Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-12 / 11. szám

Pestiferam segeti, dulces neque parturit uvas. Hos (Superintendes Venerande) ster-iles ramos, nemas íllud inutile trunca. Duna-Pataj, 1761. die 10 Augusti. Joannes Hányoki Losoncv gen. Scriba. II. Tiszteletes Generális Scriba Uram ! A mint megígértem vala, ime az Érsekhez bemen­tem 5-a praesentis. Maga titkos házában mit mondott, mit kérdett, mit felelt ? szomorúan jelentem ekképen : 1-ör Azt kérdezte: azt a hatalmat, a melyei inne­penkint prédikálok, hol vettem ? holott azelőtt már el volt tiltva. 2-ör Halottakat hogy merek temetni ? kicsoda en­gedte meg? 3-or Azt véltem, hogy én vagyok kegyelmeteknek föl­desura, hogy eddig meg sem érdemlettem, látogatásomra jöjjön Most értem köszöntésekből, már előttem megfor­dultának legyen. Melynek alkalmatosságával még jó előre hirré kellett volna adnom és tiltanom, hogy Felséges Asszonyunk és Consilium parancsolatjából senki acatho­licorum Magistrorum se merészeljen prédikálni, hanem a ki Prédikátor: legyen Prédikátor csak az articularis he­lyekben, másként ablegáltatnak ; a ki pedig Mester : legyen Mester; de hogy prédikáljon, ne merészelje cselekedni. Ke­gyelmed Mester, azért e kegyes végezés ellen hogy mer járni és ki engedte meg ? Én erre azt feleltem: Mióta a helvétiai hit kezdett ez országban szaporodni, annak terjedésével nálunk is meg volt; ámbár ezelőtt nem sokkal a Prédikátor a Csákiak közül egynek idejében s annak uralkodásában meg nem szenvedtetett is; de ugyancsak hitünknek s vallásunknak gyakorlasának szikrája végképen ennyi Ersekek uralko­dásában el nem oltatott. Ha megesett néhánykor vala­melyik részében gyakoroltatásunknak, hogy valamelyik Érsektől megszomoríttattunk: másszor attól vagy mástul ugyanabban megvigasztaltattunk. A mit Csáky Imre Car­dinális tőlünk meghúzott a Prédikátorunk eltiltásakor: ugyanazt sem soknak elmaradásával Patatits megadta és soha uralkodásában nem háborgatta. Csáky Miklós a mit tőlünk megfogott: azt kegyes emlékezetű Klobusitzky megboldogult érsekünk kegyelmesen megengedte, és most abban vagyunk mindeddig, melyben élünk nagyméltóságú Érsekünk, mostani Excellentiád alatt, remélvén bátorsá­gos megmaradásunkat; tudván azt, hogy a Mlgs Battváni házat olyannak nem hallottuk, s nem is volt, hogy a re­formátusokat békességben élni nem hagyta volna és vallásu­kat üldözte volna. Annak egyik ága levén jó kegyelmes urunk, ugyan kívánva kívántuk azt, hogy Excellentiád legyen az, a ki boldog emlékezetű Klobusitzky holta után üljön az érseki székbe, kinek kegyes uralkodásán mi mindnyájan örülhessünk. * Erre elmosolyodik s azt mondja: Nem következik, * Nem örülhettek, mert már »Altero die Archiepiscopus, per Ceremoniarium negotium dat Vicario, ut uszodienses reforma­tos ab exercitio quam primam abstineaU. Majd csakhamar halla­niok kellett, hogy mily szívtelenül bánik a reformátusokkal Foktőn, honnét 180 családot, s összesen 568 lelket üldöztetett el. És épen így cselekedett az egri nagy-Prépost, gróf Battyáni Ignác, ki ellen az ifjú Ráday Gedeon és b. Zav Péter által Mária Terézia királyné elé vezetett Deputatió panaszt emelt, hogy Bábolna, Galgóc és Poroszló­ról 10—20 anként kergetteti el a ref. lakosokat; — Szabolcsvár­megye pedig, Pethő Ignác ügyésze által pörbe fogatta ugyanazt, a miért 1768-ban épen nyár derekán, 162 családot s összesen 901 lelket üldöztetett el Egyekről, s tett földönfutóvá és éhenhalóvá. hogy a Battyániak oly jók. tehát én is oly jó legyek ke­gyelmetekhez hitem ellen. Én most Bécsbe megyek és onnét megfordulván, bemegyek kegyelmedhez és meg fo­gom vizsgálni a kegyelmetek dolgát. És ha Klobusitzky Ferenc oly jó volt kegyelmetekhez, én nem tudom mit nézett és hogy szabadíthatta fel kegyelmeteket. Én erre ezt feleltem: Vigyázott az Eleire és jobbá­gyainak békességére. Azt kérdi továbbá : Vagyon-e írásaik róla? Én fele­lém : Vagyon. Arra mondja: No, kimegyek, ha Bécsből megfordulok és meglátom. Ezzel eltekeredett előlünk, rövid jómondással. Mi is meghajtván magunkat, szerencsés út kívánással tőle el­jöttünk szomorúan. Ezeket kívántam Érsekünk előtt megfordult dolga­inkról Tiszt. gen. Scriba uramnak röviden előszámlálni, hogy míg magam mehetnék, előre is hadd tudhassa mind ke­gyelmed s mind Püspök urunk dolgainkat. Mi leszen már belőlünk? Isten tudja. Ha hozzánk eljön, mit feleljünk? Ha rontani akar, mivel álljunk ellen ? Consulálni méltóz­tassanak Tiszt Atyák. De bölcs értelmüket kívánom a Tiszt. Atyáknak azokra nézve is.} a miket a tanítás dolgában igaz szívem szerint elpanaszolni fogok. Látom, hogy az ide beplántált pápista keresztyének mely nagy igyekezettel felette tanít­ják a magukéit. Minden útcának vagyon egy kapitánya. Alatta két tanitó: férfi és asszony. A kapitány Catalogust tart a tanulók számok szerint. Innepi napokon visitálja reggel és estve, miképpen tanítják és a tanulók mind je­len vannak-e ? Végezvén dolgukat, szép renddel, kiki a maga párjával mennek a templomba énekszóval. A pap végezvén dolgát, minden kapitányt nevéről szólít elő és az alatta való sereget rendszerint vizsgálja a katedrából. A ki jobban felel, holmi aprólékos keresztekkel, képecs­képpel, olvasókkal, ereklyékkel, könyvecskékkel szokta megajándékozni. Innen már is tapasztalhatóképpen sokra mentek. A mieinknél pedig halál a tanítás. Tudatlanok, hitüket, s vallásukat nem tudók. Olyak is vannak, kik a sz. háromság felöl való tudományt nem tudják, csak imígy s amúgy hallották. Sem hévek sem hidegek, bar­barusok, parasztok, az istenes sz. vallásnak mocskai és csupa gyalázatára valók. Éppen csakhogy lelek van ben­nük. De hogy is ne? mikor messziről kerülik a scholát, a Birák pedig lágy párnát puhogatnak nekik. Tapasztaltam már ily hamar. Osszeakadott a pá­pista gyermek a kálvinistával; amaz ezt egészben majd bőriböí kifejtette. Hány legyen az Isten ? a kálvinista gyermek nem tudta. A honnét a pápista gyermek pogány­nak mondta. így kell ertenünk a többekről is. Ha így felhagyatik a mi hitünk s vallásunk között a tanítás, elég hittől való szabadás lészen. A mult héten egy takácsinas nálunk is kiugrott az akolból és a most vasárnapon a sereg között zászló hordozó volt stb. Bölcs értelme szerint ezen dolgot minthogy jobban tudhatja és érti, kellene-é ezen dologrol értekezni a Su­perintendentiának, nagy tisztelettel említendő Tiszt. Püs­pök uramnak is, hogy a tanítás s annak haszna bőveb­ben folyna. Ha valamire méltóztatnának lépni a Tisz. Atyák, tehát az én hallgatóimnak is személy szerint, ki­vált a Bíráknak jó volna az intés. Sapienti sat. Úszód die 3-a Augusti 1761. alázatos szolgája Sallai Beniamin m. k. Közli Földváry László.

Next

/
Thumbnails
Contents