Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-30 / 5. szám

tekintetben szenvedő emberiség javára munkálkodó intézménynek egy oly életerős fáját oltja be hazánk földjébe, melynek áldásos gyümölcseit első sorban a valami oknál fogva szerencsétlen polgártársak és iskola elhagyatottak fogják haszunkra fordítani. Más szóval: a nevezett humánus belügyminiszter igen jól átlátta, hogy ha meggyökerezteti és életre kelni segíti hazánkban a szabadkőművességet, akkor a humán jótékonyságoknak a szivekben kiapadhatatlan ősforrása fog felbuzogni, mely kifolyó ereit szerte a hazába fogja szétömleszteni, s ekként segítségére megy az egyház, állam és társadalomnak ott, a hol eddig ez a három tényező vagy elzárkozott, vagy tehetetlen volt. Ha a dolgok rendjén már idáig jöttünk, a kapcsolatnál fogva említsük meg, hogy a lefolyt közel 30 év alatt hazánkban a szabadkőművesség a szellemi és erkölcsi tökéletességre való törekvés mellett minő humánus a kotasokat létesített a kuliurával kapcsolatos jótékonyság terén. Mert egyfelől az állami költségvetésben szereplő és címünkbe fölvett »emberbaráti tanintézetek* eme szabadköművesi alkotásokkal részint összeköttetésben állnak, részint azokból folynak; másfefől pedig észreveszszük, hogy még mennyi pótolni valójuk van a humanistikus téreken az egyházaknak is, a társadalomnak is. A már említett, szabadkőmüvesi alkotások hazánkban ezek: 1. A rabsegélyező-egylet, mely 1874. július 1-én alakulván, idáig mintegy 2000 kiszabadult rabot segélyzeit 15,000 frt erejéig, melynek sok megtévedett ember köszöni, hogy ismét a becsület útjára tért. 2. A hajléktalanok menhelyének eszméjét a »Régi hívek* páholya 1876. januárban pendítvén meg, ma már a fővárosban négy menedékháza van, melyekben 1100 hajléktalannak adhat éjjelenként szállást. Említésre méltó itt különösen a Vl-ik kerületi menedékház népkonyhával és melegedő helyiséggel egybekötve és 402 ágygyal fölszerelve. 3. A népkonyhák jótékony intézményének felállítását mind a fővárosban, mind a vidéken a szabadkőművesség kezdeményezte. 4. A szünidői gyermektelep-egyesületet 1884-ben a »Haladás« páholy kezdeményezte s azóta évről-évre fejlődik erkölcsileg és anyagilag. 5. A hülyék nevelő-intézetét a »Zur Arbeit* páholy buzdítására Frim Jakab alapította s azóta sok száz szerencsétlen érezte ezen intézet jótékonyságát, főleg, mióta tényleg államosíttatott. 6. Melegedő- és levesosztó szobát 1885. óta a »Galilei* páholy tart fenn a főváros II. kerületében (Budán), melynek példáját újabban a »Reform* páholy követte a fővárosnak balparti részében. 7. A Budapesti Önk. Mentő-Egyesület eszméje a ^Könyves Kálmán* páholy érdeme. »Mindnyájunkat érhet baleset! Nyujtsunk segélyt mindenkinek, kivétel nélkül!« Ezek a Mentő-egyesület jelszavai. Utána létesült a kolozsvári Ö. M. E., sőt ezt vették mintaképül Bécsben és Párisban is. 8. A szegény betegágyas nők üdülő-házát a pozsonyi »Zur Freundschaft« páholy 1889. januárban alapította. 9. A gyermekvédő egyesület a »Könyves Kálmán« kezdeményezésére 1889. márciusban a végből alakult, hogy a nyomor miatt elzüllés veszélyének kitett gyermekek a társadalom hasznos tagjaivá nőjenek föl. 10. A Lujza-egyletben munkát kap az olyan ember, a ki szegény, de szegénységét valami oknál fogva titkolnia kell. Az egylet adja az anyagot s az vásárolja meg az elkészült munkát is. 11. A Teleia az »Eötvös* páholy kezdeményezésére 1891. október 27-én alakult azon célból, hogy irodalmilag és társadalmi úton a prostitúciót okozó s abból eredő káros viszonyokon javítson. 12. Az Arnphiesis a »Comenius« páholy kezdeményezéséből alakult a végre, hogy a felnőtt és szemérmes szegényeket ruhával ellássa. 13. A siketnémákat gyámolító egyesület eszméjét a »Korvin Mátvás« páholy vetette föl 1894-ben. 14. A nép- és munkáskaszinók eszméje a »Democratia« páholyból indult ki. Szabadkőműves alkotások továbbá: 15. A népoktatási kör; 16. az erkölcsös ponyvairodalmi vállalat: 17. a szegény iskolás gyermekeket felruházó rongyos egyletek1

, 18. ugyanilyen gyermekek élelmezésére a gyermekbarát egyesület; 19. számos gyermekkert és bölcsőde; 20. számos kórház és kórházi alapítvány; 21. hű cselédek és dajkák jutalmazása; 22. csavargók foglalkoztatása vagy a dologházak és javítóintézetek stb. Az elősorolt alkotásokhoz vegyük még oda a társadalmi téren elért actiók közül a) a »Könyves Kálmán* kezdeményezésére a Szabad Lyceumot ; b) a »Reform« páholy érdeméből a Klapka-szobor létesítését; c) ugyanennek és a »Deák Ferenc« páholynak indításából a vagyontalanoknak nyújtandó jogsegélyt-, d) a »Siculia« páholy indítványából az Pártatlanul elitéltek kártalanítását e) a párbaj-kérdésnek megoldását az »Összetartás* páholy sürgetésére; f) a munkás viszonyok tanulmányozására s javítására célzó intézkedéseket; g) »Zukunft« páholy kezdeményezésére a cselédügy rendezését • h) a mensa okademica és a szegény egyetemi tanulók állandó és rendszeres segélyezését; i) az »Unió« páholy által az epileptikus betegek ügyének felkarolását; k) a »Democratia« páholy által az elmebeteg-ügy terén való szomorú állapotok javítását stb. (L. bővebben »A Szabadkőművesség Hazánkban*. Ára 1 frt. Budapest, 1896. A Nagypáholy sajátja című könyvet.) De ki győzné a sok-sok szabadkőmüvességi jótékonyság és a szabadkőművesség által felkeltett társadalmi mozgalmakat mind felsorolni? Pedig a jövendő napok feladatául várakoznak többek közt: 1-ször, hogy az egész társadalom mintegy dogmává tegye, hogy a szegények gyámolítása nem alamizsna, hanem munkaszerzés által történjék; ebből folyólag 2-szor, a mai jótékony intézetek javítása, melyek igen sokszor épen ellenkezői annak, a minek lenniök kellene; 3-szor a kivándorlók oltalmazása haszonlesők ellenében; 4-szer a háborús a politikai gyűlölség áldozatainak gyámolítása; 5-ször a nyilvános tisztaság és hygiena érdekében eddig elhanyagolt intézmények alkotása; 6-szor a tudományoknak és művészeteknek szélesebb alapon való felkarolása és pártolása; 7-szer, a babona és erkölcstelenség elleni küzdelem ; 8-szor, a hites lelkiismereti szabadság támogatása stb. Ezek bizonyára mind olyan célok, a melyek hazánk kultúrájának és humanistikus ügyének fejlesztésére egyfelől erőfeszítő fáradságot kívánnak ugyan, de másfelől a legszebb kilátással kecsegtető reményeket nyújtják. (L. bővebben dr. Henne Am Rhyn Ottó: »Adhuc Stat!« c. könyvét. Ára 1 korona. Nagyvárad »László király* páholy sajátja.) Ha ezek után valaki azt kérdezné, hogy mi köze van a felsorolt dolgoknak egyházi lapban az iskolaügyi rovatban, továbbá, hogy mily összefüggésbe hozhatók az állami közokt. költségvetéssel, illetőleg a cikkünk elején álló címmel? ezen kettős kérdésre a mennyiben cikkünk bevezető részében meg nem feleltünk volna, megfelelünk a következőkben. Ugyanis minden iskola végcélja azon egyszerű tudományban gyökerezik, mely Isten és emberszeretetre oktat. Jézus, az isteni nagy mester, azt kívánta tanítványaitól, hogy »legyetek tökéletesek« és csak egyetlen feltételt tűzött elibök, a szeretetet. Ekként a nevelésnek egyedüli célja a szeretet által az embert boldogságra és boldogításra nevelni. S ha az állam a társadalom és az egyház olyan nevelési rendszert tudna követni iskoláiban (templomaiban), a mely egyik embert a másik igaz testvérévé tenné: akkor megszűnnének az államfelforgató eszmék, az anarchizmus és socialismus pusztításai, sőt