Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-19 / 12. szám

foghatnak fegyvert. Az állami konfliktusokat választott békebíróságok döntik el. A mely uralkodó a békeszövetségbe be nem lép, az abba való belépésre háborúval kényszerítendö, vagy egyszerűen leteendő. A szövetség képviseletének állandó székhelye valamely szabad város, s 24 képviselőből áll. Egy államnak csak egy szavazata lehet. De több kisebb államnak lehet közös szavazata A költség az egyes szövetséges államok jövedelmei arányában állapítandó meg. A szövetséges képviselők rangsorozatában, a Bourbon dinasztia iránti ragaszkodásánál fogva, Franciaországnak kívánja Pierre az első helyet. Pierre apát szövetségi tervezetét sem az államférfiak, sem a korabeli filozófusok nem helyeselték. Még a békülékeny természetű Leibnitz is úgy ítélt felőle, hogy az örök béke csakis egy temető feliratáúl szolgálhat-, mert csak a holtak nem verekszenek. Különben gúnyosan azt javasolta, a mi egy alkalommal napjainkban, Bismarck javaslatára be is következett, hogy a pápát kellene a népek békebiróságának elnökévé megtenni, ha hajlandó volna Nagy Károly kora egyházszervezetének a helyreállítására; a mi viszont Pierrenek. a római univerzális monarkhiáról szóló javaslatával áll rokonságban. Rousseau is kivonatolta Pierre Kölnben és Utrechtben megjelent három kötetes müvét, sőt kritikával kisérte világszövetségi javaslatát. Abban a nézetben volt, hogy az európai államszövetség nem kívánatos, mivel az csak forradalom útján volna megvalósítható, s az azzal járó bajok csak évszázadok múlva volnának jóvá tehetők. Különben képzelhetlennek tartja, hogy a korlátlan hatalom után törekvő fejedelmek »egy általános nép-areopágnak« vetnék alá magukat. Rousseau tehát, ép úgy. mint később Kant, abból a történetellenes előítéletből indúlt ki, hogy a háborúskodás okai mindenkor csakis a fejedelmek önkényében keresendők. A népek életérdekeinek természetes kolliziói s azok mélyebb okai iránt neki és kora pragmatikus történeti felfogásának érzéke sem volt. Leghelyesebben ítélt még Herder a tervezett békejavaslatokról. Azt hitte, hogy az örök béke formailag csak az ítélet napján köthető meg, s hogy e végcél nem a kabinetek formális szövetségei, hanem csakis a helyes ethiko-politikai alapelveknek és érzületeknek a népekbe való átplántálása alapján érhető el. Ez érzületekhez nem a mindenáron való békét, hanem minden népnek észszerű öntiszteletét számította, mely a mint meg tudja védeni saját becsületét és szabadságát, ép úgy tisztelni tudja más népek hasonló törekvéseit is. »Az önvédelem« — úgymond — »gyökere minden emberi és nemzeti értéknek. Az a nép, mely önmagát nem becsüli, másokat sem tisztelhet. Az a nép, mely Olaszországhoz hasonlóan, önmagát meg nem védelmezheti; gúnyja és játéka minden nemzetnek. Csak az a nép alkot nemzetet, a melynek van ereje, akarata s állandó korszerű szervezete * Csalékony fantóm az a törekvés, mely minden népeket a szabadság s a fölvilágosodás fényes cégérei alatt egy közös, ú. n. legjobb kormányformával akarna boldogítani, s általában minden népeket egy közös szervezet alá szorítani. A történet valódi szelleme hagyjon meg minden népet a maga helyén; mert mindegyik önmagából alkotja meg magának a jog szabályait s a boldogulás mértékét. Hiszen tudjuk, hogy Aristoteles is, ki pedig politikájában a békeállapotot tartja az egyetlen jó és egészséges állapotnak, — a különböző államformák relatív szükségességét mondotta ki, a melyeknek megalapítása az állami cél felfogásától s a politikai hatalom elosztásától, nemkülönben a népek jellemétől s történeti viszonyaitól függ. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. (Folyt, köv.) MISSZIÓÜGY. Horvátországi hangok, Lapunk vezércikke foglalkozik azzal az örvendetes fordulattal, a mely egyházi közgondolkozásukban, a belső egyházépítés tekintetében a legújabb időben bekövetkezett ; s hogy ez valóban így van, s hogy mind többen-többen látják be, hogy az intenzívebb, evangéliumi lelki gondozás lehet csak az, a mely egyházunkat regenerálhatja, annak illusztrálására örömmel közöljük az alábbi, épen vezércikkünk megírásakor kapott tudósítást. Szívesen adunk neki helyet, s felhívjuk reá mindenek figyelmét. * * * Innen, erről az istenáldotta szép vidékről, a melyről, midőn azt az 1885-ik évi püspökvizitáció alkalmával Szász Károly püspök úr megpillantotta, azt mondá, hogy ha Árpád apánk innen, délről nyomult volna be honfoglaló népével, aligha törekedett volna tovább, a Kárpátok felé; innen, hol a szabadelvű országos kormány jóindulata folytán, a több mint egy évszázad óta csak a régi gyakorlat alapján élvezett vallási jogainkat mult év óta már szentesített törvény alapján élvezzük; innen, hol híveinek lélekszáma pár évtized, különsen pedig Bosznia okkupációja óta rohamosan növekszik, — innen adok, benső lelki örömmel hírt, a vallás és az egyház iránti közönyösség mai idejében, a gondozásom alatt álló tordincei, legnagyobb részben horvát gyülekezet vallásos ébredéséről, tudva azt, hogy e lap szívesen üdvözli a vallásos ébredésnek feltünedező jeleit. És miben keresendő gyülekezetem ez örvendetes szellemi ébredésének oka? Abban, hogy tekintetes Hornyánszky Viktor és nagyt. Szabó Aladár urak három ízben is küldtek vallásos olvasmányokat — a Magy. Prot. Irodalmi Társulat kiadványait — s azokat én úgy olvasni szerető híveim, mint a Vuka szabályozása alkalmából itt tartózkodó munkások között kiosztattam. E magyar, német és horvát nyelvű jó könyvecskéknek népem közötti szétosztása meglepő eredményhez vezetett; a miért is melegen ajánlom lelkésztársaimnak, hogy e kiadványokat, még egyházuk pénztárának terhére is, hozassák meg s oszszák szét a téli évszakban híveik közt. E könv-24*