Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1898 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1898-07-10 / 28. szám

nélkül megint csak a kerületi közgyűlés választ. Végül minden egyházmegyéből a népiskolai tanítók által válasz­tott egy-egy képviselő. Ha most már tekintetbe veszszük, hogy van az erdélyi egyházkerületnek 19 egyházmegyéje, 10 püspöki vizsgálat alatt álló egyházközsége, hét gimná­ziuma, számos tagból álló igazgató tanácsa s minden ötezer lélek után egy-egy kerületi képviselője: könnyű lesz megérteni, hogy az erdélyi egyházkerületi közgyűlé­sek népesség tekintetében csakugyan vetekednek egy-egy parlamenttel. Az erdélyi »specialitásokéról sok érdekes dolgot jegyeztem még fel, melyekre azonban mind ki nem ter­jeszkedhetem, nem akarván annyira túllépni az önmagam által előre kiszabott korlátot, midőn csupán naplójegyze­tekre kívántam szorítkozni. Csak egy-két dolgot legyen szabad még fölemlíteni. Nevezetesen első sorban az egy­házi adózást, mely itt. is elég terhesnek mondható. A hívek magok viszik be a lelkész és tanító udvarára az ú. n. kepét; még pedig minden béres ember 2—2 kalon­gyát vagy keresztet ad a lelkésznek s felényit a tanító­nak. Mindegyik kalongya 29 kévés. A kinek 11 kalon­gvánál több terem, az már 3, illetőleg másfél kalongyát fizet a lelkésznek és tanítónak. Vannak ú n. kepe-váltási alapok csaknem minden egyes egyházban; igen sok he­lyütt 5 —10 ezer frtra rúg ez alap, míg némely egyházban már oly tekintélyes összegre nőtte ki magát kamatos­kamatozással a kepe-váltási alap, hogy ott a hivek a lel­késznek s tanítónak immár nem adóznak. Ily szerencsés egyházak a többek közt: Körtefája, Körös (10 ezer frt alappal), Póka-Keresztúr, Nagy-Borosnyó, kibéd (20 ezer), Szék, Köpecz (24 ezer), Nagy-Baczon, Hermány (28 ezer), Zabola (32 ezer), Száraz-Ajta. Kovászna (34 ezer), Zágon (37 ezer frt alappal). Az összes egyházak kepe-váltási alapja, az egyházkerület elé terjesztett legújabb kimutatás szerint, 1.262,747 frt. Ez nekünk, királyhágóninnenieknek is, tanuságul szolgálhat. Van továbbá az erdélyi egyházaknál ú. n. «szor­galmi jövedelem« is, mely onnan származik, hogy a hívek ingyen megmunkálják az egyház ingatlanát s annak jövedelmét a közszükségek fedezésére fordítják. Ily címen befolyt a mult évben az egész egyházkerületben 21 ezer frt. Vannak nemcsak magtáraik, hanem ú. n. bortáraik is. Szüret alkalmával ugyanis a hívek adakozásából be­gyült bort később kamatfizetés mellett kölcsön adják, a kölcsönvevő köteles lévén tartozóját a következő szüretkor természetben visszaszolgáltatni. A bor- és magtár-alap összes értéke 164 ezer frtra rúgott a mult évben. S még néhány statisztikai adatot! Az összes egyházak persely­pénze egy év alatt csupán 3235 frt volt ugyan, de a kegyadományok, ajándékozások összege 84 ezer frtra rúgott. Az építkezésre fordított összeg 176 ezer frt volt. Mind-mind ékesen beszélő számok. De már csakugyan nem folytatom tovább: bár igen érdekes és tanulságos volna reánk nézve a királyhágon­túli hitsorosaink egyházi, vallási iskolai viszonyaival köze­lebbről megismerkedni. Érdekes és tanulságos volt rám az egyházkerületi közgyűlés tanácskozása is, melyet alkalmam volt két napon át végig hallgatni. De végre is búcsút kell vennem erdélyrészi testvéreimtől, azzal a hő kíván­sággal, hogy felette nehéz nemzeti és felekezetközi hely­zetök dacára is mindinkább vivant, crescant et floreant! * Legeslegutoljára utazásomra vonatkozólag még csak annyit, hogy valamint tavaly a pápai gyűlésről, úgy ez alkalmmal is más utat választottam magamnak a Kolozs­várról haza utazásra. A vasúti szabályzat ugyan nem engedte meg, hogy a mint terveztem, a nevezetesebb állo­másokon pár órára kiszálljak; de az semmi nehézségbe nem ütközött, hogy visszafelé a Maros völgyének irányít­sam utamat s ily módon egy valóban élvezetes napot szerezzek magamnak. Sőt a véletlen kedvezéséből szeren­csés voltam a régi fejedelmi székvárost, Gyulafehérvárt is megtekinteni s gyönyörködni a hegy ormán épült emez ódon város csillagvizsgálójából a köröskörül előmbe tá­rult valóban felséges panorámában. De sajnos, a hires Nagy-Enyedre már csak a vasúti kupé ablakából vet­hettem egy futó pillantást.. Tövisnél, a mint a vasútvonal Brassó felé elágazik, a segesvári csatatéren elhullt hősök s feledhetetlen Petőfink emlékének szenteltem egy-egy kegyeletes percet. A Kenyérmező látása az ott vívott üt­közetre, Piski falu hídja és honvédemléke a hős Bemre, a regényes fekvésű Déva a magyarság küzdelmére az oláh tenger ellen, a Hegyalján trónoló Világos-vár, majd Arad-vára az 1849-iki szomorú eseményekre terelte gon­dolataimat. Csaba, Békés, Mező-Berény, Gyoma, Mező-Túr az Istenáldotta Alföld e nagy városai a tejjel és mézzel folyó Kanaánt. juttatták eszembe s azt, hogy dacára ennek épen e dús vidéken nem elég boldog a magyar, s a tős­gyökeres magyarság és kálvinistaság már-már veszíteni kezdi itt apáitól örökölt régi jó hírnevét . . . Isten óvja ily csapástól mi magyar hazánkat és Sionunkat! . . . Az utazás gyönyöreivel betelve, szép tapasztalatok­kal kedves élményekkel gazdagodva tértem vissza az egy­szerű nádasfedelű parochiális hajlékomba és szeretteim kedves körébe, hálát adva a lépteimet híven vezérlő gondviselésnek s csak azt az egyet kérve: »Szegénységet vagy gazdagságot ne adj nekem Uram! hanem táplálj engem hozzám illendő eledellel!« Lévay Lajos. A felső-baranyai református egyháztagok népgyűlése. Hogy a felső-baranyai ref. hívek nem utálják meg vallásukat, s hogy az eddig történt kitérések nem a vallás iránti gyűlöletből történt, s hogy a papoknak nem annyira ellenségei, mint némelyek hinni, s elhitetni akar­ják; fényesen bizonyítja ezt ama népgyűlés lefolyása, mely mult hó 26-án tartatott meg Kis-Csányban a hívek igen nagy résztvétele mellett. E népgyűlés összehívását a polgárok részéről azon nemes cél vezérelte, miszerint a hívek maguk között

Next

/
Thumbnails
Contents