Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-11-06 / 45. szám

még pedig nagy hatással. Az 1067. szám a francia üoppée költeményeiből mutat be 22 költeményt Bogdánff'y Lajos csinos fordításában. Köztük van a hires »Kovácsok sztrájkja* is. Coppée lágy, érzelmes líráját helylyel-közzel erősen realisztikus elbeszélőhang váltja föl. A fordítás erőteljes, színdús. Az 1068—1069. számú füzetben Echegaray-nak, a nagy spanyol drámaírónak egyik szenzációs színmüvét, az »Őrült-e vagy szent?« címűt kapjuk Huszár Vilmos kitűnő fordításában. A színműben sok ugyan a szertelenség s a nagy lélektani probléma megoldása ellen is emelhető komoly kifogás; de a nagy probléma, melyet fölvet, a mély psychologia, melylyel alakjait elénk állítja s a finom dialogok költői szépségei: a darabot, mint olvasmányt is rendkívül érdekessé teszik. — Az 1070. szám Heyse Pálnak, a jeles német novellistának »Sellő* című poétikus elbeszélését közli Szikrai Odó fordításában. Az 1072—75. számú füzetekben a francia elbeszélő irodalom egyik legfinomabb tollú munkásának, Uchard Maris-nak hatásos regényét, »Barthier Joconda«-t olvassuk, melynek jól hangzó fordítása Molnár Gyulától való. Mindeme fordított kötetekben arra törekszik az Olcsó Könyvtár, hogy az illető külíöldi irodalom jellemző termékeit mutassa be a magyar közönségnek. De eredeti magyar műveket is ad ki az Olcsó Könyvtár. így az 1071. sz. füzet a negyvenes évek egyik sokat emlegetett írójának, Kuthy Lajosnak az emlékét említi fel, a ki nevét a Hazai rejtelmekkel maradandóvá tette irodalomtörténetünkben. »Egy iskolai kaland* című novelláját kapjuk itt új lenyomatban, egyikét ama jóízű történeteknek, melyek a régi magyar életet oly igen jellemzik. Az elbeszélés hangja és modora ma kétségtelenül más, mint a félszázad előtti irodalomé volt; de Kuthy novellájának érdekességéből keveset von le a megváltozott ízlés. — Az Olcsó Könyvtár egyes füzetei 10 krért, a kettősek, hármasok stb. kétszer-háromszor annyiért kaphatók a Franklin-Társulat kiadóhivatalában Budapesten. EGYHÁZ. A reformáció emlékünnepét kegyeletes érzések közt ünnepelte meg a budapesti ref. egyház s ünnepelték meg az iskolák. Az egyház október 30-án, a rendes vasárnapi istentisztelet keretében ülte meg az ünnepet, a mely alkalommal Pesten Papp Károly, Budán Haypál Benő, Kőbányán Török József, a Rózsa-utcai imaházban Gergely Antal tartotta az ünnepi beszédet nagy és fényes gyülekezet előtt. Az iskolák és iskolai egyesületek október 31-én délelőtt ünnepeltek. Az idegen intézetekben tanuló ref. gimnázisták s a népiskolák felsőbb osztályú növendékei számára délelőtt 9 órakor a Kálvin-téri templomban tartatott ünnepélyes istentisztelet, a melyre azonban a felnőttek közül is akkora közönség sereglett össze, hogy a templomot egészen megtöltötte. Az ünnepi beszédet Keresztesi Samu vallástanár mondotta, lelkesen, igaz meggyőződéstől áthatva, a mely élénk benyomást támasztott mind az ifjúság, mind a nagy közönség lelkében. — Ugyanezen jdőben tartott ünnepélyt a ref. főgimnáziumi »Konfirmáltak egyesülete« is a gimnázium nagytermében, hol szintén nagy és díszes közönség sereglett egybe s gyönyörködve hallgatta az ifjaknak, a jövő reménységeinek lelkes szavalatait és felolvasásait. A reformáció emlékünnepét a budapesti theologusok az idén ismét vidéki gyülekezetben ünnepelték meg a tanárikar engedélyével és az illető lelkipásztorok meghívására. Bicskére Sörös Béla vezetése alatt kilenc tagból álló csoport rándult ki s közülök d. e. Sáfár Béla prédikált, d. u. Kustár Dániel imádkozott, Kulifay László alkalmi ódát szavalt, Sörös Béla felolvasást tartott, Kontra Aladár alkalmi költeményt szavalt és Varjas József záró imádságot mondott. A-Némedin d. e. Varga János végezte az istentiszteletet, a délutáni ünnepélyen Varga János alkalmi beszédet, Firtusz Gyula alkalmi felolvasást tartott, Kájel Endre pedig szavalt. Ócsán Vass Kálmán prédikált, és Dúzs Dezső tartott beszédet az ünnep jelentőségéről. Az ünnepélyeken nagy és figyelmes közönség volt jelen s a beérkezett tudósítások nagy elismeréssel szólanak az ifjúság ünnepi szerepléséről. Tanácsbiró-választás. A tiszántúli ref. egyházkerületben, az egyházak szavazatainak nagy többségével Luhy Géza választatott meg egyházkerületi tanácsbiróvá. Lelkészválasztás. A nyirbogáti ref. gyülekezet, meghivás útján Szilágyi Imre debreceni segédlelkészt választotta meg lelkipásztorává. A latin, görög és örményszertartású kath. lelkészek kongruájának ideiglenes rendezése ügyében, a mint már lapunk mult heti számában röviden említettük, a vallás- és közoktatásügyi és a pénzügyminiszterek, f. é. október hó 24-én 4433. elnöki szám alatt közös rendeletet bocsátottak ki. A miniszteri rendelet a nem kath. lelkészek kongruája tárgyában alkotott 1898. évi XIV. t.-c. 23. §-ában megadott jogban gyökerezik s általában véve nem egyéb, mint az 1898: XIV. törvénycikknek a katholikus lelkészekre nézve rendeletileg való alkalmazása. A kiegészítés e szerint is 800, illetve 400 frtra történik, és pedig fokozatosan, az állami költségvetésbe e célra külön felveendő összegek segítségével. A jövedelmek felszámítása s a levonhatók levonása ugyanazon elvek szerint történik, mint a melyek az 1898: XIV. törvénycikkben meg vannak állapítva. Hasonlóképen ép úgy érvényesül az állami ellenőrzés és felülbirálat a rendeletben, mint a törvényben. A kiegészítésért a kérvények 1899. évi július hó 30-ig nyújtandók be. — Fokozatos lesz tehát a r. kath. lelkészek jövedelmeinek kiegészítése; de hogy hány esztendő alatt történik meg, arról a rendelet nem szól, pedig szeretnők ezt is tudni. A mi kongruatörvényünkben meg van szabva a 9 év; szerettük volna, ha a rendelet is világosan beszélne e tekintetben s nem csak az általános »fokozatos* terminust használná, mert ez jelenthet 25 esztendőt is, de jelenthet 5 esztendőt is; pedig az ellen határozottan tiltakozunk, hogy a rendelet a keresztülvitelben elébe vágjon valaha a törvénynek. A rendelet csak ideiglenesen intézkedik a dologban; de szeretnénk már egyszer azt is megtudni, hogy a végleges rendezés terhét a pápás egyház maga veszi-e magára, vagy pedig az állam s azzal együtt a mi nyakunkba veti ? Már régen parturiunt montes, lássuk már egyszer: quid nascitur! Csak azután ne a mesének legyen igaza !