Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-14 / 33. szám

zelét alkotó egyházfiaknak, harangozóknak, temetőőröknek stb. leendő árváira is? .. . De kifogást kell tennem az intézet különös céljának biztosabb elérhetése végett is. Ha mi a felállítandó szeretetházban anyaszentegyházunk számára papokat akarunk nevelni: célt érünk e azzal, ha növendékei közé kizárólag papi árvákat veszünk fel ? Nem hiszem. Az az idő, mikor a kálvinista papok fiúgyermekeiket nagyobbára papi pályára képeztették, régen lejárt. A tapasztalat bizonyítja, hogy theol. akadémiánk növendékei közt nagyon kevés a papfiú. Inkább a tanítók, a kisiparosok és a földmívesek, jobban mondva a kisgazdák gyermekei szánják magukat a különben igen szép, de ép oly tövises és anyagilag gyengén jövedelmező lelkészi pályára. Az ezután árván maradó papfiúk, kik anyaszentegyházunk jóságából és édes atyjaik nem csekély befizetései után az országos gyámintézettől 50—75 frt, az egyházmegyei és az egyházkerületi hasonló alapokból 40—60 frt és így összesen 90—135 frt évi segélyben fognak részesülni, különösen, ha még édes atyjok után is marad reájuk valamely örökség, nem igen fogják igénybe venni a sze: retetházi nevelés jótéteményeit. S akkor az alkotni kivánt új intézet különös célja merőben elesik. Pedig ez a cél igen szép, igen üdvös és a mi viszonyaink között valóban szükséges is. Ha mi szeretetházunk növendékeit összes hitsorsosaink gyermekeiből vennők fel: úgy acél —anyaszentegyházunk számára papokat nevelni — teljesen el lenne érve s az intézet jótéteményeiből papjaink gyermekei sem lennének kizárva, mert bizonyosra vehető, hogy a felvételnél a papi árvákra mindenkor különös tekintet fogna fordíttatni. Szükséges vagy legalább is fölötte kívánatos a »papi* jelző elhagy szeretet háztól remélt áldások szélesebb körre való kiterjesztése végül azért is, mert anyaszentegyházunknak a létesítendő jótékony intézetben csakis így lenne igazi öröme és valódi nyeresége. A ki közülünk az Úr szőllőjében szorgalmatosan munkálkodik és az Isten seregének rábízott nyáját pásztorhoz illő hűséggel legelteti és őrzi, fájdalommal látja, hogy kivált szegényebb sorsú híveink árván maradt gyermekei mily nagy számmal hagyják el ölelő karjainkat, nem azért, mintha papjokat és szent vallásunkat nem szeretnék többé, hanem azért, mert élni kívánnak s a római egyház árvaházaiban tárt karokkal fogadják őket, természetesen nemcsak testileg, hanem lelkileg is örökre elszakítva tőlünk. Tisztelettel kérdem épen az én nagyrabecsült püspökömet, Szász Domokos úr ő méltóságát: nincsen-e tudomása az ilyen lélek-rablásokról és arról a nagymérvű pusztulásról, melyet az erdélyi reformátusok soraiban a nagyszebeni kath. Teréz-árvaház elődei és saját püspöksége idejében csak az utóbbi 2—3 évtized alatt is szegénysorsú árváink felvétele által okozott? . .. Bizony az lenne az igazi nyereség, öröm és áldás szentegyházunkra nézve, ha az ilyen veszendő lelkeket a hódító fekete sereg csábító fegyvereitől a szeretetház útján megmenthetnők. Állítsunk hát szeretetházakat a hol és a hányat csak lehet. Előbb Erdélyben, a hol már épülete is van, azután Sárospatakon, Pápán, Debrecenben és mindenütt, a hol papképző intézeteink vannak, saját áldozatainkból, a gyülekezetek, a traktusok, az egyházkerületek és az egyetemes magyar reformált egyház segélyeivel, mert ez a mi érdekünk, ez lenne a mi igazi nyereségünk és jövendő fenmaradásunkra nézve legnagyobb biztosítékunk. Változtassuk meg azért az alkotandó új intézet címét eképen: »A magyarországi ev. ref. egyház szeretetháza Kolozsvárolt*. — Célját pedig akként módosítsuk: a) »Általában mostoha anyagi viszonyok közt elmaradt mindkét nembeli református árvák gondviselése és nevelése«. Különös célját pedig hagyjuk meg úgy, a mint szövegezve van: b) a fiúárvák arra alkalmas és hajlammal bíró részének a papi pályára való nevelése és előkészítése. A tervezet 4. §-a az intézet fentartási alapjait sorolja elő a), b),e), d) és e) pontok alatt. Kissé különösen hangzik e kitétel »fentartási alapjai*. Hiszen a felállítani kivánt intézetnek, mint fentebb kimutattam, alapjai egyáltalában nincsenek. És Kálmán királyunk bölcs mondásaként »De Strigis, quae non sunt, nulla questio fiat*. Tehát mi se beszéljünk fentartási alapokról, hanem szóljunk és írjunk az »intézet fentartására szolgáló jövedelmi forrásokról^t, melyeket a javaslattól eltérőleg a következőkben lehetne taxatíve felsorolni: a) az intézet céljaira eddig tett és ezután teendő alapítványok kamatai; b) a felvett árvák részére bármely alapból folyósított évi segélyek és nevelési járulékok; c) egyesek és testületek önkéntes adományai és d) az egyházi hatóságok által e célra rendelendő mindennemű segélyek. A konvent elé terjesztett igazgátó-tanácsi tervezetben még két más jövedelmi forrás is van számításba véve, de a melyek nézetem szerint combinatióba nem jöhetnek. Ezek egyike az erdélyi egyházkerület közgyűlése által az egyházkerületi özvegy-árva-alap jövedelme terhére megállapítandó segély«, másik a pedig a »Magyarországon levő összes rendes papi állomások után az illető lelkészek által évenként fizetendő 2—2 frtos járulék*. Az elsőre nézve megjegyzem, hogy a szóban forgó pénzalap teljes címe így hangzik: »Az egyházkerületi lelkészek és lelkész özvegy-árvák gyámintézetének alapja«. Tehát ez az alap nem egyszerűen csak »kerületi özvegyárvai alap* és nem csupán a papi özvegyeké és az árváké, hanem az egyházkerület lelkészeié is. Az egyházkerület közgyűlése ezen gyámintézet célját 1876-ban szóról szóra így állapította meg: ^Erdélyi ev. ref. egyházkerületünk önhibáikon kívül szolgálatképtelenné lett lelkészeinek, a lelkészek hátrahagyott özvegyeinek, árváinak az intézet, alaptőkéje kamataiból évenként meghatározandó pénzösszeggel való segélyezése*.* Tiszta és szent igazság tehát, hogy ezen kerületi gyámintézeti alap kamataiból a testvér-kerületek papi árvái jogosan nem segélvezhetők, továbbá napnál világosabb, hogy ezen alap jótéteményeiből az erdelyi egyházkerületnek egyetlen egy papja egyetlen egy papi özvegye és egyetlen egy papi árvája sem zárható ki, annyival kevésbbé, mert ezen 1 12 ezer frt tőkevagyon több mint 3

/s részben a kerület papjaira kirótt évi járulékokból gyűlt össze. Már pedig ha az igazgatótanács propositiója elfogadtatnék, a kerületi gyámintézet segélyeitől a kerület összes papjai, összes papi özvegyei elesnének s még a papi árvák közül is egyelőre csak 10 fiú és 10 leány nyerne belőle segedelmet. Bízunk a nagymélt. konvent igazságérzetében, hogy a hozzá beterjesztett igazgató-tanácsi tervezet 4. §-ának c) pontját megerősíteni és jóváhagyni nem fogja és nem fog hozzájárulni ahhoz, hogy az erdélyi egyházkerület lelkész-özvegy-árvaí gyámintézete, mely jelenleg is még 260—250 szegény embert segélyez, lassú kihalásra kényszeríttessék, csupán csak azért, hogy a Kolozsvártt létesítendő szeretetházban 20—30 papi árva ellátást és nevelést találhasson. De különben is az erdélyi kerület gyámintézete és az egyetemes jellegű szeretetház egészen külön álló intézmények, melyeket fen tar tani és életre liíni anyaszentegy* Lásd az 1876-ik évi kerületi közgyűlés jegyzőkönyvének 57. pontja alatt.