Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-04-02 / 14. szám

talál, akkor állítja az engedetlenek elé az örök ítéletet. A kik olyanokat cselekesznek, — nem mennek be az Istennek országába. De ez már az utolsó volt. Azon hitben, hogy Isten az elhivottakat célhoz juttatja, — nem engedte magát semmiféle látszat által felrevezettetni. A ker. ethika ezen alapvetésével együtt haladt a megkeresztelteknek Krisztus mélyebb ismeretébe és a jövő titkaiba bevezetése. Még tartottak a töprenkedések, hogy egy megfeszített lehet-e a Messiás ? — Különösen a zsidó megtérteknél. Ezek kényszeríték az apostolt, hogy a keresztről szóló tanait újból és újból kifejtse és az ó testamentumból bizonyítsa. Ekként tanult ő maga is, és így kérdések és feleletek, nem pedig magános tépelődések között dolgozott a christologiai dogma kifejlődésén. Mindenek előtt, zsidók és pogányok, határozott választ kivántak a világ végéről, visszajövetelről és a jelekről, melyek megelőzendik, hogy készen lehessenek reá. Mikor jön el ? és miként ? Ez volt vallásuk főkérdése. E kérdés Palt is folyton mélyebb gondolkodásra készteté, s hogy megfeleljen rá, ót és újat előhozott. Egyik alkalommal leírta kíváncsi hallgatóinak a nagy pillanat közelségét: a mint az utolsó trombita megharsan és az angyalnak hangja a holtakat előhívja sírjaikból, míg az élők az Úrnak színe elé járulnak; s mindez hirtelen, talán már holnapután bekövetkezhetik. Máskor azzal mérsékelte várakozásaikat, hogy rajzolta a még Krisztus eljövetele előtt megjelenő Antikrisztus rettenetes előjeleit, ennek uralkodását és legyőzetését. Az ellenmondásoktól ép oly kevéssé riadt vissza, mint egykor az Apokalyptikus. Annyi bizonyos, hogy az általa alapított gyülekezetekben bő ismeret volt elterjedve az utolsó dolgokról. A hitnek és szeretetnek nagy hirdetője a késő zsidóság minden fantazmáinak is tovább terjesztője. A tanítói és lelki gondozó tevékenységhez járult végre szellemi gyermekeivel, a távolban levő gyülekezetekkel való érintkezés. Ide s oda tudósítások mennek, küldöttek és levelek jönnek hozzá a távolból; most szóbeli megbízásokkal küldötteket bocsájt útnak, majd sürgősen személyes megjelenését kívánják. Efézusból gyorsan Korinthusba kellett hajóznia. Sokkal szivesebben küldött azonban leveleket; bár megfoghatatlan, hogyan volt rá ideje. Mert bizonyára érett megfontolással írt; s mindegyik levele mint egy-egy áhitat az Isten színe előtt, liturgiái bevezetéssel és záradékkal De szivesebben írt, mert tudta, hogy ebben van igazi ereje. A beszédben gyenge, az írásban erős : így jellemezték ellenfelei is. Annyi bizonyos, hogy a levélben nyugodtabb, erőteljesebb ; megőrizve mindvégig alázatosságát és a szeretetet, nem úgy, mint néha az érintkezésben. Reánk bizonyára nem gondolt ; az utolsó napokra irányozva tekintetét, diktálta leveleit. De a mennyiben lelkének legjobbját juttatta mindig kifejezésre minden tartózkodás nélkül, és így igazán az emberi kebel legtitkosabb mélyéből merített: az örökkévalóság számára írt. Nem fenséges, sőt isteni jelenet-e az, midőn ez a békeszerető férfiú, kézműves, sátorkészítő, egesz napon és éjjelen át sző és dolgozik ; külföldi politikáról, művészetről és bölcsészetről mit sem tud; munkáján kiviil nincs egyebe, mint e három csekélység : hit, remény és szeretet és mégis anélkül, hogy tudná, a sátorponyva mellett a jövendő századok történetén dolgozik? Állandóan ki- és bejárnak nála az emberek. E^y zsidónő lókust hoz a bibliából, melyet a kereszttel és hittel összeegyeztetni nem tud. Egy született pogánynő fajtalan férjére panaszkodik s kérdezi: vele maradjon-e? Azután jön egy harmadik és az utolsó napok jelei után tudakozódik. Egy hirnök rosz híreket hoz Galatiából : tévtanítók félrevezetik a keresztyéneket ! A másik már várakozik, hogy levelet vigyen Kurinthusba, Pillanatig csend van a szobában. — Azután hívja Pál az Írnokot és diktál tovább — maga sem tudja, hol hagyta félbe — és kezei, szemei folyton a munkán vannak: »Ha embereknek vagy angyaloknak nyelveken szólnék is, szeretet pedig nincsen én bennem, olylvá lettem, mint a zengő érc és pengő cimbalom.« A kezek szünet nélkül dolgoznak. Voltak pillanatok, midőn a sátorponyvát letette, felállott és járt fel s alá, de csak rövid ideig. A látogatók, kik beléptek, már munkánál találták. Néha kövek repültek szobájába, mialatt diktált. A zsidók a piaci csőcseléket felizgatták ellene. Némely különös átmenetek leveleihen ilyen erőszakos félbeszakítások között egészen természetesek. A zsidóságban az első zsinagógiai prédikáció után beállt a szakadás Az orthodoxok többségben voltak és híveivel együtt kizárták Pált. a zsinagógából. Ez követelte a ker. gyülekezet megalapítását : most már külön kultuszra volt szükség, a polyva elkülönült a búzától. A zsidók féltékenysége és a pogányok gyanúja azonban később is gyakran lehetetlenné tette az apostolnak a kihatóbb tevékenységet. Azután ismét tovább vonult és újabb gyülekezeteket alapított. A külső üldözéshez járult saját gyógyíthatlan baja : epileptikus rohamai, melyek sikerei közepén szellemültsége magaslatáról a földre sújtották le. Fájdalmasan panaszkodott e miatt ; de végre ebben is Istennek célját ismerte tel: egyedül Istené és nem emberé az erő. Munkája nagyságáról mindig tiszta öntudattal birt; tudja, hogy ő Jézus igaz követőinek egyike, a ki többet munkálkodott, hogy nem mint mindnyájan a többiek és az egész pogány keresztyénség az ő teremtménye. Az elmondottak alá pedig az ő erőteljes, hosszú betűivel bizonyára ezt írta volna: »Isten kegyelme által vagyok, a mi vagyok.* Wernle után

Danóczy Antal. KÖNYVISMERTETÉS. Győry Vilmos egyházi beszédei. Rendezte Margóczy József, losonci lelkész. Második kötet. Budapest, 1899. Kiadja Kókai Lajos. Ára 1 frt 80 kr. »Nem hal meg az, ki dús élte kincsét milliókra költi«, mondja a Széchenyi óda halhatatlan költője. Győry is azok közül való, a kik nem halnak meg, mert minden