Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-31 / 31. szám

emberáldozat jár. Az elontott vérrel hinti meg azután őseinek múmiáit az uralkodó. Midőn 1874 ben az angolok ezt a gyilkos fészket elfoglalták, a fő vérbíró beszélte a nála elszállásolt angol tisztnek, hogy az előző évben mintegy 2—3 ezer kivégzés történt. Altkalabár-ban meghalt Czyamba király. Rokonsága zsoldosokkal bejárta az egész várost, betört az alattvalók házaiba s a kit elől-utól talált — legyilkoltatott. Azután ástak egy rengeteg nagy sírt s ennek közepére helyezve a királyt uralkodói pompájában mellé helyezték a helyszínén leölt kardhordozójáf, csibukcsiját, esernyő vivőjét, száz felesége közül harmincat és még sok, sok áldozatot. A gyilkolás éjszaka folyt csak igazán a misszió-épület közvetlen közelében úgy, hogy a haldoklók jajkiáltásai egészen odáig hatoltak. E szörnyűségek betetőzéséül egy nagy csomó embert csónakokra ültetve fojtottak a folyóba belé. Az utakon fegyveresek álltak, a folyó mentén szintén s az arra utazókat kegyetlenül lemészárolták. Olyan őrjöngése volt ez a gyilkolási műnek, mely sejtetni engedé, hogy ezek az emberek azon igyekeznek, hogy megmutassák, miszerint nem tudnak elég vért ontani gyászuk kellő kifejezésére. Pedig a leírás nem egészen hű, mert a misszionáriusok előtt titkolni igyekeztek gyilkolásaikat, a mennyire lehetett. Az ország belseje felé sincsenek különb állapotok; ott is foly az öldöklés, szinte korlátlanul, a hol a keresztyénség még meg nem szüntette a szörnyű ősi szokásokat. H Szerte elterjedt az a hit is, hogy a halál nem természetesen következik be, hanem megboszorkányozás az oka. E tévhitnek azután igen sok ártatlan áldozata van, különösen az asszonyok közül. Például, a keleti parton a Takarni népnél ha meghal valaki, az első dolog kideríteni, hogy kinek a boszorkányozása okozta a halált, f* Összejön a szomszédos falvak minden bűvölője (saman) s míg a nép körben táncol s bizonyos bódító italt iszik, ezek titkos hókusz-pókuszaikkal kisütik, hogy ki a bűnös. A boldogtalan gyanúsítottat ruháitól megfosztják s addig dobálnak fejére tüzes széndarabokat, mig szeme kiég. Majd egy keresztútnál máglyát rakva azon elevenen megégetik. Mikor a feje szétdurran, szétszaladnak, nehogy varázslat érje Őket. Gyermekei közül kettőt az általa halálra bűvölt családjának adnak rabszolgául. 1881. július 18-án, mint a kelet-afrikai ugandai expeditió tagjai elbeszélik, halt meg Mlimangombe főnök. Halálát eltitkolták, temetését ép úgy. Titokban temették el saját Udvarában, mellé négy eleven rabszolgát, két fiút és két gyermeket. Azután megvádolták kedvenc feleségét, annak fiát és nagybátyját, hogy halálát ők okozták volna. A férfiak szerencsésen elmenekültek, a szegény asszonyt elfogták. Előbb karjait vágták le, hogy karpereceihez hozzájuthassanak; majd fejét vették, testét pedig egy pocsolyába vetették, hogy esőt hozzon. Hasonló gyilkosságok azon év augusztusától novemberéig még négyszer ismétlődtek. Warnek után Grotius. (Folytatása következik.) KÜLFÖLD. Az angol noconformisták. Az anglikán ritualisták. Egy hindu vallástétele Krisztusról. Május végétől június végéig voltak az angol nonconformista egyházak nagy napjai. Ez időközben tartják rendszerint a különböző denominatiók évi közgyűléseiket. Melynek sorát most is mint mindig, a bennünket közel érdeklő skót presbyteri szabad és államegyházak nyitották meg. Előttünk fekszenek az egyházi közigazgatás egyes ágairól szóló bizottsági jelentések, melyek többé-kevésbbé örvendetes haladásról adnak hírt. Mindkét egyházban a a kül- és belmisszió ügye, a mértékletességi egyesületek virágzó állapotban vannak. A szabad egyházban, úgy látszik a hitélet és buzgóság csökkent, ha a vasárnapi iskolások számának megfogyatkozását ennek jeléül szabadna vennünk. De reméljük, hogy ez csak látszat, mert ebben az önfentartás elvén épült egyházban az áldozatkészség, az adakozásra való hajlandóság nem csökkent, sőt inkább növekedett. A lefolyt évben csak a közalapba 173,526 font sterling folyt be közadakozásból, az előző évinél 1085 fonttal több. így egy-egy gyülekezetre 163 font sterling osztalék jut. Az államegyházban már nincs úgy igénybe véve a hívek áldozatkészsége s talán épen e miatt kisebb méretű is azoknak adakozása. Igaz ugyan, hogy 1369 gyülekezetükből csupán 7-ben nem gyűjtöttek semmiféle célra sem, de azért jóval hátrább állanak a szabad egvházbelieknél a bőkezűség dolgában. A számadatok szerint a külmisszió céljaira 4941 font sterling. A zsidó misszióra pedig 5455 font sterlinget gyűjtöttek. Az államegyház közgyűlésének érdekességét igen növelte, hogy azon a canterbury érsek is megjelent és egy lelkes buzdító beszédet tartott a mértékletességi egyesület érdekében. De mindenekfelett meg kell emlékeznem azon áldásos eszméről mely a skót kedélyeket ez időszerint izgalomban tartja. És ez az egyesülés kérdése, földrajzokban, útleírásokban gyakran olvassuk, hogy az angol nyelvű országokban (Anglia, Észak-Amerika) több száz keresztyén felekezet van. Az Izráelben jártasak jól tudják, hogy pl. Amerikában a néhány gyorsan feltűnő és ép oly gyorsan elenyésző szektákat leszámítva tulajdonképen nyolc nagy protestáns felekezet van, de a melyek magok is, sokszor nem is tanbeli, hanem vagy az egyházkormányzati elvük vagy a geográfiái és ethnografiai viszonyoknál fogva több ágra oszlanak. így a methodisták 17, a baptisták 13, a presbyleriánok 12 a reformátusok három egyháztestet alkotnak, és ezeket a felületes szemlélők hajlandók teljesen külön felekezeteknek tartani. A kis Skóciában is három református egyház van. Ezeknek tanrendszerük, istentiszteletük teljesen ugyanaz, csakis az egyházkormányzati kérdés miatt szakadtak el egymástól. Az államegyházban úgy, a mint a reformáció idején találták átvették a pátronatusi intézményt. S náluk a pátronus nevezi ki a lelkészt, e miatt már a mult szá-