Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-31 / 31. szám

keres revíziója. Ila e követelések megvalósulnak, úgy a német birodalom Canossa útján legutolsó védő fegyvereitől fosztotta meg magát s német nemzetiségével és az azt tápláló protestantismusával egyetemben teljesen a pápás világuralom karjaiba vetette magát. Hogy többi között mit ért a centrumpárt és az ultramontanismus »keresztyén népiskolai törvénycc alatt, leplezetlenül mondja meg egy legközelebb Mainzban »A romboló szellem az állami népiskolában« cím alatt megjelent röpirat. Ebben azt olvashatjuk: »Az atheismus mérge az, mely a modern állami iskolából kihat a társadalmi organismus összes rétegeire. . . Az állami kényszeriskola molochja könyörtelenül áldozza fel a keresztyén szülők gyermekeit a liberálisatheista állam bálványának«. Mintha csak a mi néppárti organumaink pápás kifakadásait olvasnók liberális törvényeink és az »új reridoc hatása ellen! Maholnap külön ultramontán szótárt \ehetne csinálni ez épületes epithetönokból ! S a német kormány még nem jutott éi teljesen canossai útjának végére. így Chinában a porosz állam gondoskodik, mint BeyschJag »Deutsch. Ev. Blátter« juliusi füzetének »Chronik« rovatában olvasom nagypénteki böjti ételekről alattvalói számára; a limburgi püspöki székre a minap egy cistercita apátot emelt, ki hihetőleg ép oly őszinteséggel hirdeti az állammal S a vallásfelekezetekkel szemben a »pax« igéit, mint nálunk Kolozs prímás és bíboros; a német császár jeruzsálemi útjában állítólag meg fogja szerezni a sultántól a pápa számára az ú. n. coenaculum Christi-t, Krisztus állítólagos sírhelyét, sőt a ferencrendieknek kolostort fog építeni (tehát a nagy választófejedelem unokája s a legnagyobb prot. tartományegyház asummus episcopusa« franciskánus kolostorópítő Jeruzsálemben !) stb. stb. Ez volna ám az igazi színjáték a világ, az angyalok s az emberek számára! De még az sem elég a német, különösen a porosz egyházpolitikai állapotok jellemzésére. Napfényre került a minap Rómában a tapasztalatlan ifjú császárnak több levele, a melyben különös kitüntetésekkel halmozza el a türelmetlen Kopp s a jezsuita Korúm püspököt és azt a Galimberti nevű nuntius »egyházfejedelmet«, ki 1879-ben Rómában tartott egyik előadásában »a szoeiálizmus s az anarchismus hydráját, sőt Ravaillac mérges tőrét Lutherre s a reformációra vezette visszacc. Hogy e porosz egyházpolitikán megütközik a külföld, azon aligha lehet csudálkozni. így egy »Critic« nevű angol folyóirat »Róma uralma Németországban« című cikkében szemlét tartva a német egyházpolitikai állapotok felett, a/l mondja: »Németország, a korrekt lutherism'üs ez egykori összfogalma ma az ultramontanismus klasszikus talaja, abban a centrum a kormányképes párt, melynek befolyása alatt kath. elnöke van a birodalmi tanácsnak és kath. kancellárja a birodalomnak. A berlini társadalom a jesuitismus hálójába van kerítve. A klerikalismus diadalát üli ma a német kormányon, a mely mint politikai faktor egy prot. birodalomban kétségbeejtő reminiscentiákra vezeti a gondolkodót. Attól tartunk, hogy a német kormánynak a Vatikánhoz való legújabbi egyházpolitikai viszonya s egy extrém kath. pártnak óriási befolyása Németországra végzetessé válhatik s a birodalmi egység felbontására vezethetcc. Mintha csak Döllinger jóslatait olvasnók a világuralmi 'pápás reactiót erősítő vaticánum után az egységes ifjú Németország belső sorvadásáról ! Im ilyen a pápás világuralom a haladás útján Németországban. De csak külsőleg, mert bensöleg — lóvén az ultramontanismus világi-politikai rendszer — határozottan a hanyatlás útján van. Az a pápás világuralmi reactió, mely a hivatalos Németországban külsőleg fényes diadalokat arat, bensőleg egy korhadt épületnek a képét mutatja. Hogy mit tett a papismus p. o. Spanyolországgal, azt Kuba és a philippinek revolutiója eléggé igazolja napjainkban. Spanyolország saját katholicismusának köszönheti, hogy a tönk szélére jutott. Amellett ennek az uralomra vágyó hierarchiának morális értókét eléggé híven jellemzi az, a mit az »AUg. Ev. Luth. K.-Ztg« a manilai érsekről írt. A háború kitörésekor kibocsátott pásztori levelében azt mondja: »háretikusok akarják a mi igaz vallásunkat elnyomni, fiaink a barbárok kezeibe kerülnek, szent vallásunk a pusztulásnak néz elébe. Isten az örök élettel ajándékozza meg azokat, a kik e vallásért fegyvert fognak«. A mint azonban Manilát a spanyolok szorongatták, ez a római »béres« elhagyta »nyáját« s az általa jellemzett német háretikus barbárok hajóján keresett menedéket. De folytassuk tovább a mi szemelvényeinket, a melyek a pápás világuralom belső hanyatlását mutatják. Olaszországban a pápás egyház újból Meglia bíboros híressé vált elvét vallja: »rajtunk csak a forradalom segítheU. Az olasz kormány egy egész csomó klerikális egyesületet és újságot megszüntetett, s a milánói érsek Leó pápa következetes tagadása dacára erősen kompromittálva van a májusi véres forradalomban. Érdekes e tekintetben megolvasni a közte ós nagy elődje Augustinus között vont jellemző párhuzamot a )>Christliche Welt« jelen évfolyamának utóbbi számaiban. A kubai kormányzó egyenesen a papokat és a jezsuitákat vádolja a forradalom elő-