Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-23 / 4. szám

»Ha a régi korra visszagondolok s összehasonlítom azt a jelennel, örömmel kell elismernem, hogy mind anyagi helyzetünk, mind pedig befolyásunk az iskolák szellemi ügyére nézve, a mi javunkra lényegesen meg­változott. A régi tanítók, kik ezeréves hazánk hantjai alatt porladoznak, hivataluknak csak terheit, az életnek csak nyomorúságos küzdelmeit viselték. Azok nem lehettek oly szerencsések, hogy a jövő nemzedeknek tanításáról és neveléséről hivatalosan tanácskozhassanak. De azért el kell ismernünk, hogy a régi reform, tanítók, nehéz helyzetükben is, a kötelesség lelkiismeretes teljesítése által, a magyar népnevelést szivükön hordoz­ták s el nem hanyagolták, magoknak pedig a tiszteletet és közbecsülést megszerezni iparkodtak. Ez legyen a mi főtörekvésünk is. Igen . . . úgy volt . . , de sajnálattal kell bevalla­nunk, hogy a régi tanítókkal együtt elmentek a régi val­lásos lelkű emberek is, megváltozott minden . . . régen a tanító helyzete volt nyomorúságos, most ezen kór átszállott a társadalomra s onnan beszivárog az iskolai életre . . ; régen az iskola adott irányt a valláserkölcsi életnek, volt befolyása a családra, most nincs semmi; régen a szülők tudtak érdeklődni és parancsolni gyermekeiknek, most nem érdeklődnek és az iskolai ügyekkel általában foglalkozni nem szeretnek. Az iskolai életnek ezen jelenségei nem lehetnek ismeretlenek előttünk, épen azért hasznosabb és egész­ségesebb rendszert kell behozni a magyar népnevelésbe, több időt kell fordítani az ismétlőiskolákra s ott a vallás­erkölcsi élet fejlesztésére: szóval legyen élet és erő a vallásoktatásban, a nevelésben és tanításban. A népnevelés ezen újjáalakításához az államkor­mánynak, a nemzet nagyjainak és a mi egyházi főható­ságunknak kell megtenni az első lépést.* Komoly, szívből fakadt, igaz szavak ezek s méltók arra, hogy megszívleltessenek; mert a nép csak addig lehet biztos básisa egyházunknak, a míg vallási és erkölcsi kötelékekkel magunkhoz fűzzük s szivében, lelkében az igaz hitet és erkölcsöt ébren tartjuk. Igen figyelemre méltó, ugyancsak a Máthé László által írt pályanyertes dolgozat is a füzetben. A népneve­lői irányelvekről szól s itt is a vallásos és erkölcsi neve­lést mutatja ki a népoktatás fundamentumául s a gyer­meknevelés egyik sarkalatos pontját a tanító vallásos kép­zettségeiben keresi. Közöljük belőle a következő szép részleteket. »A társadalmi életnek legmélyebb és legtisz­tább forrása a vallásos szívben fakad, azért a gyermeket iskolai életében, mint reá nézve is egy kész társadalom­ban egyszerre kell nevelni és tanítani, még pedig úgy, hogy az Isten imádása és félelme, a szülők és testvérek szeretetének megérdemlése, annak fokozatos fejlesztése előzze meg mindig a tanítást; mert nem áll ám az, hogy a gyermekben, magára hagyva is, a szív nemesebb érzel­mei kifejlődnek»Az egyedüli igaz célja a mi tanítói munkásságunknak legyen testileg és lelkileg erős embert képezni a családnak és társadalomnak. Ha testi és lelki erőben, feddhetetlen erkölcsben küldhetjük ki az élet isko­lájába tanítványainkat, ha megtanítottuk őket nemcsak imádkozni, de dolgozni is: akkor ne féljünk, hogy a tár­sadalmi viharok, valláserkölcsi tévelygések erőt vegyenek azon kis hajón, melynek iránytűje a tiszta vallásos szív, kormányzója az előre látó okos ész*. >Az egészséges iskolai életnek, mint egy kis társadalomnak, legfőbb élte­tője a vallásos érzelem okos fejlesztése*. »Az ismétlős gyermekek hetenkint a törvényszabta időben szigorúan iskoláztassanak. A valláserkölcsi neve­lést itt különösen szem előtt tartva úgy kell működni a tanítónak, hogy a gyermek szivében mindazon nemes tulajdonok működésben legyenek, melyek kedvessé teszik őket Isten és az emberek előtt. Ha ezen úton haladunk, hiszem, hogy megtaláltuk a legközvetlenebb összekötte­tést az élet és iskola között.« Kívánjuk, hogy a bács-bodrogbmegyei ref. tanító­testűlet továbbra is tartsa meg e nemes egyházias irá­nyát s hogy a tiszteletreméltó elnök által kifejtett vallás­erkölcsi irányelvek vezessék minden egyes tagját. így lesznek iskoláink egyházunk veteményes kertjei s így lesz valóban Isten áldása nemes munkájukon. GYÁSZROVAT. f Szilágyi Gyula, a nagyenyedi Bethlen-kollégium főgimnáziumának igazgatója s a klasszika-filologia tanára, életének 44-ik s tanári működésének 22-ik évében e hó 18-án elhunyt. Újabb gyász borul e nagynevű intézetre s megdöbbentően igaz, mit a kollégium elöljárósága mond gyászjelentésében: »Lelkünk megtéved az évek hosszú során, a mint folyton vigaszt keres és egyre újabb gyászt talál!« Oh elégelje meg már a jő Isten a csapásokat, az elhunytnak pedig adjon csendes pihenést a sírban s lel­kének örök dicsőséget az ő egeiben ! KÜLÖNFÉLÉK. * Lelkészválasztások. A gömörpanyiti ág. ev. egy­ház Ghalupka János pozsonyi segédlelkészt, a gicei (Gömör­megye) ev. ref. egyház Farkas Miklós székelyi (Szabolcs­megye) lelkészt, a csanálosi (Zemplénm.) ev. ref. egyház Rácz Gyula rimaszombati segédlelkés/t, a nagy-megyeri (Komáromm.) ev. ref. egyház Fekets Sándor jókai lel­készt választotta meg lelkipásztorává. * Egyházi választások. A tiszántúli ev. ref. egy­házkerület a Lengyel Imre egyházmegyei gondnokká tör­tént megválasztatásával megüresedett kerületi világi tanács­birói székbe nagy többséggel (723 szavazatból 481-gyel) Puky Gyulát, a debreceni kir. ítélőtábla kiváló elnökét ültette, s vele ép oly fényes tehetségű, mint magas állású és buzgó férfiút kötelezett el ügyeinek szolgálatára. — A Jíüküllöi református egyházmegye kerületi képviselőivé

Next

/
Thumbnails
Contents