Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-18 / 38. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : IX. kerület, Kálvin-tér 7. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kia<l<>-liivntnl : Homyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik miuden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt SO kr; egész évre: 9 frt. Eyyes szám ára ÍÍO kr. Megsirattuk, eltemettük jóságos királynénkat. Fent és alant, közel és távol megható módon nyilatkozott meg a közrészvét, az egyetemes gyász. Király és nemzet megható összhangban találkoztak össze a fájdalmomban, a szeretetben ós az imádkozásban. De Erzsébet királyné nem halt meg egészen, csak testileg költözött el közülünk. Hitvesi nagy lelke, királynői jósága, női fenköltsége itt ól, itt ragyog, itt hat ós eszméltet közöttünk. Csak a testét zárta el a föld, lelke inkább a mienk, mint valaha volt. Koronás férjét arra sugalmazta ez a jó lélek, hogy gondviselésszerű hitvesének maradandó emléket állítson az »Erzsébet-rend«-ben, mely örök időkig arra fog szolgálni, hogy »általa oly érdemek nyerjék el jutalmakat, melyeket asszonyok ós hajadonok, különböző hivatási körükben vagy pedig a vallás, emberszeretet és jótékonyság terén szereztek maguknak«. Hű magyar nemzetét arra buzdította ez a nagy lélek, hogy hőn szeretett királynőjét, viszontszeretetből kőben vagy ércben is megörökítse, hogy bájos alakját mindig maga előtt láthassa, necsak a vele egykorú, de a későbbi hálás nemzedék is. Az Erzsébet-szobor méltó megörökítése annak a nagy és igazi magyar királynőnek, ki ezt a nemzetet elnyomatott voltában is megszerette, rabságából kisegítette, szeretetével alkotmányához juttatta és fejedelmével végleg kibékítette. Hadcl ihlessen meg minket, a vallás embereit a nagy királyné erkölcsi fensége! Nagy volt az elhunyt mint hitves, nagy mint királyné s megérdemli, hogy királyi férje s hálás nemzete, az az érdemrenddel, ez a szoborművel megörökítsék nagy nevét. De Erzsébet királyné még méltóbb arra, hogy benne a női eszményt örökítsük meg. Mert a mint Jókai találóan mondja : »Eszménye volt a nőnek mint királyné, mint szépség, mint jóság, de legkivált mint tűrő lélek, mint mater dolorosacc. Ezt a valláserkölcsi nagyságot az egyház, a keresztyén társadalom van hivatva megörökíteni a naggkirálynéból. Állítson emléket Erzsébet királynénak az egyház és az egyházi társadalom is! Legyen ez az emlék az ő női nagyságát, az ő szívjóságát, az ő emberszeretetét örök időkig éreztető emlék. Legyen az ő emléke egy nagyobb szabású alapítvány, az ő nevéről nevezve, az ő szellemében működő, melynek kamataiból a nyomor és az árvaság nyerjen enyhülést és vigasztalást mind az időknek végéig. Gyűjtsünk, teremtsünk Erzsébet hirdlíjflé-alcipot a nyomorultak segedelmére! A király-alkotta Erzsébet-rend, a nemzet-állította Erzsébet-szobor mellé oly szépen oda illenék s a nagykirályné felséges egyéniségét annyira kiegészítené, oly teljességében örökítené meg az egyház által létesített Erzsébet-alap. Fogjunk kezet, tegyünk vállhoz vállat e nemes munkában s Isten rá fog segíteni. Tegyünk először is gazdát a jó ügynek — a nLorántffy Zsuzsánna-eyyesületcn képében. Ennél lesz az »Erzsébet-alap« a legjobb kézben; nemcsak azért, mert a szegények ós árvák ügyét ez az egyesület istápolja a leghelyesebb módon, hanem ós főleg azért, mert ebben a krisztusi