Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-11 / 37. szám

BELFÖLD. Lelkészértekezlet közgyűlés. A felső-borsodi ev. ref. egyházmegye Edelényben, aug. 25-ikén íartá őszi rendes lelkészértekezlet közgyűlését, hol nt. Vadászy Pál esperes elnöklete alatt 33 lelkész, egy világi tag s nagy érdeklődő közönség jelent meg a templomban, hogy a már régebben megküldött tárgysorozat értelmében eszmét és gondolatot váltsunk a napirendre kitűzött tételek felett; hogy hivatásunk magasztosságát mélyen érezve, mi is kivegyük a minket joggal megillető részt a küzdelmekből; hogy szellemileg és anyagilag is építsük anyaszentegyházainkat és Isten országát, melynek építése a protestáns lelkészi karnak első rendű kötelessége. Gyülekezeti alkalmi ének és Barna Gyula d.-horváti lelkész buzgó imája után Vadászy esperes tartá nagyszabású elnöki megnyitóját, mely magasztos gondolataival, mindent felölelő és kimerítő jelentésével, bátor nyilatkozataival egyaránt lebilincselte lelkünket; melynek különösen befejezése, hol az államsegélyes lelkészekről tett említést, majdnem könyet csalt ki szemeinkből. Óhajtja, hogy ne oszoljunk két részre, hanem közös hit, közös lelkesedés emeljen mindnyájunkat s bízzunk jövőnk jobbra fordultában. E megnyitó elhangzása után mindenki szokatlan mértékben érezte, hogy e lelkes megnyitóra, ilyen bátor, vezéri nyilatkozatra mi sem felelhetünk másképen, mint úgy, hogy a tépett rongyos zászlót, mely a közel négyszázados küzdelemben nagyon is megviselődött, csak hadd lobogtassa tovább lelkesen, mi szentül fogadjuk, hogy a szent zászlót, mint a jó katona, soha el nem hagyjuk, s ha meghalunk, annyit legalább koporsónk felett is elmondhatnak, hogy e régi lobogónak voltunk mi is bátor, elszánt katonái 1 Miután az elnök jelentéséből arról győződtünk meg, hogy a nem rég kitűzött pályakérdésékre munka egy sem érkezett, közösen abban állapodtunk meg, hogy jövőre mindig az őszi értekezleti gyűlésen adatnak ki a pályatételek, hogy a téli időben ki-ki utána nézhessen a netaláni forrásműveknek; mert bizonyára a nyári munkaidő nem alkalmas a nagyobb művek teremtésére; a gazdálkodással való bajlódás sok időt elrabol. Már pedig, mi tűrés-tagadás: mi borsodi lelkészek is gazdálkodással, a földből teremtjük elő a szükséges lelkészi jövedelmet, nem akarván Borsod vármegyének jó földjét megvetni! Pályakérdéseink következők: I. > Az egyházlátogatás gyakorlati jelentőségével kapcsolatban fejtessék ki: szükséges-e és mennyiben a szokásos kérdések korszerű reformja?* II. »Melyek azon szempontok, melyek a jelenben egyházkerületünkben használatban levő konfirmációi kis káté átdolgozásánál figyelembe tartandók?* III. írassék: »konfirmációi beszéd*. Pályadíj nincs megállapítva egy kérdésnél sem, mert Köleseivel mi is úgy gondolkozunk: »Önérzet! te vagy a diadalmas bére, nem a díj!« Ezután Szabó József szalonnai' lelkész olvasta fel Ónody István, meszesi elhunyt 80 éves lelkésztársunk felett emlékbeszédjét. Beszédének úgy szerkezeti tökélye, mint az életből vett felséges, tanulságos jellemrajza egyaránt foglyul ejtették lelkünket, s az az óra, mely az örökké víg kedélyű pap emlékezetének volt szentelve, előttünk felejthetlen lesz; ott csillogott szemeinkben a drága köny, hogy ismét meg kell siratnunk egy kidőlt lelkésztársunkat s az emlékkönyv újból gazdagabb lesz egy nemesen megfutott egyszerű élet történetével. Közgyűlésünk meleg köszönetet szavazott felolvasónak tanulságos felemelő beszédjeért, megkérte, hogy sajátkezüleg írja be emlékbészédjét az arra rendeltetett fekete könyvbe. De már azt megütközéssel vette tudomásul értekezletünk, hogy a Simon Károly, volt szilvási lelkész felett tartandó emlékbeszédnek el kellett maradnia. S ebből kiindulva határoztatott: hogy jövőben, a ki emlékbeszéd tartással lesz megbízva, szoros kötelességének ismerje a gyűlésben megjelenni, a kegyeletes kötelesség oltárán áldozni, vagy ha betegsége miatt még sem jelenhetnék meg, akkor jó előre tartozik beküldeni az emlékbeszédet az elnökséghez, mert nem szeretnők, hogy esetleg az elhunyt lelkész meghívott rokonságával szemben, kicsinyes okok miatt, kellemetlen helyzetbe jusson értekezletünk s magunk piruljunk a pirulni valók felett. Majd olvastatott s tárgyaltatott alólirottnak két fontos indítványa, mely a valláserkölcsi élet mezejéről való, mely egymásután egész terjedelmében így hangzik : I. Indítvány. Miután köztudomású dolog, hogy a temetők kivilágítása nemcsak vegyes vallású községeinkben, de tiszta református helyeinken is napról-napra jobban terjed, az evangélium szerint reformált hit és tiszta vallásos meggyőződés igazi szégyenére; miután a temetők kivilágítása egészen római katholikus dogmában, az úgynevezett tisztító tűzben leli magyarázatát, mit sok más ceremóniával együtt elitéi és kárhoztat a mi felfogásunk és hitvallásunk, s népünk csak rosz szokásból világítja ki újabban halottjainak sírhalmát, mely kárhozatos cselekmény hitelveinkbe ütközik s egyenesen megtagadja a multak szellemét; s miután a fényes külsőség, minő a kivilágítás is, ' csak romboló hatású lehet népünk vallásos meggyőződésére, igazi hamisíthatlan hitelveire, s ha ma szó nélkül egy ceremóniát teljesíthet, holnap teszi a másikat s így tovább, mígnem lassan-lassan lelkében is kezd hajlani a római katholicismus félé; tisztelettel indítványozom : e fontos kérdéssel, a temetők kivilágítási ügyével, foglalkozzék lelkészi értekezletünk, hogy helyes intézkedési módozatokat hozva, kálvinista népünk még ideje korán