Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-25 / 39. szám - 1898-10-02 / 40. szám

Kun-Félegyházát, Kocsért anyásítani óhajtja; Szabadkát az alsó-baranya bácsi egyházmegyéhez engedi; ellenben Hatvant Gyöngyös mellől nem kivánja elszakítani. Az egyházkerületi gyűlésre p

képviselölcül Szekér Sándor és Klimó Pál lelkészeket, Ádám László és Antos István világiakat küldi az egyházmegyei közgyűlés; a közalap és gyámint eseti bizottságba Takács József lelkészt és Bagossy Károlyt. Benedek László főjegyző lemondását nem fogadták el. Szeptember 21-kén folytatólag tartott egyházmegyei közgyűlésen, az öreg egyházmegyei gondnok helyett Péter Dénes, majd Szeles József világi tanácsbirák elnököltek. A nagy-kőrösi egyháznak megengedték a domesztikának az egyházi adófőkönyvbe vezethetését, a bevallási ívek szabályszerű beszolgáltatása mellett. Megerősítették a törteli-, jász-lajos-mizsei és tápiószelei tanítói díjleveleket. A ceglédi egyház házvételét helyben hagyták. Tisza-Várkonynak — tekintve nagy szegénységét — domesztikai átalányát 20 frtban állapították meg. Ceglédnek, egy tanítói nyugdíjazás ügyében fölmerült napidíjféle költségeit az egyházkerületi pénztárra utalták kifizetés végett. Izsáknak a tanítói korpótlék ügyében beadott kérvényét, az esperesi jelentés hasonló pontjára hozott határozattal elintézettnek tekintették. Aztán azon segélykérő kérvények nagy számát intézték el, melyeket egyházak és lelkészek a Baldácsyalaphoz, közalaphoz, államsegélyosztó bizottsághoz intéztek és pedig tekintve a közterhek magasságát, melyet eme népes egyházmegye emel, többnyire ajánlólag. Végül köszönetet szavaztak Nagy-Kőrösnek a szives vendéglátásért s megválasztották a jegyzőkönyv-hitelesítő bizottságot. A közgyűlés már-már épen oszló félben volt, midőn Sánta Béla egy indítványt tett, általánosságban szólva az egyházpolitikai helyzetről. A közgyűlés fölkérte az indítványozót, hogy indítványát írásban adja be és specifikálja egyenként mindazt, a miben az egyházmegye tevékenysegét megindítani óhajtja. Aztán az esperes áldáskivánásai közben bezárta a közgyűlést. Szeptember 20-án délután birósági ülés is volt. Itt megválasztották az időszaki tanácsot, fölmentettek egy egyént a fegyelmi eljárás alól, mely fölmentés ellen az ügyész felebbezett; leszállítottak egy keresetet a tószegi egyház ellen. Szeptember 20-án délben a nagy-kőrösi egyház közebéddel tisztelte meg vendégeit, mely igen kedélyesen folyt le. A gyűlés tagjai a legjobb benyomásokkal távoztak Nagy-Kőrösről. Idegen. A tolnai ev. ref. egyházmegye közgyűlése. A tolnai ev. ref. egyházmegye Szegszárdon, szeptember hó 13-án tartotta évi rendes közgyűlését, Szilassy Aladár gondnok és Dömők Péter őcsényi lelkész-esperes elnöklete alatt. Szükségtelen mondani, hogy az általános, nagy nemzeti gyász hatása alatt voltunk mindnyájan azon szomorú napokban és így a gondnok úrnak megnyitó, a veszteség és fájdalom nagyságát szép szavakban tolmácsoló beszéde mindnyájunk szivében élénk visszhangot keltett. Ennek hatasa alatt vonultunk fel mindnyájan a szegszárdi díszes ref. templomba, hol Borzsák Endre helybeli lelkész megható imában emelte fel sziveinket ahhoz, ki nékünk erős hajlékunk volt minden időben. E rögtönzött, de szép és megható gyász istentisztelet után fogtunk az Urnák nevében az ügyek elintézéséhez. Kiemelkedőbbek a következők voltak. Esperes úr kimerítő jelentésben tárta elénk azon egyházak állapotát, melyeket első ízben látogatott meg ez év folyamán. A kép, mit e jelentés előnkbe tárt, általában véve megnyugtatónak és biztatónak mondható. Az egész egyházmegye területén egy-két kitérés, és alig 10 eset fordult elő, melyben házasságkötés alkalmával az egyházi esketés mellőzve lőn. Nagyobb mérvű építkezés az egyházmegyében nem volt. Őcsény és Mórágy fedették templomaikat ezer forintot meghaladó költséggel. Nagyobb adomány volt Pakson, egy ezer forintos az egyház közszükségeire. A tanügyi bizottság hü és kimerítő jelentésben tárta a közgyűlés elé az iskolák és a tanügy állapotát, a mely szerint az iskoláknak úgy külső, mint belső állapota általában véve jó; az egyházak legtöbbjében buzgó, képezett és a mi fő: egyházias tanítók működnek. Szomorú kivétel a várkonyi tanító, kit az egyházmegye, többrendbeli mulasztásai és kihágásai alapján nem erősített meg az év folyamán elfoglalt tanítói állásában. Azon egyházakban, hol tanítóhiány volt, államsegély útján lőnek új állások szervezve; úgynevezett segédtanítói állás az egész egyházmegye területén immár csak egy van. Az egyházmegye általában véve elég gondot fordít a tanügyi dolgokra; bár itt, mind bizonyára máshol is, még több felügyelet, még nagyobb érdeklődés nem ártana. Élénk érdeklődést és nagyobb vitát keltett a tanítói egylet által a közgyűlés elé terjesztett tanítói ötödéves korpótlékok ügye. A minisztérium u. i. rendre utasítja vissza., alaposan megokolt kérvények dacára is, a fedezet hiányában segélyért folyamodó egyházakat. Október elseje közeleg, a tanítók két szék között . . . csalódott reménynvel várják az igéret teljesülését. A közgyűlés elhatározta, hogy a visszautasított egyházak jogos kérelmüket az esperes, illetve püspöki hivatal útján mielébb újítsák meg, mert ötödéves korpótlékot új kivetés útján fedezni lelkészre és tanítóra nézve is kész veszedelem. A gyám- és közpénztárak állapota a buzgó és körültekintő pénztárosok vezetése mellett, dacára a megye egyes vidékei anyagi hanyatlásának, kielégítő. A »mérlegeket« vizsgáló számvevőszék aggódva látta a tartozási és hátraléki rovatok szaporodását; de hát az Ínséges esztendő! A bonyhádi egyház anyásításért folyamodott újból. Jól megokolt kérelme bizonyára immár kedvező elintézést nyer, különösen a most ott szép eredmény nyel és mindenek megelégedésére működő h.-lelkészre. Biczó Zsigmondra való tekintettel. Segélykérvény volt elegendő, egyházak és lelkészek részéről. Egy-két kivétellel, meleg ajánlattal mennek a felsőbb forumok elé. Sok szív várja reménynyel és aggodalommal sorsukat.