Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-13 / 46. szám

ref. tanitónohépezde felállítása került szóba, melynek tervét a közgyűlés jóakarattal fogadta s az előkészítő vegyes bizottságba képviselőket választott. Óhajtandó, hogy a tárgyalásnak mielőbb kellő sikere legyen. Sokáig tartó vitatkozás tárgyát képezte, hogy vájjon megszüntelendő-e a hódmezővásárhelyi ref. egyházban divatban levő magánéneklés? Többen — így Csiky Lajos és Soltész László — állást foglaltak e szokás ellen, de a közgyűlés többsége, Balogh Ferenccel és Tisza Kálmán­nal egyetértőleg mellette nyilatkozott, de úgy, hogy az a megfelelő tapintattal alkalmaztassék. A harmadik napon két ülés volt, délelőtt és dél­után. E két ülésen aztán be is fejezték a tanácskozásokat, ugyancsak megcsappant érdeklődés mellett. Hosszabb eszmecsere folyt a felett, hogy az egyház­kerület által kiadott könyvekből befolyó jövedelem minő célokra fordíttassék. Kiss Albert javaslata szerint a tanító­nőképző fentartására fog fordíttatni. A népiskolai tanügyi bizottság utasíttatott, hogy rendszeres jelentést nyújtson be arra vonatkozólag, hogy mely könyvek használtassanak az iskolákban. Vincze József földesi tanító olvasókönyve felől, melyet az alsó­szabolcsi egyházmegye felvétetni kér az egyházker. kiad­ványok közé, azt határozta a közgyűlés, hogy a szerző küldje be azt megbirálás végett. A közgyűlés elutasította a tisza-füredi egyházat azon kérelmével, hogy népiskoláit államosítsa, mivel erre nem talált elfogadható okot; sőt azt határozta, hogy felterjesz­tést intéz a közoktatásügyi miniszterhez, hogy utasítsa a heves-nagv-kunsági egyházmegye területén hatáskörrel bíró tanfelügyelőket, — kik gyakran az egyház autonom jogait sem respektálva igyekeznek a felekezeti népiskolákat álla­mosítani — hogy túlkapásoktól óvakodjanak s ne bujto­gassák fel a presbyteriumokat az egyház veteményes kert­jeinek, az iskoláknak feladására, oly esetekben is, mikor az illető gyülekezetek elegendő erővel bírnak az iskolák fentartására. Szóba került dr. Bartók Jenő nyíregyházi lelkész ügye is, ki az ottani ág. ev. gimnáziumban a 100-at meghaladó ref. növendékeknek még nem kezdte meg a vallást tanítani. E miatt dr. Márk Ferenc okányi lelkész indítványára erélyesen felszólította a közgyűlés, hogy különbeni fegyelmi vizsgálat terhe alatt rögtön kezdje meg a vallástanítást. Széli Kálmán esperes köszönetet mond az elnökök­nek a tapintatos vezetésért a gyűlés tagjai nevében, a közgyűlés véget ért. —f. Templomavatás Slavoniában. Mult hó 30-án, a derék Sztárai Mihály működése egykori szinterén ünnepeltünk. Templomavatás és a refor­máció ünnepe együtt emelték szivünket s lelkünket oda, honnan száll alá minden jó adomány s tökéletes ajándék. A iordincei horvát nyelvű anyaegyház, közalapi tőke-segélykölcsönnel igazán szép, modern templomot épí­tett s ennek felavatása gyűjté egybe ott a környékbeli népséget s egyházmegyénk hat lelkészét, tanítóit s gond­nokait, sőt a megyei közigazgatás tisztviselőit is, élükön Jurkovics alispán úrral. Ragyogó szép idő mellett a különféle nemzetiségű s vallású népség zsúfolásig megtöltötte az új templomot. Az istentiszteletet az »Itn bejöttünk nagy örömmel« s a »Jövel szentlélek Úristen* eléneklésével kezdődött, a mely után Szász Károly püspök urunk helyettese, nagy­tiszteletű Szabó Péter esperes úr lépett a szószékre, buzgó imában adván hálát a magosságban lakozónak a sege­delemért, mit velünk közlött e templom-építés alkalmával, s kérte Istent, hogy tegye e házat istenházává s benne az evangélium fáklyája világoskodjék a sötétségben járók­nak mind az idők végéig. Ő utána a helybeli lelkész, Kulifay Elek prédikált Pál ap. Rom. 11. 33. verse alapján, nagy figyelem mellett beszélve ezen egyház múltjáról, jelenéről, a reformáció eredményéről itt és az egész földön, s végül a keresztyén felekezetek váltanait népszerűleg fejtegetve, az ev. ref. egyház igaz kereszténységéről iparkodott meg­győzni a hallgatóságot. Prédikáció után pedig egy katho­likus asszonyt vett át a református egyházba, mely aktus a nagyszámban jelen volt másfelekezetű hallgatóság ér­deklődését nagyban felköltötte. Minden cselekmény után természetesen egy-egy alkalmi énekvers mondatott. Követ­kezett az Úrvacsora osztása s agendázott és pedig hor­vátul Kulif ty István maradéki h. lelkész, ki ez alkalomra szüleihez gondnokával, a nevezetessé vált Özvegy Györgygyei együtt messze földről is megérkezett, hogy örüljön az örülők­kel. Keresztelés és esketési eset nem fordulván elő, az istentiszteletet esperes úr buzgó záróimája fejezte be. Igen sajnos, hogy a meghívott két német lelkész közül egyik sem jelenvén meg, német szó nem hallatszott ez alkalommal az új templomban, mit a német hallgatóság rosz néven is vett, elannyira, hogy e miatt a nazaré­nusság felvételével ijesztettek meg bennünket; de hiszszük, hogy ez csakis ijesztés akar lenni. Felemlítendő még, hogy a szegény egyház új templo­mába a még hiányzó harmadik harangját is beszerezte Budapestről, Thuri Jánostól, 250 frt értékben, mely a meg­levő kettővel igen szép összhangzatban gyönyörködteti a tordinceieket. A gyülekezet asszonynépe pedig 35 frtot gyűjtött, mely összeggel a szószéket, úrasztalát és a papi­széket selyem szegélylyel s arany rojttal húzta be s ugyan­ezekre, a kalotaszegi varrottassal vetekedő szöveteivel, ponyváival s kendőivel áldozott s behúzta velük az egész templomot, kórust, a falakat pedig kivül-belől viruló őszi virágokkal ékesítette fel. A délutáni istentisztelet után a kikövezett papi udvarban nemzeti táncukat, a kólót mutatták be és hogy a magyar táncot sem gyűlölik, bizo­nyítja az, hogy a, csárdást is jól s egész hévvel táncolták. Délután egy órakor a lelkészlakon az egyház ebédet adott vendégeinek, hol a szokásos felköszöntések nem hiányoztak. Ha a XVII. és XVIII. századok eseményeire gon­dolunk, mikor az antireförmáció Slavoniában azt a sok 92

Next

/
Thumbnails
Contents