Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-12 / 11. szám

lásának; mert, ha az elemi iskolák növendékeit helyesebben neveljük, — ha épen a fejlődés legalsó fokán álló gyermekek képességeit és erőit kíméljük : akkor erősítjük azokat s már biztosítottak a felsőbb iskolákban is a könvnyebb, biztosabb haladást. Igazán fáj a szivem, midőn naponként tapasztalnom kell, hogy szellemileg mily éretlen, gondolkozni nem tudó, oly gyermekek vannak a gimn. első osztályában, a kik a hittanból .15—20 sort megtanulni és értelmesen elmondani sem képesek. S ennek a bajnak az oka az elemi iskolákban keresendő. Itt kell keveset, de jól tanítani; itt kell a biztos, szilárd alapot megvetni, hogy arra akár a felsőbb iskolákban, akár az életben tovább építeni lehessen. S igazán csodálatos, hogy eddig oly kevés történt e tekintetben. Lehetetlen észre nem venni, hogy a szegény, 6—7 éves gyermeknek mennyire fölülmúlja lelki és testi erőit az a munka, a melyet a mai tanrendszer mellett, végeznie kell. És ki vallja ennek kárát? Első sorban, természetesen, maga a gyermek, mert az erejét meghaladó terhet nem bírván: féltudással, vagy tudatlanul kerül vagy az életbe, — hol azt a keveset, a mi reá ragadt, hamar elefedi, — vagy a középiskolába, a hol rá még sokkal több munka, sokkal nagyobb teher várakozik. Itt aztán a gyermekkel együtt károsodnak és büntettetnek a szülők is; mert sok tandíj, könyv ára és idő vesz el addig, a míg belátják, hogy a gyermek szellemi ereje nem felel meg a szellemi téren ráháruló követelménynek. S én ebben találom a középiskolákban az oly sok rosz osztályzatnak okát és magyarázatát. Nincs alap, s lehetetlen az építés. Itt, amott, egyik, másik jobb képességű gyermek, tapintatos vezetés mellett kipótolja az elemi iskola hiányait; de a legtöbb nem képes reá, s vonszolja a tanulás igáját, míg a tanárok az elégtelenek számával be nem bizonyítják, hogy nem tanulónak való. Hány növendékkel történt és történik ez oly korban, a mikor mesterségre már nem mehet, a mikor a kapát, kaszát, s a mesterség tanulását szégyenli, — s lesz pályanélküli kódorgó, a ki már az államnak és társadalomnak is csak kárára szolgál? A miniszteri rendelet másik köve'elményét, a vasárnapi munka alól való felszabadítást ép oly szükségesnek és áldásosnak tartom; sőt mint valláserkölcsi kelléket, még az elsőnek felébe is helyezem. Hadd legyen a gyermeknek, az iskola növendékének is vasárnapja, a mikor nem gyötri magát a sok írni és rajzolni valóval, a mikor testének is engedhet pihenést! Mert erre is szükség van. Gondoljuk el csak, mily nehéz felnőtt embernek is 4—5 órát. egy huzamban, folytonos figyelem mellett dolgozni, szellemi munkát végezni. És a 8—10 éves gyermektől is ugyanazt követeljük. Naponként 5—6 órát, folytonos fegyelmezés mellett, figyelve tölteni, — mégha a tantárgyak változatosságában némi kis jót látunk is, — bizony nehéz dolog. Aztán reggel korán kelni, hogy az óráról el ne késsék, este későn feküdni, hogy a feladatokkal elkészüljön ; — bizony, nagyon kívánatos, hogy legyen a hat munkanap után egy, a mikor tovább pihenhet, a mikor felfrissült, testtel, újult erővel kezdhet a következő munkanapok kötelességeinek teljesítéséhez. De a test mellett nem szabad elfeledkeznünk a lélekről sem. mely kell, hogy drágább legyen előttünk a testnél. Ha eleget teszünk a testi egészség követelményeinek: meg kell adnunk a lélek számára is azt, a mi őt megilleti. A gyermeknek éreznie és tudnia kell, hogy a vasárnap. nemcsak testi pihenés és erőgyűjtés, nemcsak kellemes szórakozás napja, hanem az Úrnak napja, a melyen lelkét a földről az égre, a mulandókról az örökkévalóra kell függesztenie. A gyermeknek éreznie és tudnia kell, hogy a testi áldásnál még nagyobb az a lelki áldás, mely az istenes érzületben, gondolatban és cselekedetben nyer kifejezést, s hogy mind a testi, mind a lelki áldás az Isten kegyelméből száll reá. Vallásos érzületének, gondolkozásának és cselekedeteinek, vasárnapon, mint az Úrnak napján kell megerősítést nyernie; a miből következik, hogy az iskolás növendékeket vasárnapon vallásos lelki táplálékban is kell részesítenünk, hogy hitök erősödjék abban, a ki fő, t. i. a Jézus Krisztusban. A róm. katholikusoknak igen nagy gondjuk van arra, hogy gyermekeik templomba járjanak, és a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a templomhoz való szoktatásnak igen nagy értéke van; míg nálunk, még faluhelyen is, kezdenek felhagyni ezzel az áldásos eredményű jó szokással. Pedig őseink talán ép azért építették a torony tövébe az iskolákat, hogy a gyemekek annál könnyebben megtalálják az Úrnak házát. De nem tartom elégnek, hogy gyermekeinket a templomhoz csupán hozzászoktassuk ; hanem olyan eledelt kell nekik nyujtanunk, a mely az ő értelmi felfogásuknak és érzelmi világuknak megfelel. Pál apostol a gyengéket tejnek italával táplálta, s csak később, midőn a hitben és az igaz keresztyén életben megerősödtek, — vette elő a magasabb igazságokat. Miért ne tehetnénk így mi is? Miért nem lehetne, akár minden helyen, gyermek- és ifjúsági isteni tiszteleteket tartanunk, hogy a jövő nemzedék vallási és erkölcsi életét igazán evangéliumi, krisztusi alapra fektessük? Igazi jóakarat, igazi lelkesedés minden bajon képes segíteni, vagy legalább enyhíteni. Valláserkölcsi életünk hanyatlását ezer és ezer példa mutatja, melyek mind ellenünk kiáltanak, mint hűtelen sáfárok ellen, a kik a gyermekekben rejlő kincsek, képességek megtartására keveset, vagy épen semmit sem teszünk. De mégis ! A vallás És közoktatásügyi miniszter úr segíteni akar a bajon! értsük meg intését; könnyítsünk a gyermekek testi és lelki életére nehezülő terhen, hogy nyugodt lélekkel mondhassuk el mi is a nagy apostol ama szavait: Semmiben az én lelkem nem vádol engem, az Úr ítél meg engemet. Keresztesi Samu. A tanárkörök szervezete és működése egy félév alatt. (1898. szeptember. — 1899. február.) i ? II. A »Tanárkörök missziója« című cikkünk után* e Lapok olvasóközönsége méltán elvárhatja, hogy a tanárköröket szervezetükben és folyamatban levő működésükben is bemutassuk. Mert a múltkoriban nekik célul kijelölt missziót csak úgy lehet reális alapon nyugvónak találni, ha a tanárköröknek jelenben való szerves foglalkozását összevetjük a mintegy programmban kitűzött feladatokkal s így az általunk fejtegetett misszió céljával is. Ez a bemutatás egyházunk szempontjából is hasznos lehet. Ugyanis a Protestáns Irodalmi Társaság körében ismételten fölvetett s talán határozatba is foglalt eszme az, hogy a vidékeken egyes liókok által elevenebb vérkeringésbe, belterjesebb tevékenységbe, — szóval a központ a vidékkel szerves tagozatba hozassék. Nagyon helyesen. Debuisset pridem! De jobb későn is, mint soha. Épen mint az Orsz. Tanáregyesületnél van a dolog, mely egy * L. Lapunk 9-dik számát.