Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-12 / 11. szám

egyházmegyei és egyházkerületi gyűlésre küldött képviselőt is a közgyűlés választja, nemkülönben a tanítót is. A nagyobb egyházközségekben a lélekszám nagysága miatt képviselő-közgyűlés van, mely a presbitérium számának kétszerese, legfeljebb négyszereséből áll s a lelkész- s tanítóválasztáson kivül ugyanolyan joggal bír, mint a közgyűlés. — Tehát az egyházközség szervezete Erdélyben demokratikusabb, mint a Királyhágón túl, hol a presbiteriális kormányzat egészen az arisztokratizmus színét viseli magán és a 18. §. a ) b.) c.) pontjaiban említett ügyektől eltekintve, abszorbeálja az egyházközségi élet teendőit. Ezzel nem mondottuk, hogy praktikusabb is, mivel kérdésbe tehető, hogy az egyházmegyei és kerületi képviselők választását, költségvetés és számadás revideálását célszerű dolog é egy ily nagy és kevésbé intelligens testületre bízni. Az egyházmegyén a képviseleti elv abban nyilvánul, hogy minden egyházközség lelkésze, illetőleg lelkészei által hivatalból képviseltetik; a mellett minden egyházközség köz- vagy képviselő-gyűlése három évi mandatummal annyi világi képviselőt küld, a hány lelkésze van. Továbbá nyilvánul abban, hogy az így összeállított egyházmegyei gyűlés egy állandó képviselő-testületet választ magának, a mely oly viszonyban van az egyházmegyei gyűléshez, mint a presbitérium az egyházközségi gyűléshez. A különbség csak az, hogy a képviselet, vagyis az egyházmegyei-tanács tagjai közül a gondnokokat nem az egyházmegyei gyűlés választja, hanem az ő három jelöltje közül az egyházkerületi gyűlés. — Az egyházmegyei tanács többi tagjait: esperest, jegyzőt, számvevőt, tanügyi előadót, ügyészt mind maga az egyházmegyei gyűlés választja. A képviseleti elven lényeges csorba esik az által, hogy az egyházmegye területén levő kollégiumok tanárai hivatalból tagjai az egyházmegyei gyűlésnek, a mi áll a presbitériumra és az egyházkerületi közgyűlésre is. Kevésbé lényeges megsértése az elvnek a gondnokok választási módja. Ellenben igen helyes a tanítók képviseltetése. Mindenesetre a legjellemzőbb az egész egyházmegyei szervezetben az egyházmegyei-tanács helyzete, a mely már épen ellenkező álláspontot foglal el az egyházmegyei gyűléssel szemben, mint a presbitérium az egyházközségi gyűléssel szemben. Nem korlátoltatik, hanem korlátol. Korlátolja az egyházmegyei gyűlés hatáskörét és teendőit s azok nagy részét abszorbeálja, a minek következtében az egyházmegyei gyűlés jelentősége csökken és a minimumra redukálódik. Az egyházmegyei-tanács5

és gyűlés ezen viszonyánál fogva az egyházi ügyeknek legnagyobb része a kellő nyilvánosság elől elvonatik és maga az egyházmegyei gyűlés csupán szankcionáló hatósággá lesz. Minthogy azon halasztást nem szenvedhető ügyeknek — felelősség és utólagos jelentéstétel mellett való — elintézése, a melyeknek ellátása rendszerint az egyházmegyei közgyűlés hatáskörébe tartozik, egyszersmind az egyházmegyei tanácsnak a teendői közé is be van iktatva: azért a választásokon kivül az egyházmegyei tanács mindent végezhet és fait accomplival áll a közgyűlés elé, melynek vagy helyben kell hagynia az eljárást, vagy lépéseket kell tennie a fegyelmi kereset megindí tására. Kétségtelen dolog, hogy az egyházmegyeitanácsnál a kellő értelmi és erkölcsi tőke feltalálható rendszerint az adminisztráció ilyen vitelére; de az is kétségtelen, hogy hatásköre egy megmérhetetlen, quantitas és épen ezért mindent magában felölelő, könnyen túltengő, bürokratikus szervezetté lesz: amint hogy lett is. Nem hatóság, hanem kollegiáló hivatal az ma napság, melynek lefelé van csak ereje a hivatalok természete szerint. Az egyházmegye minden erejét és tekintélyét elveszítvén az egyházmegyei-tanács hivataljellege által, — hiányzik szervezetünkből az a közbenső kipróbált, de egyszersmind a legközvetlenebb tényező, mely lefelé kellő bölcseséggel, felfelé peclig kellő nyomatékkal fordíthassa szavát és tekintetét. Az egyházkerületen is feltalálható a képviseleti rendszer mindkét nyilvánulása. Az egyházkerületi közgyűlés egy részét az egyházközsége kközgyűlései választják, öt évi mandatummal, papok és világiak közül, szobadon. Ezen elem száma 70—80 között szerepel és magvát képezné a közgyűlésnek, mert mandatumának lejártával a közgyűlés is megszűnik és újra alakul. Csakhogy ezt kezdetben még tudták, míg ma elfelejtették. Ezért a közgyűlés az időhöz kötött választások tartamát öt évben szabta meg, mint maximumban; ele az elv feledésbe ment, s ma nincs irányadó eljárás e tekintetben. A képviseleti elv nyer kifejezést a tanítók képviselőinek a megjelenésében is. De roppant nagy az elv csorbulása, midőn a közgyűlés nemcsak szervezi magát, hanem ki is egészíti. Valahány választást eszközöl, minddel közgyűlési tag sági jogot is ad. így az összes gondnokoknak, tanároknak, központi hivatalnokoknak. Képviselve vannak az egyházmegyék, mint ilyenek is, espereseik s jegyzőik útján, de hogy az egyházmegyei gondnokok ezen állásuknál fogva tagok-e, vagy mert közgyűlés választja őket, — az nem világos. A tanárok annyira tagok, hogy a miniszter által kinevezettek is közgyűlési tagsággal bírnak.