Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-11 / 50. szám

egyház kötelékében állanak, tekintet nélkül papi vagy világi minőségükre. Semmi sem mutatja jobban a törvényhozási nomenclatura ingadozását, mint az időben és vonatkozásokban egymáshoz annyira közel álló két törvény: »a népiskolai közoktatás tárgyában« hozott 1868: XXXVIII. és »a törvényesen bevett vallásfelekezetek viszonosságáról* szóló 1868: Lili. t.-c. Amabban kizárólag hitfelekezet jelzés alkalmaztatik a vallási testületekre, emebben túlnyomókig vallásfelekezet, a gyérebben előforduló egyház és hitfelekezet jelzés mellett. A két törvény eltérő jelzését nem lehetvén a nagyobb időközökben beállni szokott nyelvreformok hatásával indokolni, valóban nem marad más hátra, mint az illető kifejezések irányában fennálló fogalmi zavarban keresni az okot. Az 1868 : L1I1. t.-cikkel szemben is fennállanak mindazok a kifogások, melyeket az egyház és synonymáinak lax alkalmazása miatt felsoroltam. Egyházközség (3. §. 7. §.) helyett hitközség ; egyházi hatóság (10. §.) helyett felekezeti hatóság; egyházi menet, egyházi szertartás (19. §.) helyett vallási menet, vallási szertartás; egyházgyülekezetek (24. §.) helyett hitközségek lett volna használandó. Még tovább megy az egyház szó tudományosan kiképzett fogalmának elhomályosításában a vallás szabad gyakorlatáról szóló 1895: XLIII. t.-c., a mikor még a jövőben törvényesen elismerendő vallásfelekezetekre is alkalmazza azt. A 6. §-ban még tapasztalható némi tartózkodás, mikor az 1848: XX. alapján recipiált egyházak sorát »nemkülönben* szavakkal választja el ez izraelitáktól; de az egész II. fejezet igazolja, hogy ez a tartózkodás nem volt öntudatos és következetes. A II. fejezet a jövőben törvényesen elismerendő vallásfelekezetekről szól és mégis használja az egyedül keresztyén vallási társulatokat megillető következő jelzéseket: egyházközség (7. § 1. bekezdés), egyházi kormányzat (8. §. 3. b.), egyházi önkormányzati (9. §. 2 pont), egyházi alkalmazott (9. §. 4. p.), egyházi cél. egyházi szükséglet (9 §. 2. p.), egyházi adó (9. §. 3. p.) stb. A 16. §. meg egyenesen egyháznak nevezi a jövőben elismerendő vallásfelekezeteket, holott a törvény nem állítván fel az elismertség előfeltételéül a keresztyén vallást: a jövendőben bármely, fennálló törvényekkel és közerkölcsiséggel ellentétben nem álló, állami és nemzetellenes iránytól ment szekta törvényben gyökerező jogosultsággal fog bírni annak a gyönyörű névnek viselésére, melynek fogalmát pedig a Megváltó isteni személyének szellemi vezérlete alatt álló valláserkölcsi testület képezi. A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898: XIV. t.-c. nyelvhasználata is zavaros, habár elvitázhatatlan, hogy ezen törvényen már érzik annak a felismerése, hogy a vallási testületeket általában fogalmilag inkább a felekezet név illeti. A 11. §. I. cikk 5. p. említ egyházi cselekményeket, a helyesebben használható vallási vagy szertartási cselekmények helyett. A 11. §-ban található egyházi hatóság kifejezés egyedül áll ebben az egész törvény szövegben; egyéb helyeken már a megfelelőbb »felekezeti hatóság- kifejezés jutott diadalra, úgy hogy az öntudatos szóhasználat védelme érdekében szinte hajlandó volnék a 11. §. I. c. 5. p.-jának inkriminált kifejezését elnézés folytán, véletlenül becsúszottnak tekinteni. Összefoglalva az előadottakat, a magyar legislatio nyelve a vallási testületek megjelölésére három szót használ: egyház, vallásfelekezet, Jhitfelekezet; e hármat,mint fogalmilag és jelentményileg kongruenseket vegyíti, cserélgeti tőalakjukban, képződésük mellékalakjaiban, valamint összetételekben. Pedig, nézetem szerint, a magyar nyelv sem nem olyan pleonasztikus, sem nem olyan pongyola vagy ingatag, hogy három szó a fogalmi zavarok, a tudományon és történelmi jogokon ejtett- sérelem nélkül önkényesen cserélgetve alkalmazható volna ugyanazon dolog megjelölésére. Az egyházpolitika olyatén állása mellett, mikor — mint jelenleg nálunk van — a hit- és lelkiismereti szabadság ideális elvének konszekvenciái a legvégsőig le vannak vonva, nem nehéz a három említett szó számára a tudomány és történelem igényeit kielégítő megfelelő jogi alakzatokat kimutatni. Egyház minden bevett keresztyén vallásfelekezet, vallásfelekezet minden törvényesen bevett hitfelekezet és hitfelekezet az a valláserkölcsi testület, mely törvény által nincs recipiálva* hanem csupán a jog által ismertetik el. (Ez utóbbi kategóriára vonatkozik az 1895 : XLIII. t.-c. II. fejezete.) A metafizikai élet terén a vallásnak a hittel szemben tulajdonított fogalmi fokozás így kifejezést nyerne a név által is a jogállás szilárdságának azon különböző mértékében, mely a recipiált és csak elismert vallási testületekre alkalmaztatik. A legszélesebb jelentményű hitfelekezet szót. származékaival együtt alkalmazhatni az összes, jogilag létező valláserkölcsi testületekre; a vallásfelekezet és egyház szót már a fentebb jelzett szűkebb keretekben. Dr. Baltazár Dezső. KÖNYVISMERTETÉS. Adalékok a dunamelléki egyházkerület történetéhez. Közli Földváry László váchartyáni ev. ref. lelkész. 1 rész. Kiadja a dunamelléki ref. egyházkerület. Négy térképpel. Budapest, 1898. nagy 8-adrétben 318 lap, ára 4 korona. Földváry László nagybecsű adatokat gyűjtött össze és tett közzé ebben a munkában, melynek kiadásával nagy szolgálatot tett egyháztörténeti irodalmunknak a dunamelléki egyházkerület. A munka, mint címe is mutatja, nem feldolgozott, nem szerves, nem genetikus története a sok vészt és vihart átélt dunamelléki egyházkerületnek, mely a maga negyedfél százados múltjában, mint fő útvonala és színtere a török háborúknak, majd a visszafoglalás hadműveleteinek, talán a legtöbbet szenvedett a hazai protestáns egyházkerületek között. A mohácsi vészszel s Budavár török kézre kerültével a török háború seperte el százával a gyülekezeteket, s a török hódoltság visszavívása után az ellenséges kormánynyal szövetkezett papizmus kegyet-