Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-24 / 30. szám

közlekedést, most azonban újból megengedte, de a huzamos tartózkodás Ponapeban most sincs megengedve a térítőknek. Német körökben az amerikai térítési munkálat alapossága nem örvend a legjobb hírnek. Hogy a karolinai térítés nem vádolható felületességgel erre kettős bizonyíték is van. A ponapei hittérítők száműzetése alatt az egyházközségek önállóan folytatták istentiszteletüket, sőt egyes iskolákat is tartottak fenn. Az evangéliumi hitközségnek ezen nehéz időkbeni fentartása Henry Nanapei keresztyén hercegnek kiváló érdeme. Van még egy bizonyíték német részéről: D. Irmer, a Marschall-szigetek kapitánya 1895. végén a »Falke« nevű hajóval körutat tett. mely alkalommal a Karolinákat is meglátogatta. Egészen eltelt az amerikai hittérítők tevékenységének dicséretével. Az ő tevékenységüknek tulajdonítja a kusai lakosok, magasabb kulturáját, és nemcsak a misszió épületnek és fekvőségeinek szépségét és célszerű berendezését ismeri el, hanem tanításuk komolyságát és alaposságát, a tanítványok vallásosságát és ruházatának tisztaságát is. Ezek után bátran elmondható: hogy a karolinai misszió virágjában van. Spanyolországnak mikronesiai gyarmatáról térjünk végre a terjedelmére nézve jelentéktelen afrikai birtokra, mely egészen Quineában fekszik. Ennek legfontosabb része a nagyszerű Fernandó Posziget szemben Kamerunnal. Egy portugál által fedeztetett ez fel s 1778-ban a spanyolok vették birtokukba, de már 1782-ben feladták. 1827-ben az angolok Glarencében hajóraj állomást létesítettek, és angol védnökség alatt 1841-ben londoni baptista hittérítők kezdtek működni, de a bennlakókat, a bubikat, nem igen közelíthették meg. 1845-ben a spanyolok régi jogaikról megemlékezve ismét megjelentek Fernando Poban. Ennek következménye, az evangéliumi misszió feloszlatásáa lőn. A hittérítők, köztük az ismert Saker Alfréddel Kamerunba mentek át. Újabb térítési kísérlet evang. részről csak 1868-ban tétetett a jezsuita uralom bukása után Spanyolországban, az angol primitív methodisták részéről. Hittéritői 1870-ben léptek partra, s az előző idők protestánsainak töredékét Sta Isabelben az előbbi Clarenceban és S. Carlesbayban előbb Georgsbayban gyűjtötték össze. Nemsokára ezután néhány bubit is megkeresztelhettek. Sopo bubi főnöknek 1892-ben történt áttérése némi változást látszott előidézni, de nemsokára bekövetkezett halála meghiúsította reményüket. 1893-ban három európai, egy bennszülött térítőt és 141 hívet számláltak. A misszió a spanyol kormány atyáskodása (?) alatt szenved. 1885-ben történt meg, hogy egy angol hittérítőt, Wilfordot letartóztattak és szabadon bocsátása után négy évre és négy hónapra száműzték. Rövid időre ezután a misszió iskolái bezárattak és a kormány iskoláinak látogatása rendeltetett el. A methodisták elleni rendszabályok 1892-ben még megszigoríttattak. Ehhez járult még 1883-ban egy spanyol ellen-misszió, mely az előbbi (1857—1869), a jezsuiták által űzött térítési munkát folytatta, s ez idő szerint Fernando Pon és az egyenlítőtől délre eső kis Amo Bon szigeten, mely szintén spanyol birtok, egy fölül 3000 hívőt számláló katholikus egyházközség van. Végre van Spanyolországnak még egy kis gyarmata a Gorisco és Clobi szigetek és az átellen fekvő partvidék; a Gabun torkolatától kissé északra, francia gyarmatoktól körülvéve. Coriscon már 1850-ben kezdtek működni az észak-amerikai presbyteriánusok, ezek a bostoni társaság tanácsa következtében rendeltettek ide, a mely társaság ezen vidéken térített és később ezen területet a presbyteriánusoknak átengedte. Az első kettőt Coriskóban keresztelték meg 1856-ban 1870-ben még csak 50 hivük volt, 1883-ban csak 62. Igazán életképesnek nem bizonyult ez a misszió még eddig sem. Ha a spanyol gyarmatokon levő evang. missió állapotát tekintjük, azt fogjuk látni, hogy Spanyolország hátsóindia birtokain nincs evang. misszió, Kubán, Fernando Pon és Coriscon némi kezdetlegesség tapasztalható a Karolinákon pedig virágzik az evang. misszió. Ezen területeken majd mindenütt elnyomta a spanyol kormány az evang. misszió működését. Majd mindenütt — Fernando Pot kivéve az észak-amerikai misszió-társaságok vannak ez által érdekelve. A spanyol nép, és kormány szigorúan katholikus jelleménél fogva az esetben, ha a spanyolok győzedelmeskednének az Egyesült-Államok felett az északamerikai missziók újabb elnyomatásától lehetne félnünk. Az amerikaiak győzelme esetén pedig a térítés oly lendületet venne, a milyet spanyol gyarmatokon eddig nem is várhattunk. A spanyol gyarmatbirtoknak egy európai protestáns nagyhatalom részére leendő esetleges átszállása az evang. keresztyénséget egy új hittérítési feladat elé állítaná. Ref. Kirchen-Zeitung. Grotius. RÉGISÉGEK. Adatok Gyöngyösi Pál életéhez. Gyöngyösi Pál egyik legnevezetesebb alakja a mult században élt magyar református papi és írói karnak. Előbb derecskei, majd kassai pap volt, honnan száműzetvén, oderai Frankfurtban lett theologiai tanár, egész 1743-ban bekövetkezett haláláig. Viszontagságteljes életének történetét ez év tavaszán megírtam, s nem sokára hozni fogja a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság megjelenendő Monográfia-kötete. Kutatásaim közben temérdek oly adat került elém, melyeket az életrajz keretében csak érinteni, de közölni nem lehetett; pedig ez adatok egytől egyig élénk fényt vetnek nemcsak Gy. életének, de egyházunk történetének egyes pontjaira is. Jónak láttam azért, hogy az alábbi kiválasztott adatokat e Lap útján közzétegyem, hogy általok mintegy közelebbről illusztráljam Gy. megjelenendő életrajzát. Az I. számú levél nem épen kedvező színben tünteti fel előttünk Gyöngyösit, azonban a türelmetlen hitelező aligha igaz vonásokkal rajzolta meg késlekedő 60*