Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-23 / 4. szám
BELFÖLD. Az 1848: XX. t.-cikk 3-ik §-ának rendelkezése megvaltísíthatő-e ma már félszázad midva az egyházi javaknak, s a vallás, tanulmányi és egyetemi alapoknak államosítása nélkül? s az esetleges államosításnak volna-e jogos és törvényes alapja az úgynevezett kath. autonomia ellenében? (Folytatás.) Áttérve a vallás* tanulmányi és egyetemi hármas alapokra, tudva van, hogy ezeknek elseje, vagyis a vallásalap a legrégibb eredetű, melynek keletkezése telnyúlik egész a XVII-ik évszázad közepéig s kezdetben a lelkészkedő alpapság segélyezésére rendelt kincstári évjáradékokböl származott, melyekhez járultak idő folytán, de különösebben Mária Terézia királynő rendelkezéséből, az üresedésbe került főpapi javadalmaknak időközi jövedelmei; a szabályozott főpapi javadalmak fölös jövedelmeiből pedig a tényleges javadalmasok terhére megállapított 10 százalékos évi befizetések. A tanulmányi és egyetemi alapot közvetlenül Mária Terézia királynő alkotta 1780. évi március 25 én kelt alapító és adományleveleivel, illetőleg a budai királyi egyetem részére kiadott királyi kiváltságlevéllel. Alkotta pedig ezen kettős alapot az országlása vége felé 1773. évi július hó 21-ikén. XlV-ik Kelemen római pápa által eltörölt, szertelen elhatalmasodása miatt már magukra az uralkodókra is alkalmatlanná vált Jézus-társaság ingó és ingatlan vagyonából, mely viszont a már régibb időkben hazánkban dühöngött belháborúk s a szomszéd népek ellenséges betörései korában elhagyott s elenyészett, majd később a közel két évszázados török uralom alatt elpusztult mind világi, mind szerzetes-rendű apátságoknak, prépostságoknak, monostoroknak és klastromoknak az 1548: 12-ik törvénycikk rendelkezése alá jutott birtokaiból származott. Ezen apátságok s prépostságok magyar hazánkban annyira elszaporodtak, hogy csak a három érsekség mai területére is másfélszáznál többet számítottak, most azonban a r. k. egyházi névtárakban mint címzetesek már csak egyháztörténelmi emlékül szerepelnek, többnyire sem keletkezésük, sem elenyészésük határozott ideje, sőt némelyeknek mely szerzethezi tartózandósága sem lévén megállapítható, úgy hogy a török hódoltság nagy területén némely jobbindulatú pasák védelme alatt néhány népesebb magyar városban csak a Ferences atyák maradtak meg állandóan klastromaikban, kiknek a saját lelkészeiktől elhagyott r. k. magyar nép lelkigondozása körüli érdemeit mi protestánsok is készséggel elismerjük. A vallás- és tanulmányi alapot II. József császár, az ő idejében is még mindig nagy számmal fennállott s általa önhatalmúlag megszüntetett és feloszlatott mindkét nemű szerzetes-rendek birtokaiból jelentékenyen gyarapította; majd I. Ferencz királyunk a nagybátyja által eltörölt szerzetes-rendek közül 1802-ben csak a bencéseket, ciszterciket s premontreieket állítván s ezeknek volt birtokait adván vissza, miután a koronázatlan II. József császár adományai hazai törvényeink értelmében érvénytelenek voltak, a végkép megszűnt többi szerzetes-rendeknek a magyar szent koronára szállott birtokait királyi új adományaival a vallás- és tanulmányi alapokhoz csatolta, s az egyes alapoknak egymás közti s a magyar királyi kamara irányában levő birtokviszonyait is szabályozva, mind a három alapot mai állagában véglegesen megalkotta. Azonban megjegyzendő, hogy a feloszlatott Jézus-társaság ingatlan jószágai közt az országos birtokszerzési tilalom ellenére magánosoktól elzálogosított vagy épen megvásárolt s így világi természetű birtokok is voltak, továbbá, hogy az uratlanokká vált s a magyar királyi kamara tényleges kezelése alá került egyházi birtokok közül többek királyi adományozások által a haza és királyi trón iránt nagy érdemeket szerzett világi személyeknek s ezek törvényesen leszármazó örököseinek — így például halhatatlan emlékű József nádorunknak — örök tulajdonává váltak, némelyek pedig csere útján a m. királyi kamara uradalmaihoz csatolva vagy állandóan ott maradtak, vagy később szintén eladománvoztattak, őket a helyettök cserében kapott kamarai birtokok helyettesítvén. Mind a három t. i. vallás-, tanulmányi és egyetemi alapok tehát származásukra nézve úgy szólván egészen egyháziak voltak ugyan, de eredeti egyháziságuk teljesen elenyészett, mivel volt tulajdonosaik nemcsak testületileg szűntek meg, hanem az illető birtokos szerzetek eltörlése s feloszlatása idején nyugdíjba vagy másféle ellátásba került mindkét nemű rendtagjaikban egyénileg is kihaltak s így volt ingó és ingatlan egyházi javaik uratlanokká válván, épen úgy, mint a magvaszakadt nemzetségek magánbirtokai a királyi koronára, mint törvényes örökösre szálltak, s így ez úton országos jellegű és természetű világi köztulajdonná alakultak, s mint ilyenek elébb a m. királyi kamara kezére, innen pedig idővel királyi adományozások, illetőleg alapítványozásoknál fogva, a hármas alapokhoz kerültek. Rájuk nézve tehát nézetem szerint nem lehet többé a megszűnt egyházi eredetre visszamenni, hanem jogi szempontból egyedül a királyi adományozások korában fennállott országos jelleg a szabályozó ; mert különben oda juthatnánk, hogy az ötvenes években némely r. k. főpapok által felélesztett jezsuiták, kik a kapornaki apátságnak már is birtokában vannak, az összes egyetemi alapot maguk részére visszakövetelnék. A vallásalap, melynek ezen elnevezése II-ik József császárnak 1782. szeptember 10-én kelt alapítólevelében használtatik legelőször, a számára adományozott ingatlan birtokok mellett az által nyert jelentékeny gyarapodást, hogy nevezett abszolút fejedelem, az üresedésbe jutott főpapi javadalmak időközi jövedelmeit, melyek törvényeink értelmében a javadalmak államiságánál fogva királyainkat illették s a kincstárba folytak be, a vallásalapnak átengedte, s hogy e példát mostani királyunk ő Felsége is követte, személyére nézve 1855-ben a vallásalap javára szintén lemondván az interkaláris főpapsági jövedelmekről, továbbá hogy az I-ső Ferencz királyunk szabályozása következtében a főpapi fölös jövedelmekből befolyt s külön alap gyanánt kezelt jelentékeny összegek 1853-ban tényleg szintén bevonattak a vallásalapba s hogy a javadalmas főpapság a növendékpapi semináriumok fentartása fejében egyszer s mindenkorra 3.000.000 forintot földtehermentesítési kötvényekben 1857-ben tényleg befizetvén, ezen tőkeösszeg is a vallásalaphoz kapcsoltatott. A vallás- és tanulmányi alapok megegyeznek egymással abban, hogy mind a kettő kizárólag róm. kath. egyházi és iskolai célokra rendeltettek; jövedelmeik még ma is kizárólag azon célokra fordíttatnak, s habár ezen alapokat a törvényhozásnak felelős vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter kezeli, az 1880-ban királyunk Ő Felsége által r. kath. egyházi és világi tagokból alko tott bizottság felügyelete és kezelési ellenőrsége alatt állnak. Nézetem szerint valamint az egyetemi, úgy a tanulmányi alapot is Mária Terézia királynőnk nem a r. k. egyház s nem az egyetlen r. k. hitfelekezet, hanem az egész magyar nemzet iránti hálából alkotta; mert őt, mint