Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-12 / 7. szám

centralizáció felé irányulnak, nem volna megfelelő. A tervezet akkor módosíttatott és most egy másik van szőnyegen, a mely csakis egy, az egyház kehelében fennálló (interecclésiastique) csoportozat alakítására, tehát a genfi kicsiny szabad egyháznak a bevonására is irányul. Az Unió egy előljárósági tagja is aláírta a felhívást, de nem az államegyháztól való elválás célzatával, hanem abban a véleményhen, hogy a szabad erőknek a tervezetben célzott intenzív tevékenysége az államegyházra nézve is hasznos lenne. Az evangéliumi egyházi-egyesület ezen gyűlésében a szónokok egyértelműleg szomorúságuknak, sőt nyugtalanságuknak adtak a miatt kifejezést, hogy a tervezet teljesen elkészíttetett, a nélkül, hogy e tárgyban az államegyház lelkészei megkerestettek volna. A dolog érdemében kinyilatkoztatták, hogy ők hasonlóképen egyértelműleg elítélik a genfi államegyháznak jelen alkotmányjogi alapelveit, hitvallás- és tanszabadságot, valamint a biztosíték nélküli általános választói .jogot; követelik elvileg az egyház autonómiáját, hogy továbbá az egyház bajai előttük ismeretesek, nevezetesen sok tagnak, kik bizalmasabb körök és bizottságokba be nem vonhatók, elhagyatottsága s elszigeteltsége és hogy ők is a világiak általi evangélizáció s a testvéri közösség céljai felé törekesznek. Ha ezen elvi kérdésekben közmegállapodásra jutottak is, de már az ezen Association evangélique-kel szemben elfoglalandó álláspontra nézve nem volt hasonló vélemény. Az idősebb lelkészek a jóakaratú semlegességet ajánlották, míg a mozgalom megtisztul s világosan kitűnik, hogy mi a végső célzata, vájjon szabad egyház-e saját sakramentum-kiszolgáltatással, vagy pedig őszinte csatlakozás az egyházhoz. Különben ez irányban már több államegyházi lelkész tett kísérleteket és nem minden eredmény nélkül. A gyűlés ifjabb tagjai már inkább hajlandók voltak az új előőrs tervezetét támogatni, minthogy az egyház és az eddig felmerült törekvések teljesen lehetetleneknek bizonyultak a mindinkább napfényre jövő bajok és szükségekkel szemben. Végül megállapodtak abban a határozatban, hogy megkeresik a felhívás aláíróit az Unió kebelében adandó szóbeli felvilágosítás végett. Ezen ülés december 22-én tartatott s eredménye egy nagyon komoly, atyafiságos parlamentáris tanácskozás volt. A megbeszélésnek az az eredménye lett, hogy az új csoport el van határozva a fentebb érintett úton való tovább haladásra. Egy központi szervezetet akarnak felállítani, élén egy lelkészszel, ki prédikál és a sakramentumokat kiszolgáltatja. Különben minden egyes lelkésznek lelkiismeretére hagyatik, hogy miképen és mily mértékben akar tevékenyen közreműködni. Tehát szakadásról épen nincsen szó. Nem lehet egy levelezőnek a feladata, már most megítélni ezen új mozgalmat; azonban nem mellőzhetjük ide jegyezni, a mit a »Kirchenfreund«-ban 1899. január 7-ről, a svájci evangéliumi egyesület elnöke ír: »Tartanak tőle, hogy egy új csoport inkább a hívők szétforgácsolására, mint egyesítésére vezethet. Hogy az új szervezet terjedelmesebb lenne, mint az eddigi, minthogy a genfi kis szabadegyház tagjait is felveszi magába, az aligha vitatható komolyan, ha más oldalról azt is megfontoljuk, hogy az államegyház hivő lelkészei, parochusai és segédlelkészei, a szabályokhoz való helyzetüknél fogva úgyszólván kizárva látszanak. Még Tbomas Frank úr maga is nem régiben ünnepélyesen kijelentette, hogy lelkiismeretével nem egyeztetheti össze, hogy a tőle kivánt cselekvési szabadságot segédlelkészi kötelezettségeivel egyesíthesse. . . Csak azt nem szabad felejteni, hogy ezen avantgardának programmja bár papíron igen szépen néz ki, azonban kivitelével szemben az államegyházi szabályzatokon kivül még egészen más nehézségek is állanak és hogy hozzá magasabb erők is kívántatnak, mint a szervezet. És űgv rémlik előttünk, hogy az egyházi kérdéseknek »megoldása«, — a mint a felírás mondja — még akkor sem történnék meg, ha a programm némi részben megvalósulhatna. Egy új függelék állana csak általa elő az államegyházon, egy folt, mely az ócska ruhára varratott; és hogy vájjon a folt új ruhává válnék-e valaha, az még kérdés maradna. De azért csak várjunk. Jobb, ha új erők élnek és sarjadzanak, mintha minden merev is elzsibbadt.« A >Chronik d. christl. Welt* után. —ij.— IRODALOM. ** A Károli ó-testamentum-revíziójáról érdekes közleményt hoz a Rrit és külföldi bibliatársaság havi közlönyének (Monthlv Reporter) februári száma. Bő kivonatban közli először is Szász Károly püspök urnák, a revideáló bizottság elnökének azt a jelentését, melyet mult novemberben a Biblia-Társulat londoni komitéjához intézett s melyet szerző szívességéből a »Prot. Szemle* novemberi füzete egész terjedelmében közzé tett. Majd a revízió elnökének. Szász Károly püspök urnák sikerült arcképét hozza az idéztük közlöny. A cikkhez dr. Dúlta Tivadar, Londonban élő hit- és honfi-társunk csatol néhány sort, melyben a Biblia-Társulat központi választmányának örömét fejezi ki a fölött, hogy a revízió oly szépen sikerült, s a maga részéről köszönétét nyilvánítja a Társulat biblia-kiadó választmányának, hogy a Társaság és a revizorok közötti érintkezést ő reá bízta. Végül a M. Reporter a dr. Duka arcképét is közli. — Örömmel regisztráljuk a cikk tartalmát, s a magunk részéről ismételten köszönetünket nyilvánítjuk úgy a revízió költségeit fedező Biblia-Társulatnak, mint az átdolgozás vezér-embereinek és munkásainak, kiknek áldozatkészségé és fáradságos munkája ily szép magyar ó-testamentum birtokába juttatta az evangélium magyar híveit. Isten áldása legyen rajtuk és munkájukon! (F) ** Az Unitárius Közlönynek folyó évi 1-ső számát vettük, Boros György szerkesztésében. A Közlöny havonként jelenik meg s a jelen évfolyamra, a rendes rovatokon kívül 12 cikket igér az unitárizmusról, a mely cikkeknek az lesz a céljuk, hogy az unitárizmus mibenlétével, hitrendszerével, missziójával s társadalmi helyzetével ismertessék meg az olvasókat. A 12 cikk a következő lesz: Az unitárius vallás törvényesítése. Ferencz József. Az Isten eszméje unitárius fölfogás szerint. Boros György. A mi Jézusunk. Gál Miidós. Az unitárius vallás evangéliuma. Csegezi László. Az unitárizmus mozgató erői. Kelemen Albert. Az unitárius egyház viszonya a többi protestáns egyházakhoz. Kanyaró Ferencz Az unitárizmus theologiai irányzata. Simó János. Az unitárizmus jellemfejtő ereje. Dr. BedÖ Albert. Az unitárizmus a nevelés és közoktatás szolgálatában. Kozma Ferencz. Az unitárizmus hatása Magyarországon. Vrmösi Kálmán. Az unitárizmus hazánkig