Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-07 / 32. szám

hőség, szomj, éhség s tengeri betegség gyötrik szegényeket Elkényszeredve, csonttá soványodva érkezett meg a kis leány Zanzibárba, hol a rabszolgakereskedők mint értéktelen és hasznavehetetlen portékát, ki ma holnap a nyakára hal, ki már most is se holt, se eleven, egyszerűen kiküldi a temetőbe s ott az eszméletlen leánykát tényleg egy pár lapát homok alá el is temetik. Helyzete szörnyű voltának öntudatára jutott gyermeknek mégis sikerült fejét kiszabadítani a homoksírból, de ekkor meg az éjszaka kóbor sakálai támadják meg. Csak egy harapást érzett a lábán s azután elájult a szegény gyermek. Mikor fölébredt egy szép tiszta szobában találta magát, körülötte résztvevő arcok, úgy. hogy szentül azt hitte, hogy már a szellemek országában van. A hely, a hol feküdt, a róm. kath. misszió épülete volt, hová őt, egy véletlen a temető felé járó és a sikoltást halló keresztyén mulatt szállította, s a hol azután megtanították őt megbocsátani ellenségeinek. Másik sötét pontja az afrikai életnek a soknejűség. Ez igaz, hogy ez másutt is van, de sehol sem oly nagy kiterjedésben, mint épen Afrikában. Arúcikként veszik ott az asszonyt. Mennél gazdagabb a férj, annál több feleséget vásárol. A főnököknek néha százon felül is van, s ha meghalnak, mint örökség szállnak jogos utódára, sokszor a fiára. Sokkal rosszabb dolguk van, mint a rabszolgáknak, mert a legcsekélyebb engedetlenségért is a legiszonyúbban büntettetnek. Mintegy 15 évvel ezelőtt történt, hogy ugandai király udvarában levő misszionáriushoz, Mackayhoz, menekült egy vérző asszony, a király egyik első miniszterének felesége, állig levágott ajkakkal és lemetélt fülekkel. A kő is megindult volna látásán. S miért ? Mert beteg atyját férje engedelme nélkül merte meglátogatni. Épen ilyen történetet mond el egy shire-völgyi hittérítő. Csipetula főnök részeg fejjel levágta, a kedvenc felesége szemöldökét és ajkait. A nyomorult asszony, hogy meneküljön férje dühe elől a vízbe ölte magát, s ekkor azt követelte a főnök, hogy roverentiából a folyó mellett lakó más négy főnök feleségei is öljék magukat a vízbe; mert, ha nem, háborút üzen. S az a legrettenetesebb a dologban, hogy maguk az asszonyok nem érzik helyzetüknek nyomorúságos voltát s ha a keresztyénség őket ebből kiemelni akarja, ők szegülnek ellene a leghevesebben. így okoskodván: hogy ha kevesebb, vagy épenséggel csak egy asszony marad a háznál, mennyi tenger dolga lesz annak. Bármilyen sötétek is ezek a képek, melyeket rajzoltunk, még se képesek visszaadni azt a vak éjszakát, mely Afrikát borítja. Tudatlanság, babona, előítéletek, soknejűség, erkölcsi aljasság, kéjvágy, kapzsiság, lelkiismeretlen fehérek által beplántált pálinka-szeretet teszik sötétté ezt a földet, nem a Stanley elnevezése s ez a nagy sötétség úgy kiált hozzánk: segítsetek rajtunk! Ennek a sötétségnek a megvilágosítója egyedül csak a világ világossága, a Krisztus lehet. Minden fillér, melyet a misszióra áldozunk, minden imádság, melyet érte mondunk, közelebb hozza az isteni szózat megcsendülését: »Legyen világossági G. Warnek után Grotius. RÉGISÉGEK. Adatok Gyöngyösi Pál életéhez.* (Folytatása és vége.) VII. Bárczay László levele Gyöngyösi Pálhoz. Bárca, 17'22. január 22. Tiszteletes megtapasztalt kedves édes komám uram! Nálam mindenkor kedves s engem újító kegyelmed kegyes leveleit, a mint mindenkor, úgy most is vettem érdemlett becsülettel és nagy kedvességgel, melynek első punctumát az mi illeti, nem hogy ítéletet, ez ilyen kegyesség munkáinak gyakorlásában eszközökét szolgáltatván, kegyelmed érdemlene, de bizony minden hypocritaság nélkül vallom, a mely okon ezek drágábbak a testieknél s világiaknál, ezeknek recognitiójára s meghálálására a világiakat is consequenter elégteleneknek ítélem, előttem úgy reputáltatnak. A mi pedig második punctumát illeti, megvallom, nem szégyenlem, ily hamar reá felelni nehéznek tartom, lévén mindkét részre considerátióm; mert igaz dolog, hogy ha kegyelmed Patakon leendő menetelit az ott gyakran megesni szokott circumstantiákra nézve hasznosnak ítélhetem, tudván s jól is esmervén kegyelmedet oly Isten utaihoz s kezéhez tanult, békességet szerető jólelkűembernek lenni, hogy az ott felgerjedni gyakran szokott szikrát nem éleszteni (mint az előtti vagy mostanitul is megesett,) hanem azt Istennek kegyelmednél levő ritka kegyelmei szerint, mind megoltani, mind peniglen megszokott exemplaris életével jó példát adni kivánna, mely által remélhetnénk onnan lehető örömünket. Remélhetem még ezt is (mely ugyan kegyelmednél, mint lelki embernél tudom, non est pro fundamento) hogy ottan fizetése fixum volna, és annuatim meg lenne nettó; és többek sokak is vannak, a melyek concernálhatnak, de feltenni mindeneket, mind nem látom szükségeseknek, tudván, kegyelmed magában mindazokat jól megfontolja, mind penig az idő is rövid volna. De édes kedves komám uram, ha összevetem vékony ítéletem szerint az ott és itt való consideratiókat, nem utolsóbbaknak jelein a kegyelmed itt való maradására célzókat, mert l-o. Jól tudja kegyelmed Kassát, mi legyen; Patakon félannyi ostromot probat és portat, a lélek nem experiál, mint itten; mennyi kisirtetek, a melyekre hathatós vigasztalás kívántatik, az Isten igijibül, esnek itten? recenseálnom nem szükség; de meg a lelkipásztor is, ha jó fegyvere nem lészen, ennyi ellene tusakodó ellenség ellen, hátat adhat. 2-do. Gondolja meg kegyelmed, nemcsak kegyelmednek, de e tájon lakozó igaz keresztyéneknek, sőt az igaz hitnek becsületinek manutentiója fekszik a kassai Isten szolgáján, miért okait * A mult számunkban V. alatt közölt levélben : temposius helyett ternporius, Sina b. Sua, requo b. regno, catholicum helyett catholicam. Grati helyett Grali (Generáli), Stein Vili helyeit Steinvill és fortan helyett forsan olvasandó. R. K. 64