Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-10-16 / 42. szám

szomorú hírre tett szert, lelkészi állásának betöltését újabban egy új díjlevél összeállításával késleltette. Az új charta az előbbinek %-ára van tervezve, melynek nagy részét a hivatal jövedelmének emelésére adományozott földek túlságosan felszámított jövedelme képezné. Kérésével elutasíttatott. Az egyházmegyei közgyűlés kimondta, hogy új díjlevelét vagy úgy alakítsa át, hogy az 1200 frton alúl ne maradjon, vagy csoportosuljon a számára kimutatott egyházzal, mely úton jelentékeny teherkönnyebbülést érhet el; s ha egyiket sem tenné, úgy az érintetlenül hagyandó régi díjlevél alapján köteles lelkészi állomását betölteni. Felebbeztek. Első nap 61 ügyet tárgyalt le a közgyűlés. Ez este a közgyűlés jelen volt tagjai Szilágyi Dezső gondnok úr vendégei voltak, a vacsora azonban, a nemzeti gyászra való tekintettel, minden felköszöntő nélkül, komoly ünnepélyességgel folyt le. Nem mondták ki, de tudta mindenki, hogy ez a tisztelve szeretett gondnok búcsúja tőlünk, s e gondolat elszorított minden egyházmegyénk sorsán aggódó szivet, ezekben a nehéz napokban. Szept. 14-én, az előbb említett ügyek tárgyalása s a 69-dik ügy letárgyalása után a közgyűlés felfüggesz tetett, hogy a bírósági ügyek tárgyaltassanak. A legtöbb időt az oldi egyháztagok patvarkodása lelkészük ellen foglalta el, mely azonban ítélettel nem nyerhetett befejezést, mivel Gondnok úrnak távoznia kelletvén, a sok vizsgálat következtében annyi érdekeltségi eset állott elő. hogy a bíróság kellő számú tagokból meg nem alakulhatott. '/2

12 órakor a közgyűlés újra megnyittatott és Szilágyi Dezső gondnok úr hivatalosan, de látható meghatottsággal, az ő sajátos ékesszólásával jelentette be lemondását, melynek elhangzása után esperes űr tolmácsolta hosszasabban a közgvülés érzelmeit a válás fájdalmas pillanataiban. A közgyűlés 13 éven át tisztelve szeretett gondnokának felejthetetlen érdemeit jegyzőkönyvileg örökítette meg. A világi elnöki széket Fazekas Sándor, hivatalára legidősb vil. tanácsbiró foglalta el. Ugyanő végzi a helyettes gondnoki teendőket is. A gondnoki állás betöltésére a szavazás f. évi dec. 1. határidővel elrendeltetett. A tanügyi bizottság újra választatott 6 évi időtartamra. Kimondatott, hogy a majdan megválasztandó gondnok beigtatása végett külön rendkívüli gyűlés egybe nem hivandó. Kerületi képviselőkül Morvay Ferenc egyházi és Renkő Gyula világi főjegyző választattak meg. A bíróság legnevezetesebb tárgya a viszlói csúf lelkészi választás utójátéka, a megsemmisített választás alkalmával vétkesnek talált lelkész és a korteskedett viszlói volt gondnok ellen indított fegyelmi ügy volt. Mindketten a korteskedésben vétkeseknek mondattak ki s pénzbirságra, egyszersmind a lelkész szenvedő, a gondnok pedig cselekvő választó képességének is bizonyos ideig felfüggesztésére ítéltettek. Felebbeztek. De terhükre az egyházmegyei ügyész is felebbezett. Ezeket tartottam szükségesnek — mint a közfigyelemre érdemeseket — a gyűlés gazdag tárgysorozatából közleni. Későn, mert hittem, hogy ily fontos dolognál, annyi figyelő résztvevő s tollatforgató ember közt leend a ki engem —- ilyenkor túlhalmozott teendőim közt — helyettesít, illetve megelőz; sőt vártamis a szerkesztőség kijelentése után. De, ha késtem is — ez alkalommal — biztat a tudat, hogy a valóságok közlésével nemcsak hű képet adtam a mi mostani elég aggasztó egyházi életünkről, de talán a gondolkodásnak is anyagot jelölhettem ki Vajha! volna Gileádban gyógyító balzsamolaj! De, talan lesz. Isten az övéit, el nem hagyja és az ő evangéliuma által gyűjtött nyájnak ma is pásztora az áldott Úr Jézus Krisztus. Legyen úgy! Nagvváty Morvay Ferencz, egyházmegyei főjegyző. Kóros állapotok a brassói evangélikus egyházmegyében. Néhány évvel ezelőtt történt, hogy felhívtam e becses lapban az illetékes egyházi főhatóság figyelmét a brassói evang. egyházmegyében tapasztalt sajnálatos eseményekre, mert már csupán nemzeti ügyünk szempontjából is kívánatosnak tartom, hogy különösen az exponált vidékeken mindenek ékesen és jó rendben történjenek közöttünk. Kétszeresen áll ez a brassói evang. egyházmegyéről, mely a szász egyházból kiválva s nehéz viszonyok közt szervezkedve, céltudatos vezetés nélkül könnyen bomlásnak indulhat vala, a minthogy annak is indult. Az önmagában meghasonlott háznak el kell pusztulnia. Kiáltó szavamra az éber őrök akkor a bomlásnak és pusztulásnak útját állták, a bajokat orvosolták ; de csak részben. Kíméletesek akartak lenni. A helyett, hogy a helyét méltóképen betölteni képtelen vezért elbocsátották volna, igazságos ítélettel mementót mondottak néki; arra azonban nem gondoltak, hogy az illető férfiú a mementókra nem szokott hallgatni. Szomorú elégtétel az nekem, hogy a brassói evang. egyházmegye ma már egyházunk egyik nyilt s mondhatnám gyógyíthatlan sebe. Míg ugyanis eddig csak a lelkészi karban dult ott a pártharc s inkább csak egyházi téren, ma már az üszök a nép között is tüzet fogott s — országvilág előtt a politikai téren mérkőznek a felek. Még egyszer felemelem hát gyenge szavamat, nem, hogy személyeket bántsak és támadjak, hanern hogy a kóros állapotokra tereljem ismét az illetékes körök figyelmét. Mert elvégre is nem személyekről van itt szó, hanem egy egész egyházmegyéről s abban az ékes és jó rendről; sőt talán már valamivel többről is: evang. egyházunk jó hírneve, becsülete és köztisztességéről. A tények beszéljenek helyettem. Nem szólok arról, hogy a körön kivül állók ott a Királyhágón túl, miként vélekednek a brassói evang. egyházmegyéről. Megdöbbentő dolog az, mikor egy evang. egyházmegye fejéről a >Székely kitelepítés« című röpirat szerzője, Siculus Verus, nyilván ki meri mondani, hogy a mióta Moor Gyula esperes Erdélybe vetődött: »Rrassómegye a közbotrányok színterévé lett s az egyenetlenség, visszavonás és gyűlölködés napirenden van«; hogy nevezett »agitator et consortes« a legtiszteltebb férfiakat (Orbán Ferenc igazgató-tanárt, Koos Ferenc tanfelügyelőt) »méltatlanul és alaptalanul a legrútabb rágalmakkal illeti« ; hogy saját egyházában boszúállástól lihegve, mindazokat (kurátort s presbytereket is), a kik vakon nem engedelmes