Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1898-11-20 / 47. szám
A vFreewill Baptista, vagyis a szabadakaratot valló baptisták felekezetének már 17 felavatatott nő-papja van, kik közül kilenc rendes parókhiális pap. E felekezet körében már e század elején hatalmaztak fel nőket a lelkészi szolgálat végzésére. 1815-ben ugyanis már Clarissa H. Danforthnak engedélyt adtak a papságra. A »Christian Church« kebelében öt vagy hat felavatott nő-pap működik. A presbyterianusok nem engedik meg a nőknek a lelkészi gyakorlatot, de az egyháznak minden más munkájában szívesen látják közreműködésüket. A *Methodiat Protestant« felekezetben is van néhány pappá avatott asszony. Nevezetes, hogy e felekezetben nők is lehetnek a gyűléseken világi képviselők. Dr. Shaw maga is ehhez a felekezethez tartozik. A bostoni egyetem hittanszaki folyamát végezte s 1880-ban avatatott fel lelkészszé Tarrvtownban, közel New-Yorkhoz. A » Methodist Episcopal Church« nem avatott még fel nőket lelkészi szolgálatra, de vannak női evangélistái és misszionáriusai. Az Universalisták között az első pappá avatott nő Oiympia Brown, kit 1863-ban ordináltak. E felekezethez tartoznak még Augusta J. Chapin, ki neve után teheti a D. D. betűket, lévén »Doctor of Divinity«. Amanda H. Deyo, ki 1886-ban avattatott pappá; továbbá Rev. Florence Kollock Crooker, ki 14-évig működött Chicagóban s most Troy-ban, New-York államban lelkész. Az Unitárius nő-papok közül a legöregebb és legismertebb Mary A. Saíford, ki Jowa államban működik ; Caroline Bartlett Grane, ki Kalamazovban működött; Ida C. Hulton, ki 1886-ban lett pap s hat évig Molineben, Illinois államban működött; Marion Mureloch Clevelandban végzett eredményes munkát. Munkatársa Florence Buck. Mind a ketten Oxfordban tanultak. Eliza Tupper a nyugati államokban már néhány egyházat alapított; Emma M. Booth Tucker, a leghíresebb nő-pap ez idő szerint az Egyesült államokban. (K. S.) IRODALOM. ** Irodalmi esemény-számba menő örvendetes újságot közölhetünk olvasóinkkal. Mint Lapunk mult számában már jeleztük, megjelent az ó-testamentom revideált fordítása. Ezt az irodalmi eseményt a »Protestáns Szemle® két cikkben jelzi és méltányolja. Egyikben Szász Károly dunamelléki püspök, a szerkesztő ós főrevizor beszéli el a revizió történetét, másikban Badácsi György sárospataki theol. tanár méltatja a Károlifordítás revízióját. Az ó-testamentom revíziójában részt vettek : néhai Ballagi Mór, Szilády Áron, Badácsi György, Petri Elek, Limberger István, dr. Erdős József, Németh István, JJicsöfi József, Kenessey Béla, dr. Szabó Aladár, Csengey Gusztáv, Pukánszky Béla, dr. Kecskeméthy István, Balthazár István és Hamar István bibliai tudósaink, tehát a két protestáns egyház legjelesebb ó-testamentomi szakfórfiai. A revizió szerzői ós kiadói költségeit a Brit- és külföldi bibliatársaság fedezte, s a revizió kieszközlésében jelentékeny érdeme van clr. IJuka Tivadar Londonban élő jeles hitfelünknek. Az új O-Testamentomot nagyon szép kiállításban Plornyánszky Viktor cs. és kir. udvari nyomdája nyomatta s 1 frt 20 krért a Bibliatársaság budapesti (Deák-tér 4.) raktárában rendelhető meg. Az új biblia móltatására még visszatérünk. (.F.) ** Isten és lélek. Tanulmány a vallás eredeti alapjáról, írta Amstrong A. Richárd, fordította Péterfi Dénes, Kolozsvár, 1898. Ajtai K. Albert nyomdája, kis 8-ad rétben 189 lap. — Érdekes unitárius szellemű tanulmány, melyben a szerző azt igyekszik kimutatni, hogy »a rendes emberi természetben elég alap van a vallásos hitre«; hogy az emberi tehetségekből, nevezetesen a józan észből, a közös lelkiismeretből és a közös érzelemből az Isten léte s közelebbről az, hogy az Isten Hatalom, Igazság és Szeretet, meggyőzőleg bebizonyítható; s hogy a vallási igazságok bizonyítására az ember esze, lelkiismerete és érzelme elég is, képes is. Az értelem, lelkiismeret és érzelem nyújtja azt a »három egyedüli módot, melyen a Hatalom, az Igazság és a Szeretet, melynek mi az Isten nevét adjuk, eszközli, hogy az emberi lélek őt felfogja a az ő hozzá való hasonlóságra emelkedjék«. »A mi nézetünk szerint a vallásos hit alapja és- legfőbb ítélőszéke az ész, a lelkiismeret és az Istennek a lélekre való közelien hatása«, mert nem az ész és a lelkiismeret bizonyítandók a kijelentés (biblia) által, hanem a biblia állításai az ész és a lelkiismeret által. — Ilyen a könyv szelleme. Tartalmát pedig a következő fejezetek alkotjak : I. Tehetségeink megbízhatósága. II. Isten, mint Hatalom. III. Isten, mint Igazságosság. IV. Isten, mint Szeretet. V. A rosz kérdése. VI. Misztikusok és miszticizmus. VII. Hát a biblia. — A könyv a maga naturálista-racionálista eszmekörében elég ügyesen mozog s nagy érdeme, hogy következetesen és meggyőzőleg küzd a divatos agnosztícizmus ellen. De már az evangéliumi keresztyénség magasabb régiójába nem képes felemelkedni. Kijelentés, ihletés, Istenigéje szerzőre nézve csak annyiban realitások, a mennyiben a józan ész, a lelkiismeret és az érzelem követelményeinek megfelelnek. Szerző hitelvi alapja tehát a legkiterjesztettebb szubjectivízmus, a legszélsőbb individualizmus, a mely álláspontról az Amstrong-féle hivő lelkek bizonyítják, de a Strauss-Feurbach-féle szellemnek ép oly jogosan megtagadták s mindig megtagadhatják az Isten létét és a vallásos eszmék valóságát. A könyv értelmesen, helyenként szépen van fordítva és kiállítása egészen csinos. (F.) ** A Magyar könyvtár. 65—70. füzeteit a napokban kaptuk a kiadó Wodianer F. és fiai cégtől. A 65. szám Cicero: Cato Major az öregségről című művét közli Fábián Gábor ismert fordításában, melynek egyik-másik