Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-20 / 47. szám

esetben. Vesztesége a gör. keleti egyházzal szemben három; nyeresége a gör. keleti egyháztól 9, az unitáriustól kettő, az izraelita hitfelekezettől kettő. Róm. kath. és izraelita vallású felek között szeptember hóban összesen 22 házasság köttetett. Keresztyén és izraelita között szeptember hóban összesen: 30. E szerint a f. évi szeptember hóban kötött vegyesházasságoknál az ág. h. ev. egyház vesztesége a róm. kath. egyházzal szemben: 41; más hit felekezetekkel szemben veszteség-nyeresége: 0. Összes vesztesége szeptember hóban: 41. Az ev. ref. egyház vesztesége a róm. kath. egyházzal szemben 31 ; nyeresége más hitfelekezetektől 4; összes vesztesége szeptember hóban: 27. Érdemes a megfigyelésre, hogy azon 11 vegyesházasságból, hol a vőlegény róm. kath. és a menyasszony izraelita vallású, a tizenegy róm. kath. vőlegény egy esetben sem tudta rábírni izraelita menyasszonyát, hogy a gyermekeket a róm. kath. egyháznak biztosítsa s viszont azon 11 vegyesházasságból, hol a vőlegény izraelita és a menyasszony róm. kath., a tizenegy róm. kath. menyasszony közül csak kettő tudta rábírni izraelita vőlegényét arra, hogy az összes gyermekeket a róm. kath. egyháznak elígérje. Bizony, bizony ebben a reverzális versenyben a római katholicizmussal szemben még az izraeliták is túl tesznek rajtunk protestánsokon! Elvesztette volna tán már becsét, érdekét az Ősi, tiszta, igaz protestáns hit, mely annyi áldozatba került?! Mit szólnának ehhez a folyton növekedő veszteséghez a poraikban is áldott hitbuzgó dicső őseink, kik drága evangélikus hitökért vagyont és életet áldozlak fel, ha látnák, hogy a reformáció negyedik századának nemzedéke hitét házasság miatt megtagadja s azt reverzálisokkal árúba bocsátja? Atyánkfiai az Úrban! ne nézzük tétlenül, összetett, legfeljebb tán egymásra emelt kézzel ezen folytonos veszteséget; tegyünk valamit! Ne áltassuk magunkat azzal, hogy csak a férgese hull; nem almáról, hanem hitünk testvériről van itt szó; egyházunk, a protestantizmus legvitálisabb érdeke forog itt kockán. Erősebb, szilárdabb hit, több felekezetiesség, mélyebb evangéliumszerűség, buzgóbb, törhetlenebb ragaszkodás az egyházhoz kívánatos az evangélikusoknál és a reformátusoknál ! De miként . .. ? ! Ez a kérdések kérdése ! Miként lobbantsuk fel azt az égi szent lángot, melynek jótékony melege és világossága új életet támasztana egyházunkban ; azt a lángot, mely hajdan az egyszerű halászokból apostolokat, a wittembergi barátból hitbajnokot, reformátort teremtett?! Pedig bármi módon, de ezt a szikrát újból fel kell élesztenünk. Beszéljünk róla. Avagy talán e kérdés nem méltó arra, hogy vele kicsinyek és nagyok is behatóan foglalkozzanak ... ?! Kassa. Homola István. ev. lelkész. A kispesti ref. egyház fejlődése. A kispesti református egyház, melynek tagjai évek óta dicséretreméltó tevékenységet fejtenek ki a hitbeli buzgólkodás terén, újabban ismét jelentékeny lépéseket tett nemes célja felé. A millennium évében (1896.) 17,000 forint költséggel épült csinos kis templom felszentelő ünnepélye, melyen báró Dániel Ernőné védnőknő, dr. Csiky Kálmánné, Szász Károly püspök, Papp Károly lelkész és dr. Szabó Aladár theol. tanár urak is jelen voltak, f. évi május 15-én fényes sikerrel folyt le; a záradékul Ulmanné vendéglőjében megtartott banketten a község szine-java, felekezeti különbség nélkül jelen volt, bizonyságául az egyház társadalmi tekintélyének. A szeptember 25-én megtartott egyházi közgyűlésen, melyet Szász Károly püspök úr jelenlétével megtisztelt s Szánthó János úr, egyházmegyénk esperese, mint elnök vezetett, egyhangú lelkesedéssel elhatározták a leányegyháznak önálló egyházzá fejlesztései Ez óhajtást azóta mind az egyházmegye, mind az egyházkerület méltányolta; a lelkész fizetésére vonatkozólag tett ajánlatot az őszön tartott gyűlésen mindkét említett fórum elfogadta, úgy hogy az önállósítás elvben már ki van mondva, a valósítástól is csekély időköz választ el bennünket. A fent idézett gyűlésen lelépett a régi »Egyházi bizottság* s helyébe az október 16-án lefolyt újabb közgyűlésen rendes presbyterium választatott, a következő névsorral: Tiszteletbeli főgondnok: Barnóthy Lajos ; főgondnok : dr. Varga Bálint, budapesti főgimnáziumunk tanára; gondnok: Bottka Tivadar; pénztárnok: Tóth Imre; ellenőrök: Tóth János, Marikovszky Kálmán; jegyző: Bertalan Béla; presbyterek: id. Árvay József, ifj. Árvay József, Ballá András, Baski-János, Császár Lajos. Iván István, Majthényi Ferenc, dr. Nagy Károly, Szabó Pál, Szakács Imre, Tárnok Árpád, Ujj Benő. Dr. Varga Bálint programmja, melynek pontjai: »egyháziasság a családban«, »egyetértés az egyházban* s »békesség a testvér felekezetekkel*, szép jövőt igér, s ha megvalósul, dicséretet érdemel. Az új presbyteriumot f. é. október 28-án eskette fel dr. Vásárhelyi József, budapesti főgimnáziumunk fiatal tanára, esperesi kiküldött s a felesketés után azonnal megtartott gyűlés tevékeny kézzel ragadta meg az egyház vezetését; 22 pontban intézkedett egyebek közt az administrativ teendők kellő végzéséről, az értékek és számadások átvételéről s célszerű kezeléséről, valamint az istentiszteletek szaporításáról. A f. hó 6 án lefolyt második presbyteri gyűlés már mélyebben nyúlt bele az egyház új szervezésének kérdésébe. Első sorban kezébe vette az egyházi adók behajtásának a volt »Egyházi bizottság« által többször sikertelenül vitatott kérdését, és pedig azzal az erős elhatározással, hogy azt megoldáshoz juttassa. Ugyanazon gyűlésen jelentetett be a király Ő Felségének a templom építésére és felszerelésére tett 100 frtos ado-94*