Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-10 / 10. szám

ket valóban megvizsgálva akarnának tanulni és gyógyszert találni. Ámde a legnagyobb megfigyeléssel sem lehet észrevenni, hogy a vezetés irányát változtatnák és a megújulásnak szilárd és biztos útjára lépnének. Igaz, hogy nagyon mélyen gyökerezik a baj; régóta készül a kikerülhetetlen elbukás, s nagyon sok időnek kell lefolynia, a míg a mostani balesetet kiheverhetik. Egyes spanyol lapok azonban mélyebben nyúlnak bele a dolgokba s oly módon traktálják a bajok okait, a mely talán a protestantizmusnak nagy hasznára lehet. — így pl. egy spanyol lap, a La Luz, következőleg elmélkedik a helyzetről: El lehetne számlálni ujjainkon azokat, a kik alaposabban tanulmányozták a népet. A spanyolok erkölcsi érzéke csak képzelt, felületes; minden alkalommal elárulja magát a vallástalanság mélysége, mely meg van annál a népnél, mely pedig a világ legvallásosabbjának hiszi és vallja magát. Miként Sagasta miniszter mondotta a szenátusban, mikor Spanyolország szomorú helyzetéről és a jelenlegi nemzedék jelleméről beszélt: a spanyol mulató nemzet; a mulatság szeretete foglalja el a munkás erély és a nemes vágyak helyét. Ez okozta, hogy a nép szórakozásokkal, ünnepségekkel töltötte az időt a haza szerencsétlenségének és reményei összeomlásának napjaiban is. Mulató nemzet a spanyol, a mely bár századok óta érzi már a szabadság éltető szellőjének lebbenését, s mégis csak akkor ébred fel abból a nehéz álomból, a melybe a vizsgálódás szellemének elfojtása és a vas járomba tört lelkiismeret elaltatása ringatott el, a mikor már nagyon késő. Egyesek oly valaki után vágyódnak, a ki fölemelné az elesett hazát ; mások új pártokra hivatkoznak s azoktól várják az állapotok javulását; sőt vannak, kik hangsúlyozzák, hogy vissza kell térni azokhoz a gyarló rendszerekhez, melyek a mostani romlást idézték elő; és mindebből semmi, de semmi nem tudja megoldani azt a kérdést, hogy miért beteg ez az ország, mert a fők. a pártok, a rendszerek önmagukban hordozzák a betegség csiráját, mely kivihetetlenné tesz minden jó akaratot, minden nemes kezdeményezést. Kell, hogy új vér ömlesztessék a nemzet ereibe, s hogy éltető erő hassa át az elszegényedett és összezsugorodva élő társadalmat. De hol található fel az az éltető erő ? Sem az emberek, sem a pártok nem adhatják azt; szükség van egy magasabb ihletre: az isteni szellem ihletére. Spanyolországnak a Mindenható felé kell fordítani szemeit, ezt mondván: Uram, ha akarod, meggyógyíthatsz engemet! így biztosan megmenekül a veszélytől; ellenkező esetben ez a »mulató« tömeg vakon rohan a közeledő vég felé. A La Revista Chrntiana szintén szemlét tartván a bevégzett tények felett és jelezvén a római egykáznak Spanyolország egész történetére gyakorolt végzetes befolyását, részletesen rámutat azokra a távoli földekre, a melyek az anyaországtól elszakíttattak. Az egyház, mondja a Revista, három századon át korlátlan úr volt a gyarmatok felett. Ezerszer is eldicsekszik azzal, hogy egyedül az ő befolyásának közönhető Spanyolország. Ámde jelenleg eltagadhatlan lény, hogy ez a jó hírnév nincs meg már a gyarmatok előtt, sőt ép a legnagyobb gyűlölet uralkodik az egyházi gyülekezetek és a római rendeletek ellen. Tökéletesen nyilvánvalóvá lett, hogy az Egyesült-Államok hatalmát erejének és tüzérségének nagyobb volta mellett nagy mértékben támogatta az a gyűlölet is, melylyel a benszülöttek viseltetnek azon Spanyolország iránt, mely őket ismételt kéréseik dacára sem akarta már felszabadítani a klérus gyűlöletes igája alól. Ezek az egyházi rendek, a helyett, hogy az ő szomorú helyzetüket felismerték volna, a legbüszkébb dölyffel emlegették a Filippinákon végzett dolgaikat, egy, a kormányzóhoz intézett hosszú jelentésükben. Minden jogtalanságot a szabadkőműveseknek róttak fel, a kik tanaikkal és követeléseikkel a lázadást költötték fel s így minden baj okozói lettek. »Miféle okot adtak arra a Filippinák vallási testületei, hogy őket annyi dühvel üldözzék ?« — kiáltanak fel ők. >Ah ! semmi mást, csak azt, hogy nagyon katholikusok, nagyon spanyolok, a jó és egészséges tanoknak támaszai és hogy már gyöngéknek mutatkoztunk Isten és a haza ellenségeivel szembenit Bizonyos, hogy a papoknak volt. okuk úgy ismertetni meg magukat, mint a dicsőség munkásait. Valóban pedig türelmetlenek voltak és üldöztek mindenkit, a ki nem az ő hitüket vallotta. Erre nézve nem is titkolóztak különben; sőt cinizmussal és hihetetlen vaksággal terjesztették elveiket. »Mint katholikus intézménynek — mondják Emlékiratukban — lelkünk teljes erejével kellett küzdenünk a vallásszabadság ellen, a gondolatnak, a sajtónak és a társulatnak egyéb hamis és gyászos szabadságai ellen, melyek mindannyian terjedni kezdtek az Archipeláguson. Ugyanily módon elvetjük a népoktatás szekularizációját is, mint az egyház jogaiba ütközőt^ így nyilatkoznak minden iratukban, melyet aláirtak az augusztinusok, ferencrendiek, domokosrendiek tartományi főnökei és a Jézus társasága házának főbbjei. Spanyolország végre — folytatja a Revista — felismerhetné, hogy miért szűnt meg az Óceánon a pápás isteni gondviselés uralma; hiszen visszaidézve láthatja a keresztyénellenes régi rendszert, az üldözés és hitnyomozás ördögi munkáját. Spanyolország és az Egyesült-Államok között csak növekednie lehetett az ellenszenvnek, mikor látták azokat a nehézségeket, a melyeket az evangélium terjesztése elé a klerikális reakció gördített az utóbbi években. Nem tudták tovább elhallgatni, hogy a »yankeek« azért ellenségei Spanyolországnak, mert protestánsok; következőleg az a vélemény terjedt el, hogy a spanyol protestánsok is az amerikaiak barátai. Azt akarták ezzel elérni, hogy az amerikaiak ellen folytatott háború vallásháborúra vezessen s az evangélikus spanyolok ellen is indíttassék meg, a kik pedig ép úgy, mint a katholikusok, a haza védelmére adták fiaikat és vagyonukat, tehát épen nem voltak rosz hazafiak, a »yankeek« bűntársai és árulók. A Malagában és másutt felhangzó »halál a protestánsokra!« kiáltások ezért voltak; ezért okozott a Filippinákon tör-