Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-21 / 34. szám

Arany János fia volt! nem azért mondom ezt, hogy az atya tündöklő ragyogásából kérjek s adjak fényt a fiúnak, mert azok az idők, a melyekben az embernek értékét születése szerint mérték, elmultak s ma minden ember annyit ér, mennyit övéi s embertársai javára hatni, cselekedni képes; csak azért mondom, hogy könnyebben megértsük lelke kiváltságait, mert atyjától nemcsak fényes nevet, hanem nemes érzésekben gazdag szivet s igaz bölcseség után vágyó lelket is örökölt. Az ifjú lelkében atyai szeretet élesztette a lelki világosság tüzét, e tűzre gondos atyai kéz öntögette a hasznos, a jó, szép és igaz szeretetére vezérlő ismeretek olaját . . . s a lélek megtelt világossággal, bölcseséggel. Nem azt a tudásban elbizakodott bölcseséget nyerte, a mely büszkén hirdeti korunk felvilágosodottságát s a helyett, hogy önismeretre, atyafiságos szeretetre, békességes tűrésre .serkentene s az igazság ismeretére vezérelne, az önhittség hegyeit építi a szivekhez s arra ösztökél, hogy e hegy tetejére állva az ember magát másoknál különbnek, nagyobbnak tartsa; sem nem azt, a mely a világi gyönyörűségek széles útjára tereli híveit, mert e bölcseség követőinek »útjok hasonló a homályhoz, nem tudják, miben ütköznek meg«. Az atyai gondos szeretet ahhoz a bölcseséghez vezérelte az ifjú lelkét s később is a férfiú abból a bölcseségből merített táplálékot, a melyet »elrendelt volt az Úr a világ előtt a mi dicsőségünkre«. Ez a mi dicsőségünkre elrendelt bölcseség, még ha vizsgálódik is, az Istennek magasságos dolgait kutatja s mikor ítél, az Istennek kegyemét hirdeti, forrását, táplálékát az örökkévaló Istennél keresi s e forrásnál megtisztult lélek tisztán látja a célt: »legyetek tökéletesek!* Minden érzés, minden gondolat, mely az istenfélő bölcseségből táplálkozik, minden imádság, mely ebből fakad, minden cselekedet, a melyre az Isten végetlen tökéletességét s az ember erőtelenségét érző alázatos lélek serkent, közelebb juttat a nagy célhoz, mert úgy az ember üdvözítőjére támaszkodva. Jézus érdemét kebléhez szorítva tör előre a gyarlóság sok akadályain keresztül. Ez az embert hivatása tudatára vezérlő s a cél felé küzdőt erősítő bölcseség állított téged is a munkás férfiak sorába, hogy az Istentől neked adott talentumokat gyümölcsöztesd hazád, egyházad javára. E talentum gyümölcsöket termett az intézetnek, a melynek hivatalát viselted, hazádnak, kit szerettél, egyházadnak, kinek hűséges fia voltál. S ti atyámfiai, a kik láttátok csüggedetlen fáradozását hivatala körében, egy ideig az ország törvényhozó testületében, a kik láttátok éber vigyázását a tisztes presbyterek között, hogy egyházunk javára mindenek ékesen és szép renddel folyjanak: bizonyságot tesznek mellettem, hogy nem kell fényt kérnünk a fiú számára az atyának tündöklő ragyogásából, mert Arany László nem tekinté »ragadománynak lenni* az ő származását, a fényes névvel együtt bölcs lelket is örökölt, a mely származásából folyó kötelességeinek tudatára ébreszté küzdő akaratát erőssé, szilárddá nevelte, járását az igazság egyenes útjára vezérelte s az általános tisztelet tárgyává, embertársai szemében,' az apához méltóvá tette a fiút. Az ifjú fogékony szivét a családi kör példája nyitotta meg, hogy abban lakozást vegyen a szeretetnek mindent megnemesítő hatalma, a családi kör példája, a melyből látható, hogy az egymást szerető szivek gondo lattal, érzéssel, cselekvéssel egymás javát óhajtják, mun kálják s hogy az ilyen élet jutalma a léleknek nyugalma, a szívnek boldogsága; tapasztalhatta, hogy a szeretet által egygyé lett szivek társaságába, otthon s a meghitt baráti körben Ízesebb az öröm, tisztább a boldogság s a fájdalom veszít súlyából. Mikor hazánk életére azok a szomorú idők következtek, a melyekben a hatalom parancsolt a jog felett s a hazaszeretet szent tüzét vérbe fojtotta, az igazság megtapodtatott, a szabadság megtépetett, legnemesebbjeink lelke mintegy láncra veretett, legderekabbjaink előtt bezárult a munkásság tere : az általános bánatnak és szomorúságnak ez idején a meghitt barátok köre volt az az enyhetadó hely, a hol az igazság diadalában, a szabadság feltámadásában reménykedni s az eljövendő jobb kor után buzgó imádsággal epedezni tanult a a csüggedő honfiú. Ilyen enyhet adó hely volt a hajlék, ott az alföldi városban, a melyben Arany László ifjúságát töltötte. Itt e kor nagyjai között nyert az ifjú szív fogékonyságot a szeretetre. Nem olyan szeretet volt ez, a mely hízelgő beszéd képében ül az ajkán sok embernek; érzelmeit nem kürtölte hangos szóval, barátságát nem osztogatta értéktelen ajándék gyanánt, hanem drága kincsként szive mélyén őrizte. S ha sokan komolyságát ridegségnek tartva bizalmatlansággal, önmagába zárkozotfsággal vádolták, vájjon e vád nem inkább ítélet-e a világ felett, a melyben az ember oly sokszor csalódhatik, mivelhogy napjainkban a szeretet oltárait rombolva, helyökre az önmagáért remegő önzés emeli bálványait ?! * * * Az Isten lelkétől ihletett bölcseség látja a célt: »legyetek tökéletesek!« tudja, hogy a földi élet zarándoklás e cél felé, a melyet itt e földön a gyarlóságnak annyi akadályain keresztül, a testnek törvényeivel folyton viaskodva igyekszik elérni; a szeretet után vágyódó szív érzi, hogy terhes útja van az egyedül levőnek s az Isten, »a ki a sziv mozdulását* mint a vizeknek folyását szabadon hajtja ide s tova, egymáshoz vezérli az egymásnak való sziveket, hogy együtt érezve, egyet gondolva, egy cél felé egymást támogatva legyen boldog, vidám útja a kettőnek, a kit szeretet vezérel, békesség kisér, hogy az örömek oly mulandók, a szenvedések oly sanyarúak ne legyenek. Oh, de minden a mulandóság törvényének hódol itt e földön! Az öldöklő halál kíméletlen kezekkel tépi, szaggatja a szeretet kötelékeit, legyőzhetetlen erővel dúlja fel a lélek békességét; a szívnek fájó indulatjai panaszos szavakkal kiáltanak a kegyelem után, a mely a félelmektől megszabadítson, fájdalmainkat megenyhítse. Kicsoda az, a ki megvigasztalhatna téged, szomorú özvegy!? Kicsoda az, a ki békességet diktálhatna a ti háborgó lelketeknek, Atyámfiai?! íme az embernek ereje megtörik, reménysége