Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-18 / 51. szám

rándulás. A hol eddig isteni rendet sejtett, ott feltűnik előtte egy érzéketlen mechanismus, melyben megbízni nem lehet, s azt kezdi tapasztalni, hogy a világ folyását nem az isteni bolcseség, hanem a vak történet és az emberi szenvedélyek intézik. Szomorúan tapasztalja, hogy a világon a jutalom és büntetés nem mindig oda esik, a hova igazság szerint esnie kellene; hogy a földön nem a gyorsaké a futás, nem a bölcseké a, kenyér, s nem az okosoké a gazdagság. Fájdalmasan látja, hogy az embe­rek nem a nemes és tiszta jellem, hanem a felmutatott eredmény előtt hajolnak meg; hogy a nagy nevek háta mögött gyakran szenny és önzés rejtőznek; hogy az any­nvira dicsőített nagy tettek olykor nem egyebek, mint a hiúság és dicsvágy fattyuhajtásai, s a világ felett, mint a chameleon, ezerféle szinben uralkodik a képmutatás. Oda van a szép istenországa, melyet a szerető édesanya oly szépen, elragadóan, gyakran a megindulás könyeivel szemében az ifjú lelke előtt feltárt. Elhomályosodott az ifjú vallásos lelkének csillaga; az istenfélelemnek lelke kialudt. Vigyázzatok ifjú barátim! hogy meg ne csalattassa­tok a világnak álnoksági által. Az isteni gondviselés csillaga nem homályosodott el, a szerető édesanya nem hazudott. Meggyőződhettek erről, ha a mindennapi élet jelenségeit nem a pillanatnyi benyomások szerint, hanem magasabb szempontból ítélitek meg. Ha egy magas hegyről szemléled a zajongó várost, egészen csendesnek, nyugodtnak tűnik fel előtted ; csak a vidék elragadó szépsége gyönyörködtet, a mint a folyam ezüst szinü habjaiban visszatükröződik. A lármás cső­cselék, a zajongó tömeg, a piszkos utcák eltűnnek szem elől, s csak a tornyok ormai csillognak a feljövő nap sugaraiban, mintha vetélkedni akarnának a hegyek meg­aranyozott tetőivel. Egy ilyen hegy a bethlehemi magaslat, melyről nekünk a világot és az emberiség sorsát szem­lélnünk kell. És ha erről a magaslatról szemléljük az emberi életet, vájjon mit tapasztalunk ? Azt tapasztaljuk, hogy boldogok, a kik sírnak, mert ök megvigasztaltatnak; bol­dogok az alázatosak, mert ök örökség szerint bírják a földet • boldogok a tiszt aszivüek, mert ök az Istent meg­látják. Azt tapasztaljuk K. H.! hogy azoknak, a kik az Istent szeretik, minden javukra szolgál; hogy a kik az Istenben bíznak, soha meg nem csalatkoznak, mert az Isten minden cselekedetet ítéletre hoz. Azt tapasztaljuk, hogy az Isten mindig jóváteszi, a mit az emberek roszra gondoltak. Az emberek a nélkül, hogy az isteni gond­viselés terveit értenék, zajongnak, tombolnak az élet piacán, követik önző szenvedélyeiket, vagy a legjobb esetben korlátolt belátásaikat; de az isteni gondviselés ezen durva, ellenálló anyagból szövi magának fényes ru­házatát. A mindenható Isten úgy intézi a világ folyását, hogy a setétség, az emberiség szent jogát pusztító aljas szenvedélyek mindig maguk ellen dolgozzanak, s ámbár egy ideig győzni láttatnak, utoljára is tulajdon fegyvereik által semmisíttessenek meg. Emelkedjetek hát fel ifjú barátim! a földről arra a magaslatra, hova az Istenbe vetett hit, az istenfélelem­nek lelke elvezet. Ha a mindennapi élet bajai lelkednek szárnyait megbénítják, ha a hivatalviselés prózai teendői közt lelked elfárad: emelkedjél fel a magasságba, térj be a hitnek templomába; mert lenni kell az élő vizek oly forrásának, a mely felüdít és megerősít. Ha elégedetlen vagy önmagaddal. ha lelkiismereted vádlólag lép fel elle­ned: emelkedjél fel a magasságba; mert lenni kell meg­szentelődésnek, hol béke és megnyugvás várakozik reád. Ha az emberi gyarlóságok, az emberi szenvedélyek durva kihágásai keserítenek ; ha a sokféle nyomor szemlélése el­kedvetlenít, vagy legszebb ideáljaidat könyörtelenül szét­tépi: emelkedjél fel a magasságba; mert lenni kell a bé­kesség és világosság oly országának, hol az ideálok ismét megifjodnak, s új hit és új remények szállanak a lélekbe. Óh K. H.! ha az istenfélelemnek eme lelkéből csak egy mustármagnyi van is mibennünk: bizony mondom megelevenedünk, s hitünk a hegyeket is kimoz­díthatja helyeikből. Óh akkor hiába támad reánk elleneink­nek óriás serege; hiába póbálja megingatni hitünket az önzés; hiába kisérti a szenvedés : rendületlenül meg­állunk az élet minden változásai között, szemünk előtt tartván a nagy apostol példáját, ki a szenvedett méltat­lanságok után is ezt írja a korinthusiaknak; »szidalmaz­tatván, jót kívánunk; üldöztetvén, eltűrjük; káromoltatván, kéröleg szólunk. Mit jelent hát K. H. Idvezítőnknek az a nyilatko­zata: a lélek az, a mely megelevenít; a test nem használ semmit?! Ez azt jelenti, hogy üdvödet ne keresd a külső fényes dolgokban, hanem a lelki életnek fénytelen, s a világ által kevésre becsült erőiben. Azt jelenti, hogy tagadd meg önmagadat, hogy térj meg és légy olyan, mint a gyermek, bármily nagyra becsüli is a világ a külső műveltséget a gyermeki egyszerűség felett. Azt jelenti, hogy szeress, tűrj, bocsáss meg 77-szer, tekintse bár a világ ezt gyávaságnak, Azt jelenti, hogy ne keresd üdvödet sem a magasságban, sem a mélységben; mert az üdv a te szivedben van. Ne keresd üdvödet a fényes állásokban, a külső javakban, melyek a sors változó szeszélyétől függnek, hanem keresd abban, a mit Isten mindenkinek meg­ad. a ki kéri, a mit mindenki megtalál, a ki keresi. Keressétek üdvötöket az Istenben elrejtett életnek látha­tatlan erőiben: az őnmegtagadásban, a könyörülő szere­tetben, a szívnek és életnek megszentelésében. Ez a törek­vés, ez az érzület boldoggá fog tenni titeket; az isten­félelemnek ez a lelke minden bizonynyal elvezet titeket a befhlehemi magaslatra, honnan derültebb kedélylvel szemlélitek a világot és emberi életet. És valahányszor eljut ide egy ember, mindannyiszor nagy az öröm az égben, az angyalok alászállnak és hirdetik: békesség a földön és az emberekhez jóakarat! Ámen. Petri Elek. KÖNYVISMERTETÉS. Uj énekes könyv. A magyarországi évangélium szerint reformált egyház énekes könyveinek átdolgozásával és néhány új ének hozzá­adásával szerkesztette és kézirat gyanánt, a tulajdonjog fentartá­sával közrebocsátja Begedi Lajos, magyar-ladi ev. ref. lelkész. Ára kötve 1 frt. Nyomatott Réthelyi Miksa nyomdájában Kapos­várott. 1887. Kapható szerzőnél, Gyöngyösmelléken. A valamikor nagy lelkesedéssel megindult énekes­könyv revizió-mozgalomnak egyik terméke a fenti hosszú címet viselő könyv. Még 1887-ben jelent meg, a mint címlapja mondja, s csak most kerül közkézre. Nem a »nonum prematur in annum« tartotta rejtve, hanem ba­rátságos jó tanács — a mint tudom — mert az idők nem valának alkalmasok fogadtatására. Nem mondhatnám, hogy a mostani napok alkalmasabbak volnának. A világi poéták is a Múzsa haláláról énekelnek; a Múzsáról, kit a cinikus verista kor temetget. De annál nagyobb érdem és bátorság — készséggel elismerem — s ha sikerül, an-

Next

/
Thumbnails
Contents