Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-27 / 48. szám
Hoensbrochre nézve*. — Ezekhez a panaszos és haragos szavakhoz mi csak ezeket fűzzük: hát ahhoz nem arc kell-e. hogy a pápista papság az ad propagationem fidei fenálló alapból 5-től 25 írtjával vásárolja meg a hozzájuk tévedt lelkeket?! Az a harminchét bajosan a pénzért hagyja oda a pápistaságot; mert ha pénz után óhajtoznának, azt többet találnának a pápás egyházban, mint a protestánsoknál. Egyéb ott a dolog bibéje; de az már nem Hoensbroech grófra, hanem a pápistaságra nézve jellemző. Óh! ne adja a Religió ügy a tudatlant! A ki minden felől olyan jól van értesülve, mint ő, bizonyára tudja a 37 pápás pap átlépésének igaz okát is, s csak hamiskodik, hogy nem tudja! * Reakció a klerikálizmus ellen. A ó-katholikus egyház nagyban hódít Ausztria német nyelvű lakossága között, különösen Bécsben és Grácban, még pedig azon ok miatt, hogy a r. kath. papok nagyon belemerültek a politikába. A Times levelezője pedig azt írja Bécsből, hogy a papságnak mindenbe való beleavatkozása a r. katholikus, de anti-klerikális németekben a protestáns poroszok vallása iránt való rokonszenvet is fölébresztette. Ugyszinte a r. katholikus csehekben is, erős nemzeti érzelmök folytán fölébredt a Huss János hitvallása iránt való érdeklődés. Természetes, hogy a katholikus klérus minden ily mozgalmat rosz szemmel néz és kesereg fölötte. De hát magok okozzák és siettetik ezt a kifejlődést. Vájjon a mi híres-neves néppártunk mikor fogja a nép szemét felnyitni? (Cs.) * Buddhista istentisztelet Párisban. A nagy francia főváros, sok jeles tulajdonai mellett, mint az idegesség és az extravagancia-keresés városa ismeretes. Ezen utóbbi tulajdonára mutat az is, hogy néhány év előtt egyesek, fitymálva a meglevő vallásokat, valami különöst kerestek s abban állapodtak meg, hogy a buddhizmust honosítják meg maguk között. S csakugyan, a dolog már annyira ment, hogy legközelebb buddhista papot is hozattak maguknak a nagy Indiából, Louis Guimet személyében, a ki nemrégiben vagy 400 francia tudós, képviselő, szenátor, hírlapíró stb. jelenlétében buddhista istentiszteletet is tartott. Az istentiszteletet a lapok így írták le: Az öt lépcsőfokkal ellátott oltáron, arccal kelet felé fordított Buddha-szobor állott. Az oltár asztalán feküdt a lámák szokásos áldozata: a mandula és a hét szentelt-vízzel telt váza, indiai néven : bum-pa. Az első garádicson hét lámpa, a másodikon hét vízzel telt csésze, a harmadikon hét virágtartó edény, a negyediken hét füstölő csésze, az ötödiken hét darab rizslepény volt elhelyezve. Az alkotmány tetején állott a tabernakulum, Cakya Muni, Bong-kopa és egyéb buddhista istenségek szentélye. Az oltár jobb oldalán voltak felállítva az istentisztelet zenei részéhez való eszközök: a cimbalom, szentelt csengettyűk s a kagyló-trombita. A láma sárga selyem köntösben, mezítláb járult e szentély elé s ott háromszor leborulva, keresztbetett lábakkal leült az oltár baloldalán lévő ülésre, mely egy sárga, egy vörös és egy fehér (ezek úgy látszik, nemzeti szinek) selyempárnából állt. Azután megkezdődött az istentisztelet. A pap cimbalmozni kezdett és lassú vontatott hangon énekelt mellé. Ennek végeztével, bizonyos tánc-szerű, élénk mozdulatok közt, imádkozott s ezzel az istentisztelet véget ért. — E dolog egyszeri megnézésre igen jó lehet, hanem hát azért kár bárkinek is hátat fordítani a ker. egyháznak; s ha ezek az urak csakugyan meghasonlottak már a Franciaországban uralkodó r. katholicismussal, megtalálhatnák lelkük vallásos szükségeinek kielégítését — és talán nemesebb alakban — a keresztyénség más felekezetében: a prot. egyházban. Mindenesetre idők jele ez az esemény is, jóllehet nagy fontosságot nem lehet neki tulajdonítani; mert bárhogy erőlködjék is Schopenhauer s az ő iskolája, a mely a buddhismusról dicshimnuszokat zeng s azt nirvánájával a keresztyénség fölé helyezi, azért az »Ige él örökké!* — s fényével majd csak odúiba kergeti a sötétséget terjesztő hatalmakat. (P.) Pályázat. A brassói ág. hitv. ev. magyar egyházmegye kötelékébe tartozó Hosszúfalu-Fürészmező ág. hitv. ev. egyházközség papi állomására pályázat hirdettetik. Javadalom: I. lakás, melyhez két szoba, egy konyha, kamara, padlás és pince tartozik, kerttel és melléképületekkel; 2. évi 600 frt készpénz; 3. hét darab, összesen 476 •-öl területű szántó és hét hold legelő haszonélvezete ; 4. stólajövedelem. Megjegyeztetik, hogy a tiszai ág. hit. ev. egyházkerület f. évi szeptember havában tartott közgyűlése, a melyhez ezen papi állomás ügye az egyházmegye által az alkotmány 319. §-a értelmében felterjesztetett: a lelkészi állomásnak az eddigi 800 frt minimumnál kevesebb díjazás mellett leendő betöltését engedélyezte. A pályázni óhajtók kellően felszerelt kérvényei f. évi december hó 7-kének esti 6 órájáig alulírott főespereshez küldendők be. Kelt Budapest és Brassóban, 1898. évi nov. hó 21. Molnár Viktor, Moór Gyula, felügyelő. főesperes. Pályázat. A tolnai egyházmegyébe kebelezett nagy-pali lelkésztanítói állás megüresedvén, betöltésére ezennel pályázat hirdettetik. Összes jövedelem, a legközelebbi értékelés szerint, 678 frt s így az egyház IV. osztályú. A pályázatok legkésőbbi beküldési határideje f. é. december 15. A pályázatok Dömök Péter tolnai espereshez küldendők, (őcsény. Tolna-m.). Budapest, 1898. november 16. Szász Károly, 2—2 püspök. Felelős szerkesztő : Szőts Farkas. Főmunkatárs: Hamar István. HORNYÁNSZKY VIKTOR CS. ÉS KIR. UDVARI KÖNYVNYOMDÁJA BUDAPESTEN.