Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1899 (42. évfolyam, 1-53. szám)
1899-02-12 / 7. szám
nézzük, igen érdekes képet fogunk kapni ezen specialitásról. Mellőzve az 199. §. fej.-részét, — melyre még visszatérünk, — az a) pontban azt olvassuk, hogy a körlelkészek azon egyházmegyébe tartoznak közigazgatási, köztörvényszéki, tehát birósági ügyek tekintetében, melyben feküsznek, illetőleg ha a missziói kör több egyházmegye területére terjedne ki, a hova az igazgatótanács által beosztatnak, mert az igazgatótanács egyúttal egyházkerületi állandó missziói bizottság is. •— Ez tehát meglehetősen rendén van, csak ctZ ct kár, hogy a misszió ügye az egyházkerületi gyűlés kezéből csaknem teljesen ki van véve; az csak a jelentéseket szokta tudomásul venni. A 199. §. b) pontja szerint a körlelkészi állomások, a püspök ajánlatára, az igazgatótanács által töltetnek be. Tehát a körlelkészek nem választatnak, hanem kineveztetnek, a mi az egyházi törvényekkel éles ellentétben áll. A missziói egyházak hívei ki vannak abból a jogból zárva, hogy papjaik megválasztására bármiképen is befolyhassanak. Lehet ugyan ez intézkedést szolgálati érdekkel is indokolni s e felfogás érthető, de a törvények megsértése semmi által nem menthető. Ez kétségtelenül abusus, hogy más szót ne használjunk. De ha még csak eddig volna a dolog, az még hagyján volna. Most jön egy generális salto mortale, a mi még sokkal mélyebben sérti a törvényt és sért mindenféle jogérzéket. Íme: »a kinevezés életfogytiglan szól, de az egyházi főhatóság fentartja magának azt a jogot, hogy a kinevezettet bármelyik misszionáriusi állomásra diszlokálhatja; esetleg utasíthatja arra, hogy egy évi időtartam alatt szerezzen magának rendes papi állomástcc. — Az ember esze eláll ezen gallimatthias hallatára. Életfogytiglanra szól a kinevezés, de a kinevezett diszlokálható. Ez még érthető, ha azon felfogásból indult ki a koncipista, hogy a körlelkész nem valamely körlelkészségbe neveztetett ki, hanem csak körlelkészszé, tehát olyformán, mint a püspök vagy esperes rendelkezése alatt álló segédpapok, kik hol ide, hol oda rendelhetők. De ki ne látná be, hogy minő mértékben ki vannak téve a szegény körlelkészek az esetleges szeszélynek, mily mértékben bizonytalan az ő életük, a mely bizonytalanság övéiket is sújtja? Híven idéztük az Utasítás eme szakaszát, hogy láthassa a szíves olvasó még azt is, hogy az áthelyezés nem épen jutalomból történhetik. Arról nincs szó, hogy csak nagyobb egyházba diszlokálható a körlelkész. Már pedig ha a körlelkészségek egyenlő javadalmazással volnának is egybekötve, még akkor sem egyenlő előnyüek volnának, a mit a lakóhely különbségében gyökerező okok eléggé magyaráznak. Pedig csaknem 6—700 frt különbség van a legjobb és a leggyengébb körlelkészi fizetés között, a mint ez bármelyik hivatalos kimutatásból látható. Sőt büntetés lehet még az összegben, numerice nagyobb javadalomra való áthelyezés is, a mint hogy van is erre eset, illetőleg lehetőség a mi kerületünkben. Azonban tegyük fel azon fel sem tehető esetet, hogy valaki azt mondaná, hogy a körlelkésznek még akkor is megvan a kenyere, ha az 1150 frttal javadalmazott Petrozsény-Fehérvizi állomásról a 422 frt javadalmú Ilosvára helyeztetik át; de mit szóljunk alioz, hogy azt a körlelkészt az igazgatótanács »esetleg utasíthatja arra, hogy egy évi időtartam alatt szerezzen magának rendes papi állomást.« Ez magyarul azt teszi, hogy a körlelkésznek felmondhatnak s a felmondás határideje egy év. Mi lesz vele, ha ezen egy év alatt rendes papi állást nem szerez ? Az Utasítás nem mondja meg, de megmondja az idézett jegyzőkönyv, illetőleg az 1 894-ik évi közgyűlés illető jegyzőkönyvi számával megállapított egyházkerületi gyámintézeti alapszabály 19. §-a. Az első szerint »ha misszionáriusi szolgálatának 10-dik évét még be nem töltötte, egy egész évi fizetését végkielégítésül kapja; 10 évi szolgátat után pedig a misszionárius-papi nyugdíjszabályzat szerint, illő nyivgclíj mellett, köz kereseti eljárás mellőzésével (1), háratalból nyugdíjazható®. — Csakhogy a misszionárius papi nyugdíjszabályzat, azaz a kerületi nyugdíj-szabályzat már megsokalta e liberáliskodást, s azért 19. §-ában három évet meg nem haladó szolgálati iclő után 1 U, három éven felül öt évig terjedő szolgálati idő után 1 I2 , öt éven felül 10 évig terjedő szolgálati idő után egy egész évi fizetést rendel végkielégítésül. Vagyis egy körlelkész »közkereseti eljárás mellőzésével« l U, vagy 1 /2 , vagy x /i évi fizetéssel állásából kitehető, ha erre felszóllítatván, ogy évig nem szerez magának rendes papi állomást. Sőt a mi a nyugdíjazást illeti, erről 1887 ben azt rendelte a kerüle, hogy ha a nyugdíj-alap nem fedezné a nyugdíjra jogosultak illetményeit, a nyugdíj a központi segély-alapból fog fedeztetni; ellenben már 1894-ben ez visszaszivtván, megállapíttatott, hogy ha a nyugdíjalap kamatai és a járulékok s ezek kamatai a megnyílt nyugdíj-igényeket nem fedezik, ezen nyugdíj igények egyenlő százalékban leszállíttathatnak. — Megemlíthetjük még azt is, hogy eredetileg a nyugdíjjogosultságot nem alterálta, ha a körlelkész rendes papi állomásra távozott, ellenben a jelenben érvényes szabályzat erről mitsem tud, sőt
