Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-18 / 38. szám

KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. A budapesti református főgimnázium igazgató-tanácsa, az elhunyt Bélteky Albert helyére dr. Vásárhelyi Józsefet választotta meg segédtanárnak. A szép készültségü fiatal tanárnak a megválasztatáshoz, az igazgató-tanácsnak pedig a szerencsés választáshoz szívesen gratulálunk. * Erzsébet királyné temetése nagy gyászpompával s a monarkia minden népeinek kegyeletes részvétele mellett ment végbe f. hó 17-én Bécsben. A temetés napján s órájában Magyarország összes prot. templomaiban megkondultak a gyászt és fájdalmat hirdető harangok s a hívek fájdalmas érzések közt sereglettek össze a templomokba, hogy a kegyelem Istenénél keressenek vigasztalást és enyhületet. Dunamelléki ref. egyházkerületünkben a temetés órájában tartott gyászimákon kivül az ünnepélyes gyász-istentiszteletek f. hó 18-án tartattak meg minden gyülekezetben, s a zsúfolt templomok s a szivekből fel-feltört zokogás mutatta, hogy mily őszinte a fájdalom, s hogy minden igaz magyar érzi, mily nagyot vesztettünk a gyászosan elhunyt fenséges királyasszonyban. A magyar nép igaz fájdalma kisérte őt sírjába s igaz kegyelete virraszt nyugvó pora felett. Nyugodjék békével! * Lelkészválasztások. Az amerikai magyar ref. egyházmegye elöljárósága a pittsburgi lelkészi állásra Konyha Pál nagy-bózsvai, a clevelandi lelkészi állásra pedig Kovács István abauj-baktai lelkészeket hívta meg. Szívesen üdvözöljük a lelkes férfiakat s kívánjuk, hogy Isten áldása és segedelme kisérje őket munkálkodásukban. * Tanácsbiró-választás. A belső somogyi reform, egyházmegye az egyházi tanácsbirói állásra Széky Elemér csokonyai lelkészt választotta meg. * A Lorántffy Zs. egyesület következő részvétfeliratot intézett király Ö Felségéhez: Felséges Apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk! Az a rettenetes csapás, mely Felségedet Erzsébet királyné borzasztó halálával érte, minket, hű magyarjait is mélyen lesújtott. Magyar hazánk egy nagy könytenger, mely a királyukkal együtt síró honfiak és honleányok könycseppjeiből gyülemlett össze. Az a meggyilkolt nagy-asszony, a ki csak áldást és vigasztalást árasztott mindenfelé; az a példás feleség, ki Felségednek súlyos uralkodói és családi megpróbáltatásai között hűséges osztályos társa, támasza és vigasztalója volt; az a minta-anya, ki egyetlen fia szörnyű halálát roskatag egészségben is egy martyr hősiességével s egy keresztyén lélek megadásával tudta elviselni: ez az igazi nagy lélek nekünk magyaroknak jóságos királynénk, eszményi anyánk volt, kit életében forró szeretettel. rajong°ásig szeretett minden magyar szív, halálában zokogva sirat minden lélek, poraiban örökké áldani fog az egész nemzet. Mélyen megrendülve állunk meg a tőrrel átszúrt fejedelmi szív borzalmas tragoediája előtt és hő imában, szent áhítattal kérjük a királyok Királyát, hogy Felségednek, a mi jó királyunknak nyújtson enyhületet vele síró népe osztatlan részvétéből s isteni kegyelmének kifogyhatatlan forrásából adjon erőt és vigasztalást e rettenetes csapás elviselésére! Alattvalói hódolattal öröklünk császári és királyi Felségednek Budapesten, 1898 szeptember 19-én a »Lorántffy Zsuzsánna EgyesüleU alólírott tisztviselői és tagjai. * A polgári házasság ellen mind erősebb és élénkebb lesz az agitáció a hazafias (?) és törvénytisztelő (?) magyar r. kath. klérus részéről. A püspökök egymásután bocsátják ki bizalmas leveleiket papjaikhoz, a melyekben felhívják őket, hogy a házasságra lépő római kath., vagy vegyes-házas feleket tanítsák ki arra, hogy a polgári kötésről szóló anyakönyvet nem kötelességök aláírni s azt ne is írják alá, mert az egyház azt megtiltja, s a másként cselekvő vét az egyház szent törvényei ellen. Sőt annyira megy már a vakmerőség, hogy a törvény ellen való e tiszteletlen eljárásra egyenesen a népet hívják fel egyes püspökök. így legközelebb Wolafka debreceni plébános és makáriai püspök intézett híveihez egy nyílt levelet, a melyben arra hívja fel őket, hogy a polgári házassági anyakönyv aláírását tagadják meg, mert »katholikus ember vét a hite ellen, ha aláírja a polgári anyakönyvet. Az egyház megtiltja annak az aláírását stb.> — Hát íme ez is egyik példája a magyar róm. kath. klérus sokszor hangoztatott és magasztalt hazafiságának, s mi csak azon csodálkozunk, hogy a míg a kormány a törvény ellen izgató és azt kisebbíteni törekvő kis emberkéket észreveszi s azokon rövidesen elveri a port, addig e magasan álló s hangosan kiáltozó urakat nem látja és nem hallja meg, hogy velők szemben is érvényesítse a törvény szigorát. De hát, quod non licet bovi, ücet Jovi. Vagy tán jobban fejeznénk ki az igazat, ha ezt a mondást megfordítanánk! * A pesti evangélikusok egyesítése cím alatt e Lap 36. számában az 574-dik lapon megjelent közleménybe némely téves állítások kerültek, melyeket a most utólagosan nyert jobb informatiónk folytán ezennel helyreigazítunk. Nem felel meg a valóságnak a közlemény amaz állítása, hogy »a pesti tót és német ev. egyház a magyar egyház egyesítő javaslata ellen mindenféle ürügygyei él*. A dolog úgy áll, hogy az egyházi törvény nem engedi az egyházközségeknek nemzetiségek szerinti külön állást, hanem egyesülésöket sürgeti. A pesti magyar egyház ebből folyólag olyan egyesítési tervet készített, melynélfogva a pesti német és pesti tótajkú egyházak mondjanak le autonom választási jogukról s elégedjenek meg a jelölési joggal, vagyonukat pedig azonnal az újonnan létesítendő egységes anyaegyház nevére kivánja telekkönyveztetni. Ezt az egyesítési tervet ellenzi különösen a kerepesi-úti egyházközség, mert ez az ő anyaegyházközségi autonom jogainak teljes meg-