Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-09-04 / 36. szám

férfiak előtt, hogy Erzsébet, a ki akkor a koronát viselte eretnek volt s ennélfogva az uralomhoz való minden jogát elvesztette, úgyszintén azt a hatalmat is, melyet a katholikusok fölött gyakorolt, a kiknek ilyen módon szabadságukban áll úgy tekinteni Erzsébetet, mint pogányt és publikánust s következésképen az ő törvényeivel és rendeleteivel semminemű engedelmességgel nem tartoznak. * Nem szükségtelen megemlítenünk szemlénk fejtegetései nyomán, hogy a grófok, az efféle biztatások által felbátorítva, a fegyverre kelés estéjén, november 8-án, támogatásért írtak fel V. Piushoz. Ennek február 20-án kelt válasza állhatatosságra buzdítja őket és lelkükre köti, hogy ha véröket kellene is kiontaniok: »sokkal inkább tiszteletreméltó dolog elnyerni az örök életet Istenhez való ragaszkodás folytán, egy dicsőséges halál révén, mint egy gyenge nő szeszélyeinek engedelmeskedve szégyenletesen és gyalázatosan élni.« ígéri, hogy segítségükre lesz egyrészt oly formán, hogy biztosítja számunkra a keresztyén fejedelmektől kilátásba helyezett jó hivatalokat; ügyszintén pénzzel is, a mikről különben értesülni fognak az ő szeretett fiától, Ridolfi-tói. ** (Folyt, köv.) lfj. Zsoldos Benő. ISKOLAÜGY. Nevelésünk és vallástanításunk. . -'A - ' -'.'vn vwff «•»«-..'«i,,.. ... (Irta s az ev. ref. tanítók országos egyesületének nagy gyűlésén felolvasta Sinka Lajos.) (Folytatás.) Iskolai vallástanítás. A vallást magát tulajdonképen tanítani nem lehet, mert hiszen ez bent lakik a szívben s a lélek legnemesebb érzelmeinek összhangjában találja a maga életét. A belső ember legfinomabb s e mellett legmagasztosabb életnyilvánulása ez, úgy, a mint Istent és Istenhez való viszonyát megismeri s külső életében és magaviseletében is nyilvánosságra juttatja. Az érzelmek nemességén és a kedély bizonyos lágyságán, mely mind a mellett erőt kölcsönöz még a gyengéknek is, alapulván az egész: természetes, hogy első sorban nevelés által lehet fokozni mindazon lelki tulajdonságokat, melyek az embert magasabb ideálok szolgálatára hívják és szent vágyakozást támasztanak benne ama megígért boldogság keresésére. Ehhez pedig hit kell. A hitnek melegsége s éltető ereje nélkül nincs az emberben magasabb értékű törekvés. A hit pedig a lélekben születik ott szunnyad, mielőtt tudatosan életre költötték volna s várja, hogy boldogító hatását éreztesse az emberrel. Mily szépen ad ennek kifejezést Jean Paul Leváná* Tierney : »Dodd« III. köt. 12 1. * Sanders: >De Visibili Monarchia* 706. 1. ** Sharp: »Memorials of the Rebellion of 1569.« 319. lap. jában, midőn ezt mondja: »A hit nyitja meg a kisded keblet, az agg és a nagy szívnek ... Ha végső órátokban ... a megtört szellemben elvirágzott és elhalt minden; a költészet, a gondolkodás, a törekvés, az örömök; végre még csak a hit éjvirága virul és üdít illatával a végső homályban !« . . . Azonban, ha — így állítva fel tételünket -— a vallást magát nem lehet is tanítani és a hitet nem sikerül csak úgy szóval idegen helyről a szivekbe átültetni: kétségtelen igazság, hogy eszközökre van szükségünk, melyek nevelési törekvésünknek segítségére jöjjenek és befejezéshez juttassák azon munkánkat, mely a teljes emberképzésben éri el kitűzött célját. Legfőbb eszközünk erre nézve a tanítás, jelszó: hogy a nevelés és oktatás egymással kezet fogva, egymásra hatólag vehetik munkába az emberképzést, akár az ember belvilágára, akár a külvilágra, akár a kettő egyesítésére vonatkozólag. Az ember belvilágára vonatkozik különösen a hitnek és az erkölcsi öntudatnak ápolása; azon feladatoknak és kötelmeknek megismerése, melyek az emberre Istenhez és embertársaihoz való viszonyából következnek. És ezen cél szolgálatában vannak kezeink között: a bibliai történetek, a hit- és erkölcstan, az emberiség szellemi fejlődésének története, melyekből, mint tükörből látjuk, hogy: mi az embernek feladata? mi a kötelessége ? és hogy az emberiség minden törekvése, fejlődése miként nyer egyedüli támaszpontot Isten akaratában és talál továbbra is életadó reményt a kinyilatkoztatásban? . . Ezért tanítjuk iskoláinkban a bibliai történeteket, a hit- és erkölcstant és különösen ide vonatkozólag az egyh. történetet s egyes életrajzokat. A reform, egyház eleitől fogva édes gyermekének tekintvén az iskolákat, igyekezett azokban oly helyet biztosítani a vallástanításnak, mely míg egyfelől az egyetemes emberi és keresztyéni tekinteteket szolgálván, lélek és szívnemesség által egyengeti útját a különbség nélkül való emberszeretetnek ; addig másfelől saját életérdekeinek, a ref. szellemnek, ősi buzgóság ápolásának és konfesszió szerint kifejezett hitvallásnak szolgálatában álljon. Ezen igyekezet és törekvés mindenütt rányomta karakterisztikus jegyét az iskolai életre, megnyilatkozott tanítóban és tanítványban egyiránt a nélkül, hogy az egyház tagjait valami külön, elzárt testületté nevelte volna. Hasztalan vádolták s újabban is vádolják szeparatisztikus törekvésekkel, midőn hitvallását, meggyőződését védelmezi, mert az ő állásfoglalása sohasem került szembe az alkotmányos szabadsággal, a nemzeti élet nagy érdekeivel. Épen a reform. — szélesebb értelemben prot. — egyház őrállói tisztet teljesített, az alkotmány és nemzeti szellem védelmében. Ez igazság le nem törölhető soha a történet arany lapjairól, de hogy élete folytonos legyen, hangoztatni sokszor kötelességünk. A reform, iskolák tan- és az egyszerű templomok