Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1898-09-18 / 38. szám
ható az annyi csapástól sújtott királyunknak fájdalma elviselésére erőt, kegyelmet! Megemlítem még, hogy Szász Károly püspök úr, valamint a budapesti theol. akadémia tanári kara s ifjúsága, továbbá Szőts Farkas igazgató s Petri Elek theol. tanárok külön is, úgyszintén Adám Kálmán esperes és mások, távirati úton fejezték ki szerencsekivánataikat a jubilánsnak, a kinek számos tisztelői sorában mi is még egyszer azt kívánjuk : Vivát ad multos annos! Lévay Lajos. KÜLFÖLD. A pápa és a Madonna. (Folytatás és vége.) Az istenek és emberek közötti közlekedés legfontosabb eszközei az egész ókor tanúbizonysága szerint az álmok voltak, a melyeknek jelentősége úgy a nyilvános, mint a magánéletben ismeretes. >Az álmokat az istenek küldik* — mondja az Ilias, s »Almunkban látjuk és halljuk az isteneket* mondja M. Félix (cap. XX.). Aeskulapius és Isis gyakorta ily módon jelentették ki akaratukat. A spartaiak vezetőit Dionysius isten álomban megbízza, hogy Sophoklesnek adják meg a halotti tisztességet; Aischylosnak is hasonlóan álomban hagyta meg ugyanezen isten, hogy tragédiát írjon (Paus. I. 21.). Mária is a közvetlen közlekedés ez eszközét gyakran használta. Templomok épültek ily alapon, pl. a hires piedigrottai Mária-templom Nápolyban. Mivel Juno hasonló módon s hasonló célból adta utasításait, a »Moneta« nevet kapta: a »figyelmeztető* titulust Mária sokkal inkább megérdemelné. Hogy a nép milyen hamar készen volt az égiek személyes megjelenésének felvételére, azt élénken tapasztalták Pál és Barnabás Lystrában, a hol a nép egész forrongásba jött, őket Jupiternek s Mereurnak nevezte s így kiáltott fel: »Az istenek az emberekhez hasonlóvá lettek!« Herodotos is ez irányban érdekes példát hoz fel (I. 60.). Hogy ugyanis Pisistratost egyeduralkodóként hozhassák vissza Athénbe, hívei a néphitet használták fel. Pisistratos mellé egy fényes vértezetü óriást, Phya nevűt állítottak, s mindkettőt együtt hozták be, hírnökök által kikürtöltetve, hogy Pallas Athene maga hozza vissza Pisistratost, s az atheneiek teljesen hittek védő istennőjük megjelenésében és Phyát Pallas Athenének tartva, istennőként imádták. Herodotos megbotránkozását fejezi ki a fölött, hogy az atheneiek, a kik okosság dolgában a görögök között első helyen állanak, ily könnyen a lépre mentek. Ha mi mármost a Madonna személyes megjelenéseinek nagy számából csupán egyes esetekre szorítkozunk, annak oka az, mert kizárólag csak egyházilag hiteles adatokat említünk fel. 1862. január 18-án jelentette ki egy pápai bizottság, hogy Mária valósággal tizennyolcszor megjelent egy pásztorleánynak, s azonnal hozzá is fogtak ama szép gót templom építéséhez, a mely a lowdesi csodabarlang felett áll. Herosok, istenek, istennők megjelenései ez ókorban gyakoriak valának s mint tényeket bizonyították templomok, feliratok, cultus cselekmények, költők és prózírók. Athene Promachos személyesen jeient meg Alaricbnak. Pausanias egész sereg ily megjelenéséről tudósít Krisztus után a II. században megjelent Görögország leírásában, s a dolog lényegéből egyáltalán mit sem von le, ha hozzá teszi is, hogy »a görögök sokat elhisznek, a mi nem igaz«. Egy másik helyen azonban ezt a megjegyzését visszavonja s akárcsak bármely korszakbeli igazhitű r. katholikus ember, megígéri, hogy ezentúl minden kritikától tartózkodni fog: »hagyományhoz fogok ragaszkodni*. Követve Pausanias ez intését, konstatáljuk, hogy keresztyén hérosok előbbi egyházilag bizonyított megjelenéseiket már régen beszüntették: szent György, szent Konstanos, szent Gennaro, szent Mihály stb. már rég nyugalomba vonultak; már hosszabb idő óta a Madonna e kijelentési módot kizárólag a maga számára tartja fenn! Ily megjelenéseinél ismételve igazolta magát, nemcsak szavai, de kegyenceinek sajátkezüleg átnyújtott adományai által, a mint ezt az egyház hitelesen bizonyítja. A Karmeliták joggal nevezik magukat Mária fivéreinek, mert generálisukat az a kitüntető szerencse érte, hogy Mária 1250-ben személyesen adta át neki a hires scapuliert. Nem kevésbé tüntette ki a Madonna szent Nílust, egy arany gyűrűvel prezenfelvén meg őt, a melyet manapság is oly nagy gonddal őriznek, mint egykor a Nurnának az égből küldött paizsot. Spanyolországi szt. Ildefonso, Mária e különös kegyeltje, nemcsak azon szerencsében részesült, hogy Mária őt személyesen meglátogatta, hanem hogy őt sajátkezüleg egy misemondó öltözékkel is megajándékozta, a mely >a mennyei kincstárból volt kivéve*. A florenzi szerviták, Máriának ezen XIII. Leó által kanonizált »favoritjai«, ugyancsak ily ruhát kaptak tőle; szent Domokos a rosariumot, XIII. Leó szerint az egész egyház legjobb fegyverét. Szent Brigitta, szent Ferencz, miloi szent Róza mind a Madonnával személyesen érintkeztek; utóbbi tőle tanult meg olvasni. Kotzka Stanislausnak, egy lengyel nemesnek Mária sajátkezüleg tette karjai közé egy karácsonkor a bambinót. Maria-Einsiedeln kolostorát épen templomszenteléskor tisztelte meg védőnője legmagasabb látogatásával. A hol most Saragossa áll, ott látta meg egyszer Jakab apostol a Madonnát egy oszlopon állva, s a helyen kápolnát épített. Most egy gyönyörű templom áll e kápolna helyén: a neve »Madonna del Pitar*. E tényt legutóbb IV. Pál pápa s vele együtt 78 történetíró igazolja! A legutolsó Mária-megjelenést Itáliának egy kis városa, Castelpetroso élte meg 1890-ben, a hol az istenanya pásztorgyermekeknek jelent meg. Azon a helyen, a hol ez történt, templom épül, melynek költségeihez XIII. Leó maga nagyobb összeggel hozzájárult, ily módon nyilván sanctionálva ama megjelenési csodát! * * Bizony történtek Mária-megjelenések azóta is hazánkban, (pl. Gairingban s legutóbb napjainkban Hosszúréten stb.), a melyekkel szemben a hatóságoknak a legnagyobb szigorral kellett fellépni; de ezek itt mellőzhetők, mert — nem tekintve, hogy szerzőnk róluk mit sem tud — különben is egyházilag hitelesítve nem lettek. S.