Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)

1899-02-12 / 7. szám

radozásaikat. T. közgyűlés! Ez a testvérpár Foméltóságú herczeg Odescalchy Gyuláné és Nagyméltóságú gróf Károlyi Tiborné ; és az indítványok során kérni fogom a t. közgyűlést, hogy fejezzük ki irányukba hálás köszönetünket s örökítsük meg érdemeiket jegyzőkönyvileg. A másik jelentős mozzanat egyesületünk életében az, hogy képviseltette magát s részt vett a külföldi keresztyén nők kongresszusán, a mely mult év június havában tartatott Londonban. Képviselőnk jelentéséből tudjuk, hogy egyesületünket mily örömmel s igaz rokonszenvvel fogadták; de még inkább kifejezi külföldi testvéreink érdeklődését az a tény, hogy körünkbe küldötték egy kedves képviselőjüket, ama kongresszus titkárát, Reynolds kisasszonyt. A titkári s pénztárnoki jelentésből a t. közgyűlés meggyőződést fog magának arról szerezni, hogy daczára az eddiginél nagyobb kiadásainknak és nagyobbmérvű segélyezéseknek, a lefolyt év végét nagyobb tőkével zártuk le. mint az előzőt. 1897-ben kiadtunk 2892 frt 58 krt s tőkéink átlaga tett 2524 frtot; 1898-ban kiadtunk 3317 frt 30 krt és tőkéül áthoztunk 16.913 frt 32 krt. Valóban, t. közgyűlés, mintha az Úr egy kissé részeltetett volna abban az erőben, a melylyel pár hallal s kenyérrel ezreket megelégítvén, a kosarakba szedett maradék sokkal több volt, mint a miből a kiosztás történt. Ebből merítsünk, kedves tagtársak, erőt és reményt a jövőre, hogy ugyanazt tapasztaljuk, még nagyobb mértékben, mint eddig, a szeretet és hit tekintetében is, hogy t. i. minél többet közlünk belőlük másokkal, annál több marad. Ezt adja az Úr magunknak és egyesületünknek üdvére ! A közgyűlést ezzel megnyitva, szívesen üdvözlöm a megjelent tagokat és vendégeket. Szilassy Áladárné, az egyesület elnöke. BELFÖLD. A tábori lelkészség ügyében. (Levél a szerkesztőhöz.) Nagytiszteletü Szerkesztő Úr! Kedves Tanár TJram! Becses lapja közelebbi 2-ik és 5-ik számaiban nagyon alkalminak találtam a protestáns tábori lelkészség érdemében megjelent cikkeket, a melyek katonai oldalról is eléggé igazolják, hogy a felekezeti egyenlőség hazánkban még sok tekintetben csak papiroson van meg holt betűkben, de a gyakorlatban nagyon távol állunk a teljes egyenlőségtől. — Gergely Antal úr fejtegetéseinek gyakorlati igazolásául óhajtanék egy kis tájékozással szolgálni, mint olyan civil lelkész, ki Somogyvármegye központján : Kaposvárott a honvédség és közöshadseregbeli protestáns legénység lelki gondozását kötelességemnek ismerve — gyakorlom. 1894. év szeptember elejétől merített személyes tapasztalatból állíthatom, hogy a protestáns legénység valláserkölcsi gondozásával a katonai plébánusok, a kik a protestáns tábori lelkészek felett állanak, épen nem törődnek, a min különben nem is csodálkozhatunk. Tábori lelkészeink pedig, kik a „katonai tanintézetekben vallásoktatók s a katona-korbázi betegeket is fölkeresik, nem utazhatnak sűrűen ; és tán költség kímélésből sem utaztatják valami nagyon sokat, bár kevés számú tábori lelkészeinket. Hanem a hol van a legénység állomáshelyén protestáns gyülekezet, ott a polgári lelkészt kérték föl régebben a legénység lelki gondozására. Ie^y történt, hogv 1894. év október havában a császári és királyi katonai állomás parancsnoka személyesen megjelent hivatalomban és fölkért a protestáns legénység lelkészi gondozására, az újoncoknak október és november hónapokban 2 hetenként, összesen 4 szer való hazafias és valláserkölcsi oktatására, ugyancsak katonai istentiszteletek tartására is. Ez istentiszteletek azonban vasárnapokon és ünnepnapokon reggel 8 órakor csak 2 évig tartottak meg, miután tiszteletdíjat a közösök nem fizetlek; a honvédelmi minisztérium 2 éven át utalványozott ugyan 100—100 frtot, 1886. év elején azonban mindkét helyről azt válaszolták, hogy megelegesznek annyival is, ha a prot. legénység a rendes istentiszteleteken részt vehet, miután külön katonai istentiszteletek után tiszteletdíjra födözetük nincs. Ugyancsak 1895. év szeptember végével ismét az állomási parancsnok személyesen járt nálam az újoncok hazafias s valláserkölcsi gondozása ügyében. 1896-ban még az állomástiszt fölkeresett, — 1897. évben azonban már csak arról értesültem, hogy a protestáns újoncokat is a r. kath. templomba vezényelték hazafias oktatásra. Azonnal fölvilágosítást kértem az állomás-parancsnokságtól, s a segédtiszt másnap személyesen keresett föl és értésemre adta, hogy a prot. legénység hazafias oktatása ügyében a hadte.stparancsnokságtól, tehát annak tábori plébánusátől utasítás nem érkezett. Ugyancsak így történt a mult 1898. évben is, a mikor ismételten én kerestem meg az állomásparancsnokságot, hogy miért nem intézkedik a protestáns újoncok (mintegy 270-en voltak) hazafias oktatása ügyében; a válasz pedig ismételten az lett, hogy a hadtestparancsnokságtól nem kaptak utasítást. íme tehát a hadtestparancsnokság katonai plebánusa nem tartja szükségesnek, hogy intézkedjék, és én úgy gondolom, hogy nem már csak azért is, hogy hadd hallgassák újoncaink a hazafias oktatást ott, a hol november 1-én az esküt kell letenniök, t. i. a r. kath templom előtt, a mise után. — Ugyancsak nekem kell az újabb időben legénységünknek urvacsorában való részeltetése iránt is az állomásparancsnokságot megkeresnem. Igaz, hogy a katonai állomásparancsnokság a legnagyobb előzékenységgel intézkedik megkeresés* imre, a mi szerintem ismételten azt igazolja, hogy a hadtesfparancsnokság katonai plébánusát terheli a nagyon valószínűen szándékos mulasztás. Mert a hadtestparancsnokság katonai plebánusa nagyon jól tudja hivatalom egyes lölterjesztéseibol is, hogy Kaposvárott van reform, lelkészség, és hogy tudja, ezt az igazolja, hogy 1894. év oktoberétől fogva nem volt református tábori lelkész Kaposvárott, míg az evangélikus tábori lelkész évenként kétszer megjön csekély számú híveihez. Én nem tudom elhinni, hogy nem találhatnának — ha akarnának — a prot. ka'onaság valláserkölcsi gondozásara s tábori lelkészeik számának szaporítására fódözetet, mikor évről-évre milliókkal többet követelnek az állampénztárból a katonaság részére; de azért az összes s minden felekezetű civil lelkészek a katonaság körül teljesített szolgálataikért a nagyméltóságú kultuszminisztérium 10.473. sz. 1877. április 24-én kelt leirata szerint csak 2500 írtból nyerhetnek, évi szolgálataiknak kimutatása mellett,