Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-12 / 11. szám

Pestiferam segeti, dulces neque parturit uvas. Hos (Superintendes Venerande) ster-iles ramos, nemas íllud inutile trunca. Duna-Pataj, 1761. die 10 Augusti. Joannes Hányoki Losoncv gen. Scriba. II. Tiszteletes Generális Scriba Uram ! A mint megígértem vala, ime az Érsekhez bementem 5-a praesentis. Maga titkos házában mit mondott, mit kérdett, mit felelt ? szomorúan jelentem ekképen : 1-ör Azt kérdezte: azt a hatalmat, a melyei innepenkint prédikálok, hol vettem ? holott azelőtt már el volt tiltva. 2-ör Halottakat hogy merek temetni ? kicsoda engedte meg? 3-or Azt véltem, hogy én vagyok kegyelmeteknek földesura, hogy eddig meg sem érdemlettem, látogatásomra jöjjön Most értem köszöntésekből, már előttem megfordultának legyen. Melynek alkalmatosságával még jó előre hirré kellett volna adnom és tiltanom, hogy Felséges Asszonyunk és Consilium parancsolatjából senki acatholicorum Magistrorum se merészeljen prédikálni, hanem a ki Prédikátor: legyen Prédikátor csak az articularis helyekben, másként ablegáltatnak ; a ki pedig Mester : legyen Mester; de hogy prédikáljon, ne merészelje cselekedni. Kegyelmed Mester, azért e kegyes végezés ellen hogy mer járni és ki engedte meg ? Én erre azt feleltem: Mióta a helvétiai hit kezdett ez országban szaporodni, annak terjedésével nálunk is meg volt; ámbár ezelőtt nem sokkal a Prédikátor a Csákiak közül egynek idejében s annak uralkodásában meg nem szenvedtetett is; de ugyancsak hitünknek s vallásunknak gyakorlasának szikrája végképen ennyi Ersekek uralkodásában el nem oltatott. Ha megesett néhánykor valamelyik részében gyakoroltatásunknak, hogy valamelyik Érsektől megszomoríttattunk: másszor attól vagy mástul ugyanabban megvigasztaltattunk. A mit Csáky Imre Cardinális tőlünk meghúzott a Prédikátorunk eltiltásakor: ugyanazt sem soknak elmaradásával Patatits megadta és soha uralkodásában nem háborgatta. Csáky Miklós a mit tőlünk megfogott: azt kegyes emlékezetű Klobusitzky megboldogult érsekünk kegyelmesen megengedte, és most abban vagyunk mindeddig, melyben élünk nagyméltóságú Érsekünk, mostani Excellentiád alatt, remélvén bátorságos megmaradásunkat; tudván azt, hogy a Mlgs Battváni házat olyannak nem hallottuk, s nem is volt, hogy a reformátusokat békességben élni nem hagyta volna és vallásukat üldözte volna. Annak egyik ága levén jó kegyelmes urunk, ugyan kívánva kívántuk azt, hogy Excellentiád legyen az, a ki boldog emlékezetű Klobusitzky holta után üljön az érseki székbe, kinek kegyes uralkodásán mi mindnyájan örülhessünk. * Erre elmosolyodik s azt mondja: Nem következik, * Nem örülhettek, mert már »Altero die Archiepiscopus, per Ceremoniarium negotium dat Vicario, ut uszodienses reformatos ab exercitio quam primam abstineaU. Majd csakhamar hallaniok kellett, hogy mily szívtelenül bánik a reformátusokkal Foktőn, honnét 180 családot, s összesen 568 lelket üldöztetett el. És épen így cselekedett az egri nagy-Prépost, gróf Battyáni Ignác, ki ellen az ifjú Ráday Gedeon és b. Zav Péter által Mária Terézia királyné elé vezetett Deputatió panaszt emelt, hogy Bábolna, Galgóc és Poroszlóról 10—20 anként kergetteti el a ref. lakosokat; — Szabolcsvármegye pedig, Pethő Ignác ügyésze által pörbe fogatta ugyanazt, a miért 1768-ban épen nyár derekán, 162 családot s összesen 901 lelket üldöztetett el Egyekről, s tett földönfutóvá és éhenhalóvá. hogy a Battyániak oly jók. tehát én is oly jó legyek kegyelmetekhez hitem ellen. Én most Bécsbe megyek és onnét megfordulván, bemegyek kegyelmedhez és meg fogom vizsgálni a kegyelmetek dolgát. És ha Klobusitzky Ferenc oly jó volt kegyelmetekhez, én nem tudom mit nézett és hogy szabadíthatta fel kegyelmeteket. Én erre ezt feleltem: Vigyázott az Eleire és jobbágyainak békességére. Azt kérdi továbbá : Vagyon-e írásaik róla? Én felelém : Vagyon. Arra mondja: No, kimegyek, ha Bécsből megfordulok és meglátom. Ezzel eltekeredett előlünk, rövid jómondással. Mi is meghajtván magunkat, szerencsés út kívánással tőle eljöttünk szomorúan. Ezeket kívántam Érsekünk előtt megfordult dolgainkról Tiszt. gen. Scriba uramnak röviden előszámlálni, hogy míg magam mehetnék, előre is hadd tudhassa mind kegyelmed s mind Püspök urunk dolgainkat. Mi leszen már belőlünk? Isten tudja. Ha hozzánk eljön, mit feleljünk? Ha rontani akar, mivel álljunk ellen ? Consulálni méltóztassanak Tiszt Atyák. De bölcs értelmüket kívánom a Tiszt. Atyáknak azokra nézve is.} a miket a tanítás dolgában igaz szívem szerint elpanaszolni fogok. Látom, hogy az ide beplántált pápista keresztyének mely nagy igyekezettel felette tanítják a magukéit. Minden útcának vagyon egy kapitánya. Alatta két tanitó: férfi és asszony. A kapitány Catalogust tart a tanulók számok szerint. Innepi napokon visitálja reggel és estve, miképpen tanítják és a tanulók mind jelen vannak-e ? Végezvén dolgukat, szép renddel, kiki a maga párjával mennek a templomba énekszóval. A pap végezvén dolgát, minden kapitányt nevéről szólít elő és az alatta való sereget rendszerint vizsgálja a katedrából. A ki jobban felel, holmi aprólékos keresztekkel, képecsképpel, olvasókkal, ereklyékkel, könyvecskékkel szokta megajándékozni. Innen már is tapasztalhatóképpen sokra mentek. A mieinknél pedig halál a tanítás. Tudatlanok, hitüket, s vallásukat nem tudók. Olyak is vannak, kik a sz. háromság felöl való tudományt nem tudják, csak imígy s amúgy hallották. Sem hévek sem hidegek, barbarusok, parasztok, az istenes sz. vallásnak mocskai és csupa gyalázatára valók. Éppen csakhogy lelek van bennük. De hogy is ne? mikor messziről kerülik a scholát, a Birák pedig lágy párnát puhogatnak nekik. Tapasztaltam már ily hamar. Osszeakadott a pápista gyermek a kálvinistával; amaz ezt egészben majd bőriböí kifejtette. Hány legyen az Isten ? a kálvinista gyermek nem tudta. A honnét a pápista gyermek pogánynak mondta. így kell ertenünk a többekről is. Ha így felhagyatik a mi hitünk s vallásunk között a tanítás, elég hittől való szabadás lészen. A mult héten egy takácsinas nálunk is kiugrott az akolból és a most vasárnapon a sereg között zászló hordozó volt stb. Bölcs értelme szerint ezen dolgot minthogy jobban tudhatja és érti, kellene-é ezen dologrol értekezni a Superintendentiának, nagy tisztelettel említendő Tiszt. Püspök uramnak is, hogy a tanítás s annak haszna bővebben folyna. Ha valamire méltóztatnának lépni a Tisz. Atyák, tehát az én hallgatóimnak is személy szerint, kivált a Bíráknak jó volna az intés. Sapienti sat. Úszód die 3-a Augusti 1761. alázatos szolgája Sallai Beniamin m. k. Közli Földváry László.