Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-10 / 28. szám

Raddcsy György theol. tanár; jogkari dékán; dr. Finkey Ferenc; theologiai dekán: Nóvák Lajos; theologiai tanár és alkony vlárnok újra Harsányi István, végül szénior: Nagy Béla végzett theologus. — A jövő évre a főiskola felállítja a második parallel osztályt is s ez okból egy rendes tanári állásra legközelebb pályázat fog hirdettetni. (i. zs. b.) Tanárok gyűlése. Az orsz. középiskolai tanáregye­sület 32-dik közgyűlése f. hó 4 én nyílt meg Debrecenben, a kollégium nagytermében, a hol az 1881-iki zsinatot tartották és a hol a tiszántúli ev. ref. egyházkerület is szokta gyűléseit tartani. A gyűlést választmányi ülés előzte meg a kis tanács­teremben. Itt felülbírálták az igazgatóságnak a közgyűlés elé terjesztendő javaslatait, a melyeket dr. Négyesy László főtitkár terjesztett elő. Ugyancsak a főtitkár a felekezeti tanárok javadal­mazása és nyugdíjak ügyét illetőleg indítványozta, hogy Dóczy Imre Rajner Ferenc, Sebestyén Dávid és Karsai Sándor bizottságul küldessenek ki. javaslattevéssel a hol­napi közgyűlésre. Következett az ügyrend tárgyalása, mely az új alapszabályokhoz idomul. Fél 10 órakor nyilt meg a közgyűlés A terem zsúfolásig megtelt. Számos nő tagja is jelen volt az egye­sületnek. A helybeli notabilitások közül ott voltak: Kiss Áron ev. ref. püspök a ref. lelkészekkel, dr. Wolafka Nándor makáriai v. püspök-plébános, gróf Degenfeld József egyházkerületi főgondnok, főispán, Simonffy Imre, kir. tanácsos, polgármester, bessenyei Széli Farkas, h. kir táblai elnök, Dobiecki Sándor vasúh üzletvezető, Lengyel Imre egyh. gondnok, Beichmann Ármin izr. hitközségi elnök, a városi tanács testületileg stb. A terembe lépő Beöthy Zsoltot viharos éljenzéssel fogadták. Legelőször is üdvözölte a magyar tanárság hiva­tott vezérét, a közoktatásügyi minisztert, a ki Géresi Kálmánnal képviselteti magát a gyűlésen. Hasonló meleg­séggel és tetszés mellett üdvözölte a vendéglátó Debrecen városát gr. Degenfeld József főispán és Simonffy Imre személyében, továbbá a tiszántúli ev. ref. egyházkerület érdemes agg püspökét, Kiss Áront. Ezután nagyhatású beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Beszéde elején utalt arra, hogy a különböző vallású népeknek egy közös ellenségük van: a sötétség, míg a közművelődésnek és magyar közoktatásnak eleven, egye­sítő ereje az egész hazai közélet legörvendetesebb jelen­ségei közé tartozik. Dicsérettel említette meg, hogy a középiskolai tanáregyesület felül tudott emelkedni az egy­házpolitikai hullámokon s hazafias érzéssel, mérséklettel, éberséggel és tapintattal őrködött, hogy veszélyes félre­értések, érdes agyarkodások és keserítő túlzások tért ne foglalhassanak a nemzet nevelői körében, hogy még alap­jainak rakosgatása közben meg ne bontsák annak az épületnek, a magyar nemzeti műveltségnek egységét és szilárdságát. Utalt ezután az egyesület munkálkodására s első sorban a középiskolai tantervek revíziójára, melynek tár­gyalásaiban az egyesület igen tevékeny részt vett. Ugyan­olyan ügybuzgalommal kell a tanácskozást kezdeni a középiskolák nagyobb szervezeti reformjáról az egységes jogosítás alapján A július 5-iki napirend első tárgya Dóczy Imre (Debrecen) előadása volt az >Egységes jogositású közép­iskoláról*. Igen magvas, mély tanulmányra valló érte­kezésben tárta föl a mai rendezetlen középiskolai viszo­nyokat és állást foglalt az egységes középiskola mellett s ajánlja, hogy a tanári körök behatóan foglalkozzanak vele s alkalmas időben terjeszszék a közoktatási tanács elé. Boga Imre, dr Hegedűs István, Elek Lajos, Rombauer Emil, dr. Hegedűs Pál és Porcs János fölszólalásai után, a kik az utóbbi kivételével, mind pártolólag szólottak, a közgyűlés az előadó indítványát elfogadta. Szuppán Vilmos értekezése a felsőbb leányiskoláról, nem jelenhetvén meg, elmaradt. Ezután Rajner Ferenc olvasta föl Beke Manó érte­kezését az új középiskolák fölállításának kérdéséről. Beke ezen kérdésnél különösen azokat a szomorú állapotokat ecsetelte, a melyeket a tanárhiány idézett elő s Kardos Albert indítványára azzal az elvi kijelentéssel vette a közgyűlés tudomásul a tudós értekezést, hogjr a közoktatásügyi kormány mindenekelőtt a tanárhiányon segítsen radikális módon s csak azután gondoljon új középiskolák fölállítására. A következő előadó Bátyi Sándor volt, ki a »Szabad Lyceum* öt évi eredményes működését ismertette élénk tetszés mellett. A közgyűlés elnök indítványára az előadóknak köszö­netet mondott s negyed órára az ülést felfüggesztette. Következett az indítványok és a pénztárvizsgálók kiküldése. A gyűlés ezzel véget is ért. GYÁ S Z R ÓVAT. f Nagyszabó Sándor haraszti-i lelkész mult hó 5-én meghalt életének 87-dik évében. Született Szent-Lászlón 1812-ben. Iskoláit Debrecenben végezte. 1846 óta volt Harasztinak lelkésze s ez egész idő alatt a nép tisz­telettel és szeretettel vette körül. Öt évig volt tehetetlen beteg s különösen az utolsó két évben egyetlen tagját sem tudta mozdítani, úgy, hogy unokái ápolták, mint egy kis gyermeket. Temetése 7-ikén ment végbe az egész gyülekezet és a szomszéd lelkészek mély részvéte mellett. A temetési szertartást Kuliffay Elektordincei, továbbá Ke­lecsényi Mihály szentlászlói lelkészekés Baky Gyula végez­ték. Az Úr adjon agg szolgájának csendes nyugodalmat, az övéinek pedig vigasztalást és erőnek lelkét. f Ferenczy Ferencz pittsburgi (amerikai) reform, lelkész s esperes. Amerikából érkezik hozzánk rendes le­velezőnk útján a megdöbbentő hír, hogy Ferenczy Ferencz pittsburgi ref. lelkész, s az amerikai magyar ref egyház­megye esperese pillanatnyi elmezavarban revolverrel véget vetett életének. Á megboldogult öt év óta lelkipásztora a pittsburgi egyháznak, melyet valósággal a virágzás fokára emelt. Jóltevője volt a szegényeknek, pártfogója a nyo­morban levőnek. Áldás volt annak a népnek, melynek körében élt. Nincs ember, ki őt valaha ismerte, hogy meg ne könyezte volna őt halálában. Áldott jó ember, hű barát volt, maga a megtestesült szívjóság. Szerettei nincsenek csak egy testvére New-Yorkban. Minden pénzét, mintegy 1500 frtot pittsburgi egyházára hagyta, ingóságait pedig leendő utódaira. Kartársai közül senki sem volt jelen te­metésén, meghagyta, hogy ezeket csak eltemettetése után értesítsék. Nem akart nekik még halálában sem terbökre lenni. Áldott legyen emlékezete. Nekrologját várjuk ame­rikai munkatársunk Harsánvi S. chicagói lelkész tollából.

Next

/
Thumbnails
Contents