Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

ref. tanitónohépezde felállítása került szóba, melynek tervét a közgyűlés jóakarattal fogadta s az előkészítő vegyes bizottságba képviselőket választott. Óhajtandó, hogy a tárgyalásnak mielőbb kellő sikere legyen. Sokáig tartó vitatkozás tárgyát képezte, hogy vájjon megszüntelendő-e a hódmezővásárhelyi ref. egyházban divatban levő magánéneklés? Többen — így Csiky Lajos és Soltész László — állást foglaltak e szokás ellen, de a közgyűlés többsége, Balogh Ferenccel és Tisza Kálmánnal egyetértőleg mellette nyilatkozott, de úgy, hogy az a megfelelő tapintattal alkalmaztassék. A harmadik napon két ülés volt, délelőtt és délután. E két ülésen aztán be is fejezték a tanácskozásokat, ugyancsak megcsappant érdeklődés mellett. Hosszabb eszmecsere folyt a felett, hogy az egyházkerület által kiadott könyvekből befolyó jövedelem minő célokra fordíttassék. Kiss Albert javaslata szerint a tanítónőképző fentartására fog fordíttatni. A népiskolai tanügyi bizottság utasíttatott, hogy rendszeres jelentést nyújtson be arra vonatkozólag, hogy mely könyvek használtassanak az iskolákban. Vincze József földesi tanító olvasókönyve felől, melyet az alsószabolcsi egyházmegye felvétetni kér az egyházker. kiadványok közé, azt határozta a közgyűlés, hogy a szerző küldje be azt megbirálás végett. A közgyűlés elutasította a tisza-füredi egyházat azon kérelmével, hogy népiskoláit államosítsa, mivel erre nem talált elfogadható okot; sőt azt határozta, hogy felterjesztést intéz a közoktatásügyi miniszterhez, hogy utasítsa a heves-nagv-kunsági egyházmegye területén hatáskörrel bíró tanfelügyelőket, — kik gyakran az egyház autonom jogait sem respektálva igyekeznek a felekezeti népiskolákat államosítani — hogy túlkapásoktól óvakodjanak s ne bujtogassák fel a presbyteriumokat az egyház veteményes kertjeinek, az iskoláknak feladására, oly esetekben is, mikor az illető gyülekezetek elegendő erővel bírnak az iskolák fentartására. Szóba került dr. Bartók Jenő nyíregyházi lelkész ügye is, ki az ottani ág. ev. gimnáziumban a 100-at meghaladó ref. növendékeknek még nem kezdte meg a vallást tanítani. E miatt dr. Márk Ferenc okányi lelkész indítványára erélyesen felszólította a közgyűlés, hogy különbeni fegyelmi vizsgálat terhe alatt rögtön kezdje meg a vallástanítást. Széli Kálmán esperes köszönetet mond az elnököknek a tapintatos vezetésért a gyűlés tagjai nevében, a közgyűlés véget ért. —f. Templomavatás Slavoniában. Mult hó 30-án, a derék Sztárai Mihály működése egykori szinterén ünnepeltünk. Templomavatás és a reformáció ünnepe együtt emelték szivünket s lelkünket oda, honnan száll alá minden jó adomány s tökéletes ajándék. A iordincei horvát nyelvű anyaegyház, közalapi tőke-segélykölcsönnel igazán szép, modern templomot épített s ennek felavatása gyűjté egybe ott a környékbeli népséget s egyházmegyénk hat lelkészét, tanítóit s gondnokait, sőt a megyei közigazgatás tisztviselőit is, élükön Jurkovics alispán úrral. Ragyogó szép idő mellett a különféle nemzetiségű s vallású népség zsúfolásig megtöltötte az új templomot. Az istentiszteletet az »Itn bejöttünk nagy örömmel« s a »Jövel szentlélek Úristen* eléneklésével kezdődött, a mely után Szász Károly püspök urunk helyettese, nagytiszteletű Szabó Péter esperes úr lépett a szószékre, buzgó imában adván hálát a magosságban lakozónak a segedelemért, mit velünk közlött e templom-építés alkalmával, s kérte Istent, hogy tegye e házat istenházává s benne az evangélium fáklyája világoskodjék a sötétségben járóknak mind az idők végéig. Ő utána a helybeli lelkész, Kulifay Elek prédikált Pál ap. Rom. 11. 33. verse alapján, nagy figyelem mellett beszélve ezen egyház múltjáról, jelenéről, a reformáció eredményéről itt és az egész földön, s végül a keresztyén felekezetek váltanait népszerűleg fejtegetve, az ev. ref. egyház igaz kereszténységéről iparkodott meggyőzni a hallgatóságot. Prédikáció után pedig egy katholikus asszonyt vett át a református egyházba, mely aktus a nagyszámban jelen volt másfelekezetű hallgatóság érdeklődését nagyban felköltötte. Minden cselekmény után természetesen egy-egy alkalmi énekvers mondatott. Következett az Úrvacsora osztása s agendázott és pedig horvátul Kulif ty István maradéki h. lelkész, ki ez alkalomra szüleihez gondnokával, a nevezetessé vált Özvegy Györgygyei együtt messze földről is megérkezett, hogy örüljön az örülőkkel. Keresztelés és esketési eset nem fordulván elő, az istentiszteletet esperes úr buzgó záróimája fejezte be. Igen sajnos, hogy a meghívott két német lelkész közül egyik sem jelenvén meg, német szó nem hallatszott ez alkalommal az új templomban, mit a német hallgatóság rosz néven is vett, elannyira, hogy e miatt a nazarénusság felvételével ijesztettek meg bennünket; de hiszszük, hogy ez csakis ijesztés akar lenni. Felemlítendő még, hogy a szegény egyház új templomába a még hiányzó harmadik harangját is beszerezte Budapestről, Thuri Jánostól, 250 frt értékben, mely a meglevő kettővel igen szép összhangzatban gyönyörködteti a tordinceieket. A gyülekezet asszonynépe pedig 35 frtot gyűjtött, mely összeggel a szószéket, úrasztalát és a papiszéket selyem szegélylyel s arany rojttal húzta be s ugyanezekre, a kalotaszegi varrottassal vetekedő szöveteivel, ponyváival s kendőivel áldozott s behúzta velük az egész templomot, kórust, a falakat pedig kivül-belől viruló őszi virágokkal ékesítette fel. A délutáni istentisztelet után a kikövezett papi udvarban nemzeti táncukat, a kólót mutatták be és hogy a magyar táncot sem gyűlölik, bizonyítja az, hogy a, csárdást is jól s egész hévvel táncolták. Délután egy órakor a lelkészlakon az egyház ebédet adott vendégeinek, hol a szokásos felköszöntések nem hiányoztak. Ha a XVII. és XVIII. századok eseményeire gondolunk, mikor az antireförmáció Slavoniában azt a sok 92