Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-03-10 / 10. szám

élet természetével kevéssé ismerős politikus vi­lágiak biztatását készpénznek vették, beláthat­ják, hogy csalódtak és olyan pénzt fogadtak el, a melyet senki sem vált be, legkevésbé pedig az idő. A hitközönyösség, az egyházi atlanság, a szektáskodás s az ellenünk törő pápistaság mind inkább behatol a külső (örvény védő falaitól megfosztott sorainkba, s nemis egyenként, hanem családonként s egész tömegekben ragadja el azokat, a kiknek lelkében nem volt, vagy igen gyengén volt meg az igaz hit s az egyház sze­retete. Hasztalan immár a leplezgetés és az a hangzatos, de épen nem keresztyéni, nem pro­testánsokhoz illő mentség, hogy csak a férgese hull; mert hiszen az okos és előrelátó gazda meg tudja ma már vécleni gyümölcsét a férgek­től, s elvégre is bajnak kell lennie magában az olyan fában is, a mely kihozza ugyan virágját, de gyümölcsét éretlenül elhullatja. »Minden jó fa jó gyümölcsöt terem — a megveszett fa pe­dig hitvány gyümölcsöt terem . . . Valamely fa nem terem jó gyümölcsöt: kivágattatik és a tűzre vettetiker — mondja azÜclvözitő (Máté 7: 17. 19.) Hagyjunk hát fel az idő gyógyító hatalmá­ban vetett hiu reménykedéssel, a leplezgetésscl s a kerésztyénietlen mentegetőzéssel! A helyeit álljunk munkába igazán, hogy megtarthassuk azt, a mi már elveszendőnek látszik. E munkát akarják folytatni a Budapesten megkezdett belmissziói értekezletek; de nem elég, hogy ezek csak Budapesten tartassanak. Szer­vezni kellene azokat mindenütt, mert nincs egyet­len egy gyülekezetünk sem, a hol a mai viszonyok közt ne volna szükség arra, hogy az egyház vezetői s az egyházukat szerető hívek kezet fog­janak az egyház megtartásának és építésének nemes munkájában, s a hol üdvös eredményt ne hozna létre a testvér protestáns egyházak ily célú közös munkálkodása. Ezeken az értekezle­teken meg lehet beszélni mindazt, a mi az egy­ház megtartására és építésére tartozik, s a ba­jok felismerése, a szükséges teendők megállapí­tása által ezek olyan szervévé válhatnának egyházi életünknek, a melyből életerő, pezsgés árad­hatna ki a lelki gondozás minden téreire. A bel misszió sürgetésével szemben a leg­többen azt hozzák fel, hogy a lelkész vagy a lelkészek nem tehetnek mindent egymaguk. Magunk is elismerjük ezt; de miután okvetle­nül dolgoznunk kell, ha egyházunkat szétzülleni hagyni nem akarjuk, s miután egymagunk nem vagyunk képesek mindent elvégezni, a mi szük­séges,— természetes dolog, hogy segítőtársakat kell keresnünk. Kikben kereshetnénk ezt mások­ban, mint gyülekezeteink egyház-szerető tagjai­ban? De hogy valóban segítségünkre is siesse­nek, fel kell hívnunk őket arra. S e végre semmi sem alkalmasabb, mint az olyan bizalmas értekezletek, a milyeneket a budapesti protestáns egyházak igaz tagjai megkezdettek. Ezeken a bizalmas konferenciákon ismerhetjük meg, hogy hol a baj s mik lehetnek annak orvosszerei; itt forrhat össze lelkünk a közös törekvésben s itt nyerhet lelkünk erőt, bátorságot, reménységet a győzelemre. Egy ember csak egy ember, bármily nagy erejű és nagy buzgóságú legyen is, s min­denek elvégzésére képtelen; de ha csak néhá­nyan fognak is kezet s egyesítik erőiket egy közös cél elérésére, bizonyára jobban el is érhe­tik, vagy legalább is megközelíthetik. Az egyház megtartásának és építésének munkája nem csak a papok dolga, ele édes mindnyájunké, s abban részt vehet mindenki; sőt részt kell vennie, ha egyházát igazán szereti. Erre a részvételre azonban fel kell hívni mindenkit s munkateret kell kimutatni minden­kinek. Az egyház a Krisztus teste, — de a test nem egy tag, hanem sok. »Némelyeket pedig rendelt az Isten az anyaszentegyházban, először apostolokul, azután prófétákul, harmadszor taní­tókul; azután rendelt erőket, azután gyógyítás­nak ajándékait, szegényeknek segítőit, igazgató­kat, nyelveknek különböző nemeiU (I. Kor. 12 : 28.). Egyikünk egyikével, másikunk másikával lehetünk ez adományoknak felruházva,— de jól­lehet a tagok sokak s mindazáltal a test egy, úgy, közösen munkálva, egymással egyetértve építhetjük a testet: az anyaszentegyh áZclt. * Értsen tehát egyet minden tag; s ha mind­nyájan híven munkálkodunk azon a téren, a melyre a nekünk adatott ajándék képesít, okkor megépülünk s megépül evangéliomi egyházunk is velünk együtt. Hamar István. ISKOLAÜGY. Az iskolai bibliáról. Miként Keresztesi úr, úgy én is lanienlációval kezd­hetném, és senki se mondhatná, hogy nincs igazam. De hát minek panaszkodjam, hiszen nálunk már annak sincs foganata. Panasz helyett tehát inkább örömemnek adok kifejezést, hogy a Prot. E. és I. Lap mult évi december hó 4-iki 49. számában megjelent indítványom meghalgattatásra talált. Igaz, hogy ez ideig egyedül csak Keresztesi úr részéről, de nekem ez is elég, hogy a már teljesen veszen­dőnek hit ügy mellett újra néhány szót szóljak. Keresztesi úr Lapunk f. é. 8. számában igen helye­sen jegyzi meg, hogy egy teljesen eredeti magyar iskolai

Next

/
Thumbnails
Contents