Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-02-06 / 6. szám

legszegényebb osztályba is elvinni, terjeszteni ama jó hírt, az evangéliumot; hogy ne csak anyagi segélyt vigyünk nekik, de a gyermekeket imádkozni és dolgozni tanítván, őket Istenhez vezetve, szüleiknek lelki vigaszt és segítséget is nyujtsunk. Félve léptünk ezen előttünk szokatlan és sok nehézséggel összekötött, nálunk még teljesen új munkakörbe; de bízva Isten segítségébe, abban a meggyőződésben éltünk, hogy ennek a munkának felkarolása által egyesületünk áldásos hivatást teljesít. És valóban, alig pár heti működés után meglepő eredményt értünk el; mert nem, csak a gyermekek körében vettünk észre előnyös változást, a mennyiben legrakoncátlanabb is megszelídült és szívesen kereste fel, úgy a munka-órát csütörtökön, mint a vasárnapi iskolát, de még a szülők is szívesen vették s örömmel fogadták törekvéseinket, s mihamarább szűknek bizonyult a rendelkezésünkre álló kis szoba. Megemlítem, hogy sem egyik, sem másik tanítás nem lévén kötelező, csak azok jönnek, a kik jószántokból teszik. Ez a megkezdett munka a nyár folyamán sem szünetelt, mert Bontovics Ilona k. a. segédtitkárunk, ki annak kezdeményezője is volt, az egész nyáron át nagy buzgósággal és sikerrel folytatta. Szeptemberben, a mikor tagtársaink visszajöttek a fővárosba, örömmel látták a nyáron elért szép eredményt. Az egyletnek egyik tagja ugyanis meguzsonáztatva kis tanítványainkat, összesen 45 gyermeket, már akkor bemutathattuk, hogy mit képes rövid idő alatt is elérni a szeretet gyakorlása ezen elhagyatottak közt. Lélekemelő látvány volt a szegényesen, de tisztán öltözött, illedelmesen'; viselkedő gyermekhad, a mely sugárzó arccal, boldogan énekelt dicséretet az Úrnak, majd komoly figyelemmel követte a hálaima szavait. E szép eredményen felbuzdulva, őszszel több tagtársunk is felkarolta ezen emberbaráti nemes törekvéseket, előbb a VIII., majd az V-ik ker. szükséglakásokban is; s ez idő szerint 12-en tanítunk a három felsorolt barakkban; de milyen szép volna, ha megvalósíthatnánk a mélt. főpolgármester úr ama kívánságát, hogy minden kerületben megkezdhetnénk ezen üdvös munkát! Eddig is azonban már 200 nál több gyermeket tanítunk a munka órákon kötésre, varrásra, rajzra; sőt néhányat, kik a rajzhoz még kicsik, írásra is s vasárnap Isten igéjére. Érdekes lesz talán felemlíteni, hogy eredetileg, a munkaórákban, csakis a leányokkal akartunk foglalkozni, a mennyiben ők vonták első sorban magukra figyelmünket, megsajnálva azokat a 12—14 éves leánykákat, kik megszűntek iskolakötelesek lenni, de még gyengék lévén kenyérkeresetre, semmittevéssel töltik idejöket. De alighogy megkezdtük az órákat, jöttek a fiúk is, kérve minket, hogy csak őket is tanítsuk valamire, mert ők sem roszabbak a lányoknál; s így történt, hogy a Vlll-ik és V-ik kerületi barakkokban a fiúkat is felveszszük s a nagyokat rajzra, a kicsinyeket írásra tanítjuk. Nem hiszem, hogy bármelyikünk is megbánta volna e megkezdett munkát, s dacára annak, hogy bizonyos fokú önmegtagadással jár e nem-példás tisztaságú gyermeksereggel foglalkozni, mégis szívesen teszszük. azon reményben, hogy ha nem is mind, de egy pár gyermeket mégis meg tudunk menteni az elzülléstől. Ezzel kapcsolatban a szükséget látó szülőket is segélyezzük, hol ruhaneművel, vagy rendesen kiosztott élelmi szerekkel, vagy pedig azzal, hogy munkát szerzünk a munkanélkülieknek. Hálás elismeréssel és köszönettel kell itt megemlékeznünk mélt. Márltus József főpolgármester úrrról és a nagytekintetű székesfővárosi tanácsról, azon minket lekötelező szívességért, melylyel e munkánkban támogattak, az által, hogy azt megengedték, sőt annak minél nagyobb terjedelemben folytatására bátorítottak s egyúttal segédkezésre hívták fel az illető elöljárókat, kik közül különösen ki kell emelni Hamvay Sándor VIII. ker. és Mezei) Lajos V. kerületi előljáró urakat, készségükért és figyelmükért, melylyel segítségünkre voltak, a mennyiben mindkét helyt a viszonyok által megengedett helyiségeket' voltak szívesek rendelkezésünkre bocsátani. Nevezetesen, a VIII. kerületben egy csakis éjjel használt, fűtött, tágas termet, az V. kerületben meg külön két szobát adtak át, egészen egyedüli használatunkra és ezeket padokkal és egyéb szükséges bútorokkal számunkra fel is szerelték. A IX. kerületben azonban, bár a tanítást megengedték, de e célra semmiféle helyiséget nem adtak, úgy hogy eddig egy szegény asszony szívességéből, annak lakószobájában voltunk kénytelenek meghúzódni. Ezen helyzet azonban huzamosabb időn át tarthatatlan lévén, a november végén tartott választmányi ülésen elhatároztatott, hogy e célra egy közel fekvő külön kis lakást vesz bérbe az egyesület; hogy ne legyünk kénytelenek ezen üdvös munkát, épen ezen legszegényebb és legelhagyatottabb városrészben ismét abbahagyni. S miután alkalmas helyiséget találtunk, ezt mindjárt ki is vettük. Köszönetünknek kell kifejezést adnunk a ref. és ev. ág. egyháztanácsának abbeli szives támogatásukért, hogy a mikor szükségünk volt dísztermeikre, ezeket rendelkezésünkre bocsátották, és előbbi, templomi gyűjtés engedélyezése által, jövedelmeinket is gyarapította; s ki kell emelnünk nagyméltóságú Perczel Dezső és Darányi Ignác miniszter urak kegyes jóakaratát, mely előbbi részéről 150 frt utalványozásában, utóbbi részéről a kiállításon használt díszítési szövetekből újabb 100 m. szövet és két szekrény adományozásában nyilvánult. Igen szép lendületet vettek a lefolyt évben szeretetvendégségeink, melyek az egyesületi szellem fejlesztésére is jótékonyan hatottak s melyeknek közkedveltségét nagyban emelte a közreműködők nemes buzgólkodása. Fogadják itt hálás köszönetünket mindazok, kik oly szívesek voltak felolvasásukkal, szavalatukkal, avagy zenei előadásaikkal kedves estélyeinket élénkíteni. Ez összejöveteleink látogatottsága annyira nő, hogy immár komoly gondot okoz a helyiség kérdése, mivel minden rendelkezésünkre álló terem szűknek bizonyult. Valóban megindítók voltak karácsonyi ünnepélyeink, melyek magas szárnyalást nyertek ügy főtiszteletű Szász Károly püspök úr szívhez szóló szép beszéde, mint nagytiszteletű Petri Elek és Szabó Aladár theol. tanár urak, t. Gergely Antal gyüjtőfogházi lelkész és Csűrös István püspöki titkár urak átérzett alkalmi beszédei által. Fogadják mindazok, kik közremüködésökkel és adományaikkal annyi könyes szembe édes mosolyt,annyi fásult szívbe boldog érzést varázsoltak, egyesületünk hálás köszönetét. Öt helyütt állítottunk szegényeink számára karácsonyfát, még pedig: december 12-én a váci-úti iskola épületében, a hol a vasárnapi iskolába járó 120 gyermek kapott ennivalót, egy kis füzetet és ezek közül 45-en meleg ruhát. Dec. 19-én egyletünk szegényeit ajándékoztuk meg a Lónyay-utcai ev. ref. főgimn. nagy termében; kapott 78 felnőtt, úgy saját,, mint gyermekei számára ruhát és kalácsot; azonfelül 100 gyermek ennivalót, játékot és olvasmányt. Dec. 23-án a VIII. ker. barakkban felállított karácsonyfánál kapott 133 gyermek, a vasárnapi iskola növendékei, ennivalót, játékot, olvasmányt, ezek közül 70-en meleg ruhát. Dec. 28-án ismét a Lónyay-utcai gimn. nagy termében volt a IX. ker. barakkbeli vasárnapi iskolás növendékek karácsonyfája, a hoi újra 120-an kaptak ennivalót,