Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-08-07 / 32. szám

lépés volna a hanyatlás lejtőjén, honnan nincs többé visszatérés. Itt az ideje, hogy gondoljunk már egyszer igazán a jövőre s ha élni akarunk, mentsük meg a sülyedő hajót. Rendeltetése Társaságunknak a hódítás volna. Az, ha egy helyben állunk, már magában is veszteség a céllal szemben; de hogy hanyatlunk, hogy nem bírjuk a helyzetet fentartani, a már kész veszedelem. Még növekszik a veszély, ha a temérdek hátralékra gondolunk. 6747 frt hátrány egy oly társaságnál, hol a tagoktól 1898-ra 4883 frt 50 kr. bevétel van előirányozva, valóban megdöbbentő. A hátrány egy évi terhet fedezne s még 1000 frt felesleg is maradna. Milyen szépen visszazökkennénk a kerékvágásba, ha a folyó évi bevételt, az 5796 frt 50 krt a tőkéhez csatolhatnék, még 1000 frttal megpótolva. Mily nagy gondtól menekednék meg a Társaság vezetősége, ha ezt a közel hétezer forintot a tervbe vett »Bibliai Lexicon« kiadására fordíthatná! Itt az ideje valóban, hogy a hátralékokat komolyan számon kérjük, sőt a régibb hátralékok behajtását egyenesen per útján szorgalmazzuk. Mert itt már igazán nem szegénységgel, még nem is közönyösséggel, hanem egyenesen az önként elvállalt kötelesség alól kibúvással áll szemben a Társaság. Állításomat a következő szomorú adatokra építem : még sohasem fizetett 9 év alatt egy orsz. képviselő alapító tag, 3 lelkész rendes tag, a pártoló tagok közül 6 lelkész, egy isk. igazgató, egy törvényszéki biró, egy ügyvéd, tanító, egy vallástanár; 8 évi járulékkal tartozik egy lelkész alapító tag, a rendes tagok közt 1 gimn. tanár, 4 lelkész, 1 polgár isk. tanár, a pártoló tagok közt 4 lelkész, egy a világi elemből Ezenkívül 7 évi hátrány van: két meghalt alapító tagnál, 5 rendes tagnál, 20 pártoló tagnál (köztük van theol. tanár, orsz. képviselő is !); 6 évivel tartozik: 3 alapító, 7 rendes, 10 pártoló tag. A közlött adatok valóban felhívják a vezetőségnek felelősségi érzetét az erélyes cselekvésre. A statisztikai megjegyzéseket még azzal pótolom meg, hogy a világi elem köréből 4-et hódított a mult évben Társaságunk. Többi nagy uraink, egyházmegyei gondnokaink, tanácsbiráink legnagyobb része még valóban tüntet a távollétével. Fájdalom, hogy ugyanezt teszik felekezetünk iskoláinak tanárai is. És most ne essék zokon senkinek, ha a baj gyökerét keresve egy kellemetlen hírt kell érintenem. Ha nem szellőztetik a zúgolódók, hadd hozzam napvilágra a panaszt én. Interpelláló kérdésemre, hogy miért nem tagja Irodalmi Társaságunknak, lelkésztől és tanártól is hallottam már azt a választ, hogy nem méltó e Társaság a támogatásra, mert iránya helytelen. Hallottunk, sőt olvastunk is a mult évben a titkár irányzatos theologiai cikkei ellen emelt kifogásokat. E kifogások erősebb vagy gyöngébb alakban sokunkban megvoltak, de a titkár részéről a zúgolódásra a »sapientis est consilia in meliora vertere« elv alkalmazása lett a helyes válasz s így nem volt ós nincs többé ok, hogy a titkárétól különböző más theol. irány hívei elhidegüljenek a Társaságtól. Beszélnek pesti klikkről, mely kezébe ragadta volna a Társaság egész ügyét. Én ezt nem látom. Mondják, hogy Titkár úr csak e klikk tagjaitól fogad el közlésre cikket. Én ezt tapasztalatból másként tudom. Sőt nincs is arról semmi tudomásom, hogy valaha komoly munka hasztalan kórt volna a szerkesztő-titkár ajtaján bebocsáttatást. Egyébiránt Uraim! emeljük a közcélt mindenek fölé. A ki prot. irodalmi színvonalunk emelése ügyét igazán szivén hordozza, a ki ez által is hiven akar munkálni egyházunk erősítésén : az vessen számot komolyan ezen érzületéből folyó kötelességeivel is. Az Irodalmi Társaság mindnyájunké, a protestantismusnak közös kincse. Ila komoly panasz van ellene, ha eltért a céltól, melyet szolgálnia kell, ha nem látjuk jónak mostani működését: nem az a feladatunk, hogy odahagyjuk a közös zászlót. Az igazság a legnagyobb hatalom, állítsa ennek fénye mellett a közvélemény ítélő széke elébe Irodalmi Társaságunk vezetésének hibáit az, a ki lát ilyeneket s azért idegenedik tőle ; ele a sötétben duzzogás vagy csak a közöny tetszetős takarója, vagy nem férfias clolog. Szeressük jobban közös Társaságunkat, mint a félrevonulásban keresett kényelmet s ez a szeretet adjon bátorságot az igazság őszinte kimondására, mert néma gyermeknek anyja sem érti szavát. A mi elemünk a világosság, hadd jöjjön napfényre az elrejtett gondolat. Egy a Társaság jövője érdekében felveendő vita elől bizonyár a ez a legérzékenyebben érintett b. Lap sem zárja el hasábjait.* Fiat lux! Lic. Rácz Kálmán. Római katholikus szemináriumok. A »Budapesti IIirlap« a mult hetekben érdekes leleplezéseket tett a magyarországi pápás egyház némely dolgairól, a melyek megérdemlik, hogy mi is szóljunk rólok, annyival is inkább, mert a leleplezések egy oly napilapban láttak * Teljességgel nem, sőt inkább készséggel fölajánlom erre a célra Lapom hasábjait. Cs;ik nyíltan, bátran elő a kifogásokkal, a hiányokkal, a bajokkal. Szűr alól való dohogással ép úgy nem megyünk semmire, mint tétlenséggel és nem bánomsággal. Szőts Farkas.