelőségi tollnokok csak úgy per sundám-bundám jutnak polgári iskolai oklevelekhez. — Azok a panaszok, a melyek e miatt felhangzottak, valóban figyelemre méltók, s nagyon szükséges volna hogy — a mint a gyűlés kéri is — a miniszter minél előbb novelláris úton pótolja a törvény hiányait, hogy az senkinek se adhasson alkalmat az oklevél édemetlen megszerzésére. A budapesti ref. növendékek vallástanításáról szóló 1897/98. évi Jelentést vettük. A Jelentés, melyet Kováts Lajos vallástanár állított össze, az elmúlt iskolai évre való visszapillantás után a vallástanári testülettel s az iskolák beosztásával, a tananyaggal és a tankönyvekkel ismertet meg; azután adja a vallástanárok jelentéseinek kivonatát s végül a növendékek számának és előmenetelének táblázatos kimutatását. A Jelentésből kitetszőleg az elemi, polgári és középiskolákban, Budapesten (beleértve Kőbányát, Kispestet, Rákosfalvát, Erzsébetfalvát is) 13 vallástanár működik, a kik közül 4 állandósítva van. Összesen 60 iskolában tanítottak, 198 heti óraszámmal s hitoktatásban részesült 1694 fiú, 1307 leány; összesen: 2956 gyermek. — A Jelentés panaszolja, hogy a csekély óraszám s az óráknak alkalmatlan időre kitűzése sok iskolában hátráltatta az eredményt. Újabb óra szaporításokra van szükség, a mi^ismét a katekheta testület létszámának szaporítását vonja maga után. De ez elől az egyháznak nem szabad kitérnie; mert csak önmagát erősíti, a mikor a serdülő generáció jó vallásos neveltetéséről gondoskodik. A tiszántúli egyházkerület tanügyi bizottság í. hó 22-én tartotta ülését Debrecenben. Tárgyalás alá vették a bizottság új szervezésére vonatkozó szabályzatot, a melyen fontosabb változás csak annyiban történt, hogy a csonka gimnáziumok képviselete a főgimnáziumokéval teljesen egyenlően állapíttatott meg Tankönyv-változtatási, államsegélyezési ügyek tárgyaltatván le, hosszabb megbeszélés tágyát képezte H.-M-Vásárhelyről az iskolafenntartó hatóság és tanári kar között fölmerült azon ügy