Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-07 / 32. szám

KÜLÖNFÉLÉK. * Egyházmegyei választás. A kecskeméti egyházmegye egyházi tanácsbirájává a 20 anyaegyház 47 szavazatából Mészáros János kecskeméti lelkész kapott 16 szavazatot, Fejes Dániel jászkiséri lelkész 12, Szekér Sándor karajenői lelkész 9-et. Kovács Lajos n.-körösi lelkész 8-at, ketten 1—1-et. Altalános többséget senki sem nyervén, a legtöbb szavazatot nyert két érdemes lelkész, Mészáros János és Fejes Dániel között szűkebb szavazás rendeltetett el. * A békési ág. h. ev. egyházmegye törvényszéke a cs.-i egyházközség közgyűlése által R. A. cs.-i egyházközségi elemi tanító ellen emelt panasza tárgyában Szarvason, 1898. július hó 1-én az egyház alkotmány 380. §. alapján a megtartott törvényszerű tárgyalás után a következő ítéletet hozta: R. A. azon cselekményeért mely szerint a kötött házasságából szűlelendő gyermekeire nézve közokirat ban megegyezett abban, hogy azok a római katholikus vallást kövessék, az E. A. 324. §. c) és h) pont alapján vétkesnek nyilvánít tátik, s büntetésül az E. A. 326. §. d) pontja értelmében hivatalától elmozdíttatik s egyszersmind képtelenné nyilváníttatik minden egyházi és iskolai hivatal viselésére: egyszersmind vádlottnak hivatalától való felfüggesztése az E. A. 391. §. szerint az ítélet jogerőre emelkedéseig fentartatik, mert vádlott R. A. az ügyiratokhoz 4 j. a. csatolt s a cs.-i anyakönyvvezető által 1898 január 21-én kiállított anyakönyvi kivonat tanúsítása és beismerése szerint 1897. évi nov. hó 15. napján a róm. kath. G. A.-val házasságot kötvén, ezt előzőleg az orosházi kir. járásbíróság előtt 1897. okt. 16-án 8884. P. sz. alatt felvett jegyzőkönyvben megegyezett abban, hogy a születendő gyermekek a róm. katb. vallást fogják követni, mely cselekményével oly eljárást tanúsított, mely az ág. h. ev. felekezeti tanítói allásának jellegével össze nem fér s mely eljárásával az egyház törvényeit szándékosan megszegte. Ugyanis az E. A. 36. §. már az egyházközségi tagoktól megkívánja, hogy gyermekeik vallásos neveléséről és oktatásáról gondoskodjanak, a 197. §. pedig minden tanítótól egyházához hű ragaszkodást követel s a 206. § az elemi népiskola tanítójától a 197. §-ban megjelölteken félül megkívánja, hogy az ág. h. ev. egyháznak buzgó híve legyen, a lelkészt egyházépítő tevékenységében mindenképen támogassa. Már pedig abban, ki gyermekeit más vallás követésére előre leköti, hithűség és egyházszeretet nem tételezhető fel s nyilvánvaló, hogy tőle a gondjaira bízott iskolai gyermekek szivébe oltandó hitfelekezeti meleg ragaszkodás fejlesztését nem várhatni. Vádlottnak ezen tényében az egyháznak elveit és érdekeit teljesen mellőző, sőt megtagadó magaviselet jelentkezik, mely kihatásában annyival súlyosabb, mert a hívek békéjének veszélyeztetését is maga után vonhatja s minden esetre a hívek egyháziasságának közönyösülését eredményezheti. Mellőzendő volt az ügyészi indítványnak az E. A. 326. §. c) pontjára támaszkodó része azért, mert a csupán hivataltól elmozdítás egy., esetleg más felekezeti tanítói hivatalban ugyanazon helyzetet felekezeti tanítói hivatalban ugyanazon helyzetet teremtené meg, a melynek elkerülését az ügyészi indítvány indokai célozták. Ugyanezen indokból nem volt figyelembe vehető a különben enyhítő körülményül szolgálandó megbánása vádlottnak. A költségekben való marasztalás mellőzendő volt. mert költségek fel nem számíttattak. Ezen ítélet nyomban meghirdettetett s az ellen vádlott felebbezést jelentett be. * A sacerdotalismusról. Manchesterben, lancastirei congregationálisták értekezletén dr. Meclaren a »socerdotalis törekvésekről* beszélt igen érdekesen, felhívta a figyelmet arra, hogy a római katholikus egyház tevékenysége és elbizakodottsága folyton növekszik Angliában és hogy az agnostikus sajtóban hü szövetségesre talált. Ez a sajtó, valamely biboinok kijelentéseivel vsgy a római püspökök dolgaival a legnagyobb tisztelettel foglalkozik vezércikkekben, míg a plebejus nonconformistákról alig vesznek tudomást, alkalomadtán alig hogy néhány szóval emlékeznek róluk. Ez a szembetűnő közöny a puritánok utódai iránt legjobban bizonyítja, hogy napjaink égető kérdése a sacerdotalismus. Az anglikán egyház püspöki szervezetéről semmi mondanivalójuk sincs az evangéliumi egyházaknak. Hanem a sacerdotalismust igen is ellenezniök kell. Egy anglikán katecbismusban ezt a kérdést találta : »Mi a lelkész fődolga? Az uri szent vacsorát kiszolgáltatni és a bűnbánókat feloldani*. Neki úgy tetszik, mintha valahol azt olvasta voina: »Prédikáljad az igét, rajta légy mind alkalmatos, mind alkalmatlan időben: feddődjél, dorgálódjal: intsed a hallgatókat, minden szelídséggel és tanítással«. Szent Pal legalább így adta elő a lelkipásztor főkötelességét. De hát ellenfeleink nem igen jártasak Izraelben és kijavították Pál apostol tanítását. Az evangéliumi egyházbelieknek szilárdan kell amaz igazsághoz ragaszkodniok, hogy az áldozárságnak nincs szentírási alapja, Neki úgy tetszik, hogy Korch, Dátán és Abiram sokat emlegetett esete, a kik magokat áldozó papokká akarták tenni s a kikhez minket szeretnek hasonlítani, valósággal inkább ő reájok illik. A secardotalismus és az agnosticismus, mint kétiker csillag egy közös központ körül forognak. Egyik a másikat föltételezi, a hol a sacerdotalismus travestalja a kereszt vénséget, ugyanott a nép is hitet lenségbe sülyed A Pyrenek választjak el Spanyol és Francia országokat. Az elsőben a papi uralom századok óta gyakorolja sorvasztó hatását, ez utóbbi pedig erőszakosan szabadította föl magát az alól az uralom alól és most hasonlóan a tisztátalan lélekhez puszta és kietlen helyeken jár, nyugalmat keres, de nem talál. Azért végezetül nagy tetszés között magukra nézve dr. Maclaren azt ajánlja, hogy »a szabadságban, melylyel a Krisztus minket megszabadított, álljanak meg és ne kötözzék meg ismét magokat a szolgálatnak igájával.* Magunk részéről Maclaren intésének támogatására egy kis történetre mutatunk rá, mely legjobban jelzi a sacerdotalismus gyümölcseit. Charonnel abbé, volt francia katholikus pap nyilvános felolvasásokat azok tartani a keresztyén vallásról. így nem régen Belgium egy városában Folimontban is tartott felolvasást munkásnépből álló közönség előtt. Midőn azt fejtegette előttük, hogy nagy különbség van az egyházhoz és a papokhoz való ragaszkodás között. Egyik hallgatója hirtelen közbe kiáltott: *magálljunk csak polgártársak tudjátok-e milyen emberek vagyunk mi ? Annyira borzadunk a papoktól, hogy miattuk még az Istent is meggylűöltük«. (Chr. W. — a-s.)