Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-24 / 30. szám

MISSZIÓÜGY. Képek a protestáns misszió történetéből. A misszió iránt csak újabban kezd érdeklődni a prot. egyház. Ép azért annak elmélete és irodalma is csak a legújabb két évtizedben kezd tért foglalni a theol. tudomány organistnusában. Pedig egyházunk missziói egyház, a ker. misszió oly régi mint maga a keresztyénség, sőt mi több : a ker. üdv universalismusának örök eredete és rendeltetése van (Eph, 3. 1.) A ker. egyház eminens értelemben vett missziói egyház, a melynek örök élettörvénye a hitéből eredő misszionálás. A porosz kormányé az érdem, hogy néhány évvel azelőtt a halle-wittenbergi egyetem theol. fakultásán az első missziói kathedrát létesítette, s ezt Warneck-e 1, a gazdag missziói irodalom legalaposabb ismerőjével betöltötte. Ő ez idő szerint a misszió elméletének ismert nevű müvelője, kinek »Missionslehre« című műve csak a minap érte 3-ik kiadását, s kinek Abriss der prot. Missionen von der Reformation bis auf die Gegenwart« * című két füzetben megjelent műve 1892 óta immár 4-ik kiadásban közkézen forog, mint igazi »Studentenbuch« a német egyetemi hallgatók körében. Becses adaléka ez az újabb egyháztörténetnek. A missziónak első tudományos történeti összefoglalása. Eredetiség, élénkség és szellemi elegantia tekintetében méltó társa Hase klasszikus egyháztörténetének. Óhajtandó volna, hogy édes zengzetes nyelvünkre is átültessük. Mert hát egy előttünk csaknem teljesen ismeretlen ker. életmező és munkásság tárul itt föl előttünk a keresztyénség áldásos apológiájaként a maga igaz valójában és teljességében. Krisztus keresztjének diadalmenete ez az egész vonalon. Szinte érthetetlen, hogy csak a XlX-ik század végén gondoltak a miszsziónak tudományos tárgyalásával s ker. hitben és életben véghetetlenül gazdag történeteinek összegyűjtésével és feldolgozásával. Hangos szóval helyet kiván a misszió elmélete a gyakorlati theologiában, s annak története a keresztyénség történetében, a melynek egyik legszebb és legtanulságosabb fejezetét képezi. E bevezető gondolatok után ismertessük magát a művet, melynek első füzete »Das heimathliche Missionsleben« másika pedig *Die evangelischen Missionsgebiete* címet viseli. Az I. füzetben a bevezetés mindenekelőtt a misszió eredetével, a keresztyénséggel, mint misszió vagy világvallással, az apostoli és őskeresztyén s a középkori miszszióval s végül a földkerekségnek a keresztyén misszió számára a XV-ik században való megnyitásával foglalkozik. Sorra ismerteti azután szerző a missziót a reformáció, az orthodoxia, a pietismus korszakában s a jelen korban, hogy aztán az adott történeti alapon a misszió jogosultságát és szükségességét beigazolva ismertesse az * Warneck M. berlini kiadása. Ára 5 márka. A két füzet 324 lap. angol, amerikai, német, holland, francia, és svéd-norvég missziói társulatok keletkezését és kifejlődését. A reformáció korszakára vonatkozólag a misszió tekintetében Warneck hangsúlyozza, hogy a XVI. századbeli német prot, egyházaknál teljesen hiányzik a pogány népekkel való érintkezés, mivel azoknak küzdelme a középkori pápás keresztyénség pogányságával volt elfoglalva. A reformátusok nem ismerik a misszió tényét és gondolatát, és Luther egy tulajdonképeni pogánymisszióra vagy a világ ehristianizálásra nem is gondolt. A szentírás missziói gondolatát hiába keressük a XVI. és XVII. század német prot. egyházában, a minek azonban — mint Kawerau is kimutatta — korántsem theologiai, hanem egyházgyakorlati és földrajzi alapja van. Az újonnan fölfedezett tengerentúli pogányvilág a reformátorok gondolkozásának körén kivül esik. Luther missziói életköre a paganizált ker. egyház, s korántsem a pogányság magában véve, mivel abban a nézetben volt, hogy a keresztyénség, mint világvallás universalis hivatását rég betöltötte. S aztán az ő eschatologiája: az ördög uralma, a törökök teljes megkeményedése s a világ közellévő vége sem engedte a munkás missziói gondolatnak a reformáció korában való kifejlődését. S ugyanez mondható az orthodoxiáról, a melynek merev theologiája és sajátos egyház-írás- és történettani felfogása teljesen érzéketlen volt a pogánymisszió iránt. Dogmatikája megölte a ker. élet iránti érzéket. Hogy a misszió s az élő keresztyénség szerves összefüggésben van, annak fölismerése IV. Frigyes dán király s a pietismus örök érdeme. A hallei pietismus volt a misszió forrása és hordozója, s két pietista theol. kandidátus: Ziegenbalg és Plütschau annak legelső munkása. A pietismus a gyakorlati életkeresztyénséget hangsúlyozta,, s mennyiben bár a világtól való megtartóztatás (Warneck szerint a »Weltílucht«-ot) prédikálta, mégis-világhódító hatalommá vált. Atyja ő a pogány missziónak, és gyógyítója sok vallásos-erkölcsi és szociális bajoknak a keresztyénség körében. Már Francke, e hírneves pádagogus ismerte föl azt a gondolatot, hogy a pogány misszió nem a koloniál-politika, hanem a szabad egyháztársadalmi tevékenység útján a hivő keresztyénség dolga, s így született meg a lipcsei luth. misszió-társulat gondozása alatt máig is virágzó ú. n. Frankebar-féle misszió, melynek művelőit az orthodoxiában megmerevült wittenbergi theol. fakultás »hamis prófétáknak« deklarálta, A pietismus missziói törekvéseit Linzendorf gróf követte, kinek »csak egy passziója volt s cl Z B, Krisztus«, s kinek szervező képessége előtt máig is tisztelettel kell meghajolnunk. Jól mondja Warnek, hogy a harnhnti kis testvér gyülekezet rövid két évtized előtt nagyobb missziót létesített, mint az egész protestantismus két évszázad alatt. Annak a 33 ezer lélekből álló testvérgyülekezetnek missziói munkássága máig is »unicum az egész ker. egyháztörténetben®, mivel »Bruderunitát und Mission sind unzertrennlich verbunden*. Francke és Linzendorf buzgóságának köszönhetjük a mai ev. pogánymissziót. Kár, hogy Holland és Anglia nem követte, s a német fölvilágosodás