Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-11 / 50. szám

mazhatjuk. Itt is túlbecsüljük a növendékek erejét és megzavarjuk az intézetek között levő határokat is. Ha pl. a felső leányiskola VI. osztálya után átlép növendékünk a leány-gimnáziumba, akkor ott jóformán már csak ismétlésre van utalva a vallástanban, ép úgy mint ha a IV. osztály után tanító vagy óvónőképző-intézetbe megy. Tekintsük a felső leányiskola hat osztályát a középiskola hat osztályához hasonlónak s alkalmazzuk rá ennek vallástani tárgyait. A biblia-ismertetés, hit- és erkölcstan és ker. egyháztörténelem (mely a magyar egyház történetét is magában foglalja főbb vonalaiban) együtt egy kerek egészet alkotnak, mely teljesen megfelel a felső leányiskola rangjának és szükségleteinek is. A tanítónöképzö-intézetekben sincs ez idő szerint egy következetesen keresztülvitt vallástanítási tanterv. A katecheták saját belátásuk szerint válogatnak] a magasabb fokú tárgyak és tankönyvek között; némelyik csupán a Farkas Magy. prot. egyháztörténetét tanítja kevés számú növendékeinek mind a négy éven. A zavart itt is az okozza, hogy a növendékek idő előtt kapták azt, a minek itt volna helye. Most aztán bajos ismétlés nélkül betölteni a tanfolyam négy évét. A dolog természete szerint ez intézetek teljesen egyenrangúak a férfi tanítóképzőkkel, úgy előképzettségre, mint berendezésökre nézve. Mi tehát ezekre ép úgy a középiskola felső négy osztályának vallástani tárgyait szabjuk ki, mint amazokra. Végül a két osztályú óvónőképző-intézetekre kell kiterjeszkednünk. A tanterv jelenleg itt sem egységes. Egyikben a hit- és erkölcstant (Nagy Péter k. k. nyomán) s az egyetemes ker. egyház történetét (Bocsor szerint), másikban ez utóbbit és a Farkas-féle magyar prot. egyháztörténetet tanulják. Mivel ez intézetek növendékei egy részben a polg. iskola 4-ik osztályából, más részben felvételi vizsga alapján jutnak ide, az előbbiek kevés vagy épen semmi újat sem kapnak, az utóbbiak pedig túl vannak terhelve. Miután mi fentebb a polg. iskola követelményeit leszállítottuk, e kétféle elem szükségleteit ekképen elégíthetjük ki: az első év első felében vegyük át a hit- és erkölcstan nevezetesebb tételeit a felvételi vizsgások kedvéért, a további másfél évben pedig tanítsuk a középisk. V.—VI. osztálya számára fentebb kijelölt ker. egyháztörténetet. Ebben megkapják a magyar dolgokat is. Mélyen tisztelt egyháztanács ! A fentebbiekben végigtekintettünk mindazon intézeteken, melyekben ez idő szerint vallástanítást végzünk. Megvizsgáltuk mindenütt ez oktatás állapotát: mennyiben felel meg azon foknak és célnak, melyet be kell töltenie. Felsoroltuk hibáit, megjelöltük a javítás eszközeit. Főként a tantervet, vallásoktatásunk berendezését és előterjesztési módját vizsgáltuk, mert meg vagyunk győződve, hogy eddig is a legtöbb baj abból származott, hogy nem volt helyesen és szabatosan megállapítva, a különböző fokoknak megfelelően, a vallástani tananyag; hibásak voltak a tankönyvek s az egész vonalon végig minden — jóformán — csak úgy ötletszerűen ment. Tisztáztuk hát a helyzetet, minden osztálynak kijelöltük a maga tárgyát, hogy egymás köreibe többé ne nyúljanak, egymás hatását ne rontsák. Ha tervezetünk elfogadtatik, többé egy katecheta sem fog zavarba jönni, hol, mit és mily mértékben tanítson. Ennél tovább nem mehettünk; az intézetek és osztályok számára kijelölt tananyagnak részletes beosztása évharmadok, hónapok szerint, nem lehet a mi dolgunk. Ez a katecheták belügye, melyet, a javasolt tankönyvek alapján, az órák számának s a tanítás külső berendezésének figyelembe vételével kell elintézniök. Főként az iskolák és osztályok csoportosítására célzunk itt, mely fővárosunkban különösen nagy szerepet játszik. Alig van ugyanis olyan intézet, hol egy-egy osztályban annyi növendékünk volna, hogy külön taníthatnák őket.; legtöbbször egy intézetnek vagy épen több hasonló iskolának megfelelő két-két osztálya foglaltatik össze egy órára, mikor aztán vagy a saját tantárgyát tanulja mindegyik osztály, vagy a kettőé váltakozik évenként. Ez a körülmény azonban — bár a tananyagbeosztásnál figyelembe veendő — mégis egész kidolgozott tantervünket nem érinti. A fentebb részletezett vallástani tananyagot kiegészíti az egyházi ének. Eddig is így volt, ezentúl is így kell lennie. Tervezetünkben nem állapítottuk meg apróra, hogy az egyes intézetekben s azok osztályaiban mely énekeket vegyünk fel. Ezt a kérdést, mely a tananyagbeosztással kapcsolatban megint egészen a katecheták dolga, külön kell eldönteni és pedig zeneértő véleménye alapján. Alapelvül felvehetjük, hogy énekeink közül csak tartalmilag és zeneileg megfelelőket kell tanítani, a mint ezt az egyházi közszokás is megállapította. Ezek közül az elemi iskolában el kell végezni a közönségesebben énekeltetni szokottakat, a legkönnyebb dallamú énekeken kezdve s úgy emelkedve a nehezebbekre. Szükséges a minimumot is megállapítani osztályok szerint. A magasabb intézetekben folyton ismételni és gyarapítani kell az elemi iskolából hozott készletet, a meddig lehetséges. Körülbelől azon a fokon, a hol a középiskola felsőbb osztályai kezdődnek, az egész vonalon megszűnik a katekhéta e nemű munkája, mert tapasztalás szerint ügy a fiúknál, mint a leányoknál, részint mert kevesen varinak egy-egy csoportban, részint mert derogál nekik, hiábavaló minden énekeltetési kísérlet. Egy énektanár, a ki karba tudná őket szervezni, a művészet színe alatt és segélyével boldogulhatna ; de hol van erre a hely, idő, mód és alkalom ? Pegig mindezeket meg kell találni: a harmónia az egyetlen mód, mely nem derogál a pelyhedző állú ifjúnak sem s a ki harmóniában tud énekelni, annak érzéke kifejlődik a mi egyházi énekeink egyszerű fensége iránt is, s ezt az érzéket kifejleszteni kötelesség, mert az éneklésnek rendkívül fontos szerepe van a vallásos áhítat. gerjesztésében; az éneklés is a buzgóság szárnya. Hátra van, hogy a javasolt tankönyvekről is szóljunk valamit. A fentebbiek szerint 3 új tankönyvre van szükség, ú. in. egy biblia-történetre (hit- és erkölcstani tanulságokkal) az elemi iskola-, egy biblia-ismertetésre, hit- és erkölcstanra a magasabb intézetek számára. Négy