Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-12-04 / 49. szám

»Bizonyára atyám — írja Parsonsnak — az isteni kegyelem nagy kijelentése s a társaság, e kollégium és az angolországi párt iránti isteni szeretet nagy és látható jele gyanánt tűnik fel előttem, hogy midőn az emberi célok balul ütnek ki, ő csaknem csodálatraméltóan közbeveti az ő isteni kezét. A míg Allén egyenes úton haladt ez ügy folyamán a társaság iránti hűségben és a vele való egyesülésben, mint tenni szokta, Isten, megoltalmazta, jólétre juttatta és felmagasztalta őt; de mihelyest letérni kezdett erről az útról: terveinek és életének fonala rövid időn szerteszakadt*. * Knox szerzetes azt vitatja, hogy a bibornok politikai működése semmi összeköttetésbe nem hozható ama munkálkodásával, melyet, mint a Douai-szeminárium alapítója és vezetője kifejtett. Nagy súlyt fektet magának Allennek egy állítására, a mely szerint azokat a kérdéseket, melyek a theologia megszokott folyamatában a pápai hatalmat és az uralkodók jogait illetőleg felmerültek, a kollégiumban szándékosan hallgatással mellőzték, a növendékek politikai ártatlanságának megóvása szempontjából. Bizonyára elvethetjük, mint hitelt nem érdemlő dolgokat, a Cecil kémeinek ama meséit, hogy gyilkossági terveket forraltak a kollégium szószékeiben, vagy hogy felségárulási tervezetekről nyiltan vitatkoztak annak falai között. Azok, a kik ez ügyek élén állottak, korántsem voltak oly hitvány összeesküvők. De azért hiábavaló dolog azt állítani, hogy a szeminaristák nem voltak kellőképen tájékozva a bulla alapelveiben. Ők magukba szívták a szóban forgó tanokat azzal a levegővel, melyből lélekzetüket vették. Minden szó, mely Allén ajkairól elhangzott, oly tiszteletben részesült, akárcsak egy egy orákulum. Magának Allennek irodalmi művei képezik az összekötő kapcsot ama két élet közt, melyet ő folytatott, s ezek tárják elénk az ő politikai hitvallásának fokozatos kifejlődését. Az 1581-ben kiadott *Apology for the Seminaries« című művében egyengetni szándékozott az utat a jezsuita misszió számára. 0 semmi nehézséget nem támaszt arra nézve, hogy Erzsébetre, mint uralkodójára, alattvalói hűséggel és tisztelettel hivatkozzék. >Sincere and Modest Defence« című irata, melyet három évvel később írt, kidolgozott érveket tartalmaz a tróntól megfosztó hatalom támogatására, a mely hatamat ő, noha telítve van árulásra irányuló jelekkel, gyámolítani hajlandó, mint tisztán az istenség ügyét. Parry, a ki saját bevallása szerint üldözésnek volt kitéve a királynő élete elleni támadásért, kijelentette, hogy ő Allén írásaiból tanulta meg, hogy >királyokat az egyházból ki lehet rekeszteni, tróntól megfosztani és velők erőszakosan bánni«. A fent említett könyvre rásütötték az árulási szándékot és Alfield-et, egy misszionárius papot, a kit azzal bizott meg Allén, hogy a könyvet terjeszsze, fáradozásaiért felakasztották. De különösképen figyelemre méltó Allennek az a levele, melyet ő, kevéssel a bibornokságra való előléptetése előtt, Sir William Stanley védelmére írt. Stanley, egy buzgó katholikus férfiú, 1200, legnagyobbrészt ír emberrel elfoglalta Deventer városát, akkor Erzsébet megbízása folytán Németalföld függetlenségeért harcolván Spanyolország ellen. És megragadta az alkalmas időt s a várat szépen átadta a spanyol generálisnak. Allén valósággal el volt ragadtatva e felett a jól sikerült árulás felett. Papokat küldtek ki legott a szemináriumból, hogy a vallás vigasztalásaiban részesítsék Stanley csapatait; és hogy az ő jó példájuk köztudomásúvá legyen, Allén kinyomatta a szóban forgó levelet. Azt mondotta nekik ebben, hogy cselekedetük »törvényes alapon álló, tisztességes és szükségszerű volt® ; azt állította, hogy a királynőnek minden tette »isteni és emberi törvények szerint érvénytelen, hogy ő egyetlen egy hadat se viselt olyat, mely jogos és igazságos lenne« és hogy alattvalóinak erősen meg volt tiltva, hogy neki bármi módon is engedelmeskedjenek, vagy szolgáljanak. »Egyedül a pápa, így szól, adhat legjobb utasítást és felhatalmazást egy keresztyén katonának, hogy miképen, mikor és hol, vájjon itthon-e vagy külföldön, belföldi vagy külső háborúkban foglaljon állást az anyaszentegyház ellenségeivel vagy lázadóival szemben, a kiket ő törhet meg s kötelessége is megtörni a korabeli uralkodókkal egyetértve*. * íme, ilyenek Allén nézetei, melyeket ő, mint a katholikus misszió elismert feje, kinyomatott és közzétett s a melyekre nézve Erzsébet felhivatott, hogy támogassa azokat, mint tisztán az istenség dolgait. Meglepő-e tehát, hogy Erzsébet vonakodott helybenhagyni egy ilyen igehirdető tanait s akadályozás nélkül terjesztetni királyságában az efféle bujtogató elveket? A papi rend tagjainak kétségtelenül tudomása sem volt a körülöttük felburjánzó cselszövényekről. Az ő megbízatásuk volt híveket téríteni és theologiát tanítani, a bullák theologiáját ? A legkisebb dolog azonban, hogy ők beleelegyedtek főembereik konspirációiba, szem előtt tartván mindent, a mi szándékaiknak jobban megfelelt. Ők legnagyobbrészt egyszerű, vallásos kedélyű és bátor emberek voltak, készek ügyükért életüket is feláldozni. De az államnak volt oka rá, hogy szemmel tartsa őket, mint tisztán egy, forradalmi célokra irányuló, hatalmas és titkos szervezetnek veszedelmes eszközeit. (Vége köv.) Ifj. Zsoldos Benő. ISKOLAÜGY. Vallástanitásunk reformja. (Folytatás.) II. Középiskolák. Ez intézetek vallástani tananyaga osztályok szerint jelenleg a következő: I—II. o. Biblia-ismertetés. Kézikönyv: Szász K. Kis biblia és Bocsor Lajos: Biblia-ismertetés. * Douay Diaries, bevezetés 98 lap. * Defence of Stanley, Chetham Soc 27. 1.