Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-10-23 / 43. szám

testi-lelki organismus is életerős, ruganyos és az idegesség minél ritkább lehetne, stb. Egyszóval: a módszeres tanácskozások megtartásával és végrehajtásával a rosz tanterv is ideális magaslatra kerülne; ellenben a nélkül az ideális tanterv is gyarló, fogyatékos és a végeredményben sikertelen alkotásnak bizonyul. Állításunkat erősítsük meg magából a kérdésünkre tartozó rendtartásból, alapul véve az 1890. évi 23583. sz. rendelettel kiadott állami rendtartást, melyet többé-kevésbé a felekezetek is, különösen az államsegélyes intézetek, követnek. 34. §. > Minden tanári testület az országos, esetleg a helyi viszonyok tekintetbe vételével módosított és jóváhagyott helyi tanterv értelmében megállapított tanmenet szerint teljesítvén az oktatást, a személyváltozás vagy más körülmény miatt szükséges módosítások megállapítása végett minden tanév kezdetén, továbbá január és április hó első hetében ú. n. módszeres tanácskozást tart. E tanácskozásnak feladata megállapítani az iskolai és házi feladatok számát és idejét, továbbá kijelölni az olvasmányokat és könyv nélkül megtanulandó irodalmi darabokat. Az igazgató e 'tanácskozásokban főleg azt érvényesítse, hogy középiskoláinkban a tanítás, szakok szerint több tanár között oszolván meg, a tanítás szükséges egyöntetűsége és kellő összefüggése csak akkor érhető el, ha minden egyes tanár az ösézes elvégzendőkről nemcsak általában, hanem azok részleteire, sőt a követendő eljárásra nézve is, kellő tájékozást nyert. Ezért kívánatos, hogy a tanulmányi naplót minden tanár, óráról-órára pontosan betöltse s főleg a rokonszakok tanárai egymás tanításának menetét éber figyelemmel kisérjék«. (Ezt az erdélyi ev. ref. kolleg. rendtartás még azzal egészíti ki, hogy: »a tanítást a vasárnapi szüneten kivül más, egész napra terjedő szünet ne szakítsa meg*. Továbbá: »az ugyanazon vagy a közelről rokontantárgyakat tanító tanárok az igazgató elnöklete mellett, a szükséghez képest szakértekezleteket tartanak, a hol vitatás alá jőnek az írásbeli gyakorlatok tárgyai ; kijavításuk módja, a klasszikus és az újabb nyelvekből az olvasmány-tárgyak.«) 35. §. »Az ellenőrző tanácskozások minden tanév október utolsó hetében, továbbá február és május közepén tartandók és pedig osztályonként külön osztálytanári, végül együttes tanártestületi tanácskozás. Az ellenőrző osztálytanári tanácskozás feladata minden egyes osztály tanulmányi és fegyelmi állapotának feltüntetése. Az osztályfőnökök, végig menve osztályuk névsorán, elsorolják mind a saját, mind pedig az osztályukban működő tanárok észrevételeit minden egyes tanulóról. — Közös megállapodás útján kijelölik az egy-egy osztályban működő tanárok, hogy mely tanulók méltók a megdicsérésre vagy megintésre, esetleg megrovásra. Az együttes tanártcstületi tanácskozás feladata az osztályfőnökök előterjesztései alapján az egész intézet tanulmányi és fegyelmi állapotát feltüntetni. E tanácskozás tárgyalja az osztálytanári tanácskozások eredményeit s határoz egyes osztályok s egyes tanulók irányában követendő eljárás felett (pl. egyes osztály megdicsérése jegyzőkönyvi kivonat felolvasásával; a megintett tanulók szüleinek értesítése.) Mindennemű tanártestületi tanácskozáson az igazgató elnököl (Erdélyben az osztály-tanácskozmányon az illető osztály vezetője) és minden ily tanácskozáson az összes tanároknak elejétől végig jelen kell lenniök.« Az ezekben szószerint közlött két- s illetőleg háromféle tanári tanácskozáshoz fűzendő további reflexióinkat egy második cikkben mondjuk el. Sepsi-Szent-György. Benke István, ev. ref. kollégiumi tanár. TÁRCA. Magyarország.* írta: Sántha Károly. Hungária. Mily gyötrő bánat kínoz engemet! Szegény fejem! e bú még eltemet! Én testemet fájó sebek borítják, Én szívemet nehéz gondok szorítják; Vészhírek érkeznek mindenfelől, Viszálykodó testvér testvérre tör, Ez itt sikkaszt, mert pénz az istene, Emez paráznasággal van tele; Az ott a harctól gyáván megriad, S kioltja életét kétség miatt. Hol a család, a békés, tiszta, boldog? Óh nézzetek kínomra, égi boltok! Az ellenség. Ha! ha! ütött az óra. Vége, vége! Az élet lángja, mint a mécs, kiége. Rég lestük veszted. Hírnév oda hát — Dicső Hungária, jó éjszakát! A jó barát. Jaj néked, oh jaj, szegény Magyarország, Meghervadott búgondban a te orcád! Mely nem tört, nem hajolt száz vész alatt, Ketté roppan hatalmas derekad. Török, tatár el nem pusztíthatott, S most gyilkosod lesz önnön magzatod! Hungária. Nem, nem vár rám ily kisszerű halál! Felséges álmom nagy jövőbe száll; Van orvos még hatalmas, isteni, Ki rajtam tud s akar segíteni. Tudomány. Én majd segítek rajtad, betegem, Megtöltöm gyermekidnek a fejét Ismeretekkel, munkával kezét, S eszméiket széthordom sebesen, így kényelemben élnek majd, tudom, Ipar, művészet, a te utadon. Hungária. A fejet, a kezet megtöltheted, De mondd, megtöltöd-e a szíveket * E költeményt jó volna minden intézetben, minden ifjúsági egyletben s általában minden refomációi ünnepélyen okt. 31-én elszavalni. Szerit.